Etelka, Aletta

Grandiózus festmények a millenniumról

2016.11.22. 12:11

Programkereső

A Műcsarnok alapításának 120. évfordulója előtt tiszteleg az intézmény keddtől látható kiállítása, Az első aranykor, amely az Osztrák-Magyar Monarchia nemzeteinek festészetét mutatja be csaknem 200 képpel.

Az épületet 1896. május 4-én, Ferenc József osztrák császár és magyar király részvételével adták át. A millenniumi ünnepségek keretében megnyíló tárlatra a monarchia minden szegletéből érkeztek a kor neves képzőművészei.

A nyitó tárlaton 258 művész 1350 alkotását állították ki a termekben.

A magyar mellett a cseh, horvát, lengyel és osztrák alkotók munkái kaptak helyet. A megnyitás 120 éves évfordulójának tiszteletére a Műcsarnok szakemberei olyan kiállítással készültek, amelyen az első megnyitón is szereplő mű és művész tér vissza.

A hétfő esti megnyitó időpontja is szimbolikus volt: száz évvel ezelőtt ezen a napon hunyt el Ferenc József. A császár nemcsak állami támogatásokkal, hanem magánvagyonával is segítette a művészetet, gyakran vásárolt műalkotásokat.

Emellett számos, a XIX. század második felében alkotó művésznek adott munkát Rudolf trónörökös Az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben című sorozata.

 Az 1885 és 1902 között megjelenő füzetekben, melyeket később 21 kötetbe gyűjtöttek, a herceg a monarchia természetrajzát és az ott élő embereket és szokásaikat kívánta bemutatni. A festők az egész birodalmat beutazták, hogy megörökítsék ezeket.

Az intézmény megnyitásának időszakát, az 1890-es éveket a művészeti sokszínűség jellemezte, és a Műcsarnok is nyitott volt a különböző stílusok, más nemzetek alkotói felé – jegyezte meg a megnyitón Sisa József művészettörténész.

Sármány-Parsons Ilona, a kiállítás tudományos kurátorának elképzelése szerint a tárlatot egy négytételes "vizuális szimfóniának" szánták. Ennek első tétele a historizmus, a három nagy festőfejedelem: Makart, Matejko és Munkácsy vásznaival.

A grandiózus alkotások annak idején úgynevezett utazóképek voltak, vagyis a műkereskedők utaztatták és kiállították a festményeket a monarchián belül.

Ezzel a módszerrel a birodalom távolabbi szegleteibe is eljutott a kultúra olyan rétegekhez is, akik maguk nem tudtak volna elutazni a műalkotásokhoz. Emellett természetesen a kereskedőknek is megérte a dolog: a belépti díjakból gyakran nagyobb összeg folyt be, mintha eladták volna a művet egy amerikai műgyűjtőnek – amit egyébként az utazások után épp úgy megtehettek.

Az elvont történelmi témák pátosza után az alkotók észrevették a hétköznapok problémáit és a valóság tragikumát.

A második egység a historizmus és a realizmus, amely az 1880-as évek valóságába visz.   Ezek a képek – témájuk miatt – kevésbé eladhatóak voltak, az állam vásárolta fel jó részüket, hogy segítse az alkotókat és megmentse a műveket. Ekkor jelentek meg a valláshoz és a természethez fordulás képei is.

A harmadik tételben a 19. század végének szerteágazó festőiskoláit nemzetenként csoportosítva mutatja be a tárlat, hiszen más a cseh, a lengyel, a magyar és az osztrák századvég. Ezek az évek már a századfordulót és a modern irányzatokat készítik elő.

A negyedik tétel a kijózanodás korszakát idézi fel, amikor túl sok volt a tehetség a hazai piachoz képest;

néhányan makacsul tovább festették a magyar valóságot, mások elfordulnak tőle és a szimbolizmusba menekülnek, de elfordulnak az apák koncepciójától is. Mindenáron újat akarnak teremteni.

Szegő György, a Műcsarnok művészeti igazgatója elmondta, hogy a Műcsarnok egyszerre szeretne minden kortárs és klasszikus érték otthona lenni, így a 2017. március 12-ig nyitva tartó jubileumi tárlat mellett az épület oldalsó termeiben kortárs kiállítások lesznek láthatók.  

Mecénások aranykora - interjú a kiállítás kurátorával

Az első aranykor kiállítás kurátorával, Mayer Mariannal munkatársunk beszélgetett a XIX. század második feléről, a szervezett képzőművészeti élet indulásának idejéről és kiderült, hogy mi alapján választott portréfestőt Ferenc József császár.