Etelka, Aletta

Töltőtolltól a repülőgépig - Nemzeti Szalon 2017 – Körülöttünk

2017.04.05. 08:08

Programkereső

A Műcsarnokban 2014 óta évente megrendezett Nemzeti Szalon idén a kortárs magyar ipar- és tervezőművészetet állítja középpontba. Scherer József tervezőművész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, az áprilisban nyíló Körülöttünk című tárlat kurátora az előkészületekről beszélt lapunknak.

– Az iparművészet ritkán kerül reflektorfénybe, pedig a termékeivel valamennyien naponta találkozunk.

– Magyar tradíció, hogy az iparművészet a csipkeveréstől a kerámiáig tart: a fogalmat inkább a kézművességhez kötik itthon. Az ipari formatervezés valóban kicsit mostohagyerek, viszont nagyon dinamikusan fejlődő szakterület: a töltőtolltól kezdve egészen a repülőgépig terjed, ahogy az a kiállításon is látható lesz. A tárlaton kialakítottunk egy részleget, ahol innovatív magyar ötleteket fogunk bemutatni. Az ötletek egy része gyártmánnyá vált vagy éppen válik, de olyan is akad, ami soha nem valósul meg. 

Nemzetközi felmérések szerint általában tíz kreatív ötletből egy tud karriert befutni és gyártmánnyá válni.

Ezt tudomásul kell vennünk, mert minden jó gondolat értékes lehet. Ez lesz a kiállítás egyik végpontja, ahol a jövőbe nézünk: ezek az ötletek az elkövetkező tíz-húsz évben lehetnek sikeresek. A másik végpont a múltba tekintés, ahol az értékmentésre koncentrálunk, a restaurálásig bezárólag. Vannak olyan kiváló magyar szakemberek, akik képesek helyreállítani egy törött Zsolnay vázát vagy egy gombóccá gyűrt fémdarabból az eredeti ötvös tárgyat.

– 400 alkotó szerepel majd a Nemzeti Szalonban. Kiknek a munkáiból állt össze a tárlat anyaga? Mi volt a kiválasztási szempont?

– Nyilvános felhívást tettünk közzé és a szakmai szervezeteket is megkerestük. Becslések szerint háromezer diplomás iparművész van ma Magyarországon. Ebből nagyjából kétezren aktívak: sok a pályaelhagyó. A szervezés során azt tapasztaltuk, hogy az iparművészet, mint szakma erősen széttöredezett, ezért nincs megfelelő, használható adattár. Rengeteg munkánkba került, hogy megtaláljunk embereket. Megnyitottunk egy tárhelyet a Műcsarnok honlapján, ahova a felhívásra érkező munkákat lehetett feltölteni. Így aki nekünk – és az általunk felkért szakértőknek – nem jutott eszünkbe, ott még lehetőséget kapott a bekerülésre. Meglepett az a gazdagság, amit tapasztaltunk. Mindenképpen szerettük volna bevonni ebbe a tárlatba az utóbbi évek szellemi mozgásait, ezért

sok fiatalt kerestünk meg, ugyanakkor arra is figyeltünk, hogy a még élő idős mestereket se felejtsük el, illetve a középgenerációt sem, aki a pályája derekán van.

Fontosnak tartjuk, hogy a teljes paletta látható legyen. Igyekeztünk, hogy a legfrissebb irányzatokhoz kapcsolódó alkotók is jelen legyenek, és azok is akiknek munkássága a hagyományokra épül.

– A század elején, az 1920-as években a magyar szakemberek külföldön értek el sikereket, mint Breuer Marcell és Sajó István. Hasonló tendencia most is megfigyelhető az iparművészetben?

– Az 1900-as évek elején valóban sokan mentek ki az építészet és dizájn területéről a Bauhausba, más művészeti ágak képviselői: a festők és szobrászok pedig Párizsba. Ma egyre több hallgató talál munkát külföldön, főleg az ipari formatervezés területén, azonban földrajzilag ma nincs ilyen kiemelkedő centrum. Kínától Skócián át az Arab Emirátusig szinte mindenütt vannak volt növendékeink. Az utóbbi tizenöt évben autótervezést tanítottam az egyetemen.

Jelenleg nyolc hallgatóm dolgozik nagy külföldi autógyárakban, mint az Audi, a Mercedes, a Renault vagy a Volkswagen.

Kevesen tudják, hogy a most az utcán futó Renault Twingót egy magyar designer tervezte: volt tanítványom, Wittinger Csaba.

– Kiket várnak a kiállításra?

– A nagyközönségnek szól a tárlat, kézzelfogható közelségbe szeretnénk hozni számukra a témát. Nem törekszünk túlzott szakmai részletességre. Inkább a sokszínűséget szeretnénk élményszerűen bemutatni.

– A szakmához is szólnak?

– Lesz egy konferencia és tervezünk kisebb eseményeket is. Azt gondolom, hogy ez az áttekintő tárlat alkalmas lesz arra, hogy az ipar- és tervezőművészettel foglalkozó szakemberek megismerjék a jelenlegi helyzetet és stratégiát dolgozzanak ki a jövő számára. Szeretnénk többek közt egy hangversenyt az új Bogányi-zongorán, hisz az a magyar formatervezés egyik közismert eredménye. Egy kisebb termet szentelünk az elmúlt 50 év azon személyiségeinek, akik nagy hatású, iskolateremtő mesterek voltak és komoly életművet alkottak, akikre büszkék vagyunk és akiket a mestereinknek vallunk. Ilyen volt Ferenczy Noémi, aki a magyar gobelinművészetet megteremtette és Dózsa Farkas András, aki létrehozta a formatervező tanszéket az ötvenes években, vagy Csekovszky Árpád keramikus, aki több keramikus generációt nevelt fel.

Körülöttünk. Ipar- és tervezőművészet. Nemzeti Szalon 2017

2017. április 22. - augusztus 13.

Műcsarnok
Támogatott tartalom