Lázár, Olimpia
18

Csak felnőtteknek

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet. Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését a gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik.

Századfordulóssá fényképezett erotika

2016.11.05. 08:53

Programkereső

Szex és halál – a rock and rollosan hangzó tematika egy kortárs cseh fotóművész századfordulós hangulatot árasztó kiállítását foglalja össze. A szegedi REÖK Palota nem szemérmeskedik, itthon még nem látott gazdagságban mutatja be Jan Saudek vérbő képeit.

A nemzetközi szinten is jelentős cseh fotós, Jan Saudek munkáiból közel száz alkotás látható Szegeden. A korai munkáitól a 2000-es évek elejéig kerültek be művek a válogatásba érintve a legtöbb tematikát, amivel foglalkozott. Az 1935-ben született művész az 50-60-as években kezdett fotózni. Civilben gyári munkásként dolgozott, éjszaka színezte felvételeit. Csak a 80-as években lett a cseh képzőművészeti szövetség tagja, ekkortól él kizárólag a művészetéből.

Saudeket a kortárs közép-európai művészekkel ellentétben nem foglalkoztatja a politika vagy a történelmi távlatok.

Esztétikai dogmák szerint gondolkodik, az életműve alapvetően esztétikai, ráadásul – bár fotósról beszélünk – bizonyos értelemben festői jellegű. Ez elsősorban kompozícióiban jelenik meg: gondosan megtervezett fotóihoz – akárcsak a festők a képeikhez - rajzvázlatokat készít. Az utólagos színezés, a színhatások is a festőiséget erősíti. Saudek a kiállításon maga is bevallja, hogy egész életében festőművész szeretett volna lenni, méghozzá sikeres festőművész.

Szerteágazó életművében az egyetlen közös pontot az ellentétekkel való játék jelenti. Képpárjain egymás mellé kerül ugyanannak a jelenetnek a színe és visszája.

Szemfényvesztés a nemiség és a ruha, akárcsak a fotók kora.

A századelő hangulatát idézik a beállítások, a jelmezek, kellékek és a közeg az osztrák-magyar monarchia idejéből valóknak tűnik. Valójában 1960 és 2000 között készült felvételeket láthatunk.

Jan Saudek kedvenc témái szempontjából némileg szerencsétlen történelmi korszakban született. A cseh hatóságok a hatvanas években nem gondolták, hogy a női – és sok esetben férfi – testet expliciten ábrázoló képei a tűrt vagy a támogatott kategóriába tartoznánk. A művész azonban leleményesen használta ki, hogy a századfordulós képi világ vonzotta, így 50-100 évvel korábbinak hazudta a fotóit. A hatóságoknak a fényképek eredetét firtató kérdésére azt felelte, az édesapja gyűjteményéről van szó, aki még a monarchia idején tett szert a pajzán fotográfiákra. Ez a magyarázat a több kép bordűrjén végigfutó 1800-as évszámokra is.

Férfi és nő viszonyát épp úgy vizsgálja ezzel a technikával, mint a ruha, vagyis a világnak mutatott kép és a a meztelen emberi test, azaz a valóság kontrasztját. Gyakran a kettő ötvözve jelenik meg: az esküvői jelenet férfiruhás szereplőiről is kiderül, hogy nők. A tárlat képei között sok a hasonló csapda helyzet. Fotói emellett könnyen érthetőek, Saudek nem rejt bonyolult filozófiai mondanivalót a műveibe.

Egyszerűen olvasható művészetet szeretne létrehozni.

A szervezők nem a kronológiát követik, hanem tematikus termeket alakítottak ki. A görög szépségeszményen túllépő női aktoktól indulva juthat el a látogató a vanitas gondolatának folyamatosan fel-fel bukkanása mellett az öregedés, majd a születés tematikájához. A női test alkalmas terepnek bizonyul valamennyi megjelenítéséhez.

Saudek képpárjaiban is megragadja az időbeliséget. Több modelljét lefényképezte kamasz vagy kislánykorában, majd évekkel később ugyanabban a pozícióban és kellékekkel. Az így születő felvételeken a szelíd hervadás és az eleve elrendelés érződik. A katonásdit játszó fiúk később valódi egyenruhában pózolnak, a játékbabát tartó kislány testén nőként császármetszés nyoma fedezhető fel.

Az utolsó termekben megfigyelhető, ahogy a különböző művészeti áramlatok képi világával kacérkodik. Ennek nyomai a késői, kilencvenes évek képeinél fedezhetőek fel legplasztikusabban.

Ezekben az alkotásokban nem feltétlenül az újszerűség a fontos, hanem a látásmód a lényeges: ebben tud újat mondani. A levetkőzött képpárokkal Helmut Newton, az erotikus képekkel Robert Mappletorpe nyomdokaiba lépő Saudek látásmódja elemzőit Robert Musil korszakára, Siegmund Freud Bécsére vagy a Monarchia utolsó éveinek Svejkben megismert világára emlékeztette.

A fotókat félhomályos termekben mutatják be, mellyel a művek éjszakai jellegét hangsúlyozzák. A szinte szakrális világítás, a késelt lámpák, narancsos, meleg fénye intim hangulatot teremt.

A jövő év elejéig látható művek az alkotótól, prágai műterméből és raktárából érkeztek Szegedre mondta el Nátyi Róbert művészettörténész. A cseh fotográfus alkotásait eddig csak egyszer, tizenöt éve Budapesten, a Mai Manó Házban mutatták be Magyarországon.