Auguszta

A szegénység és a legélethűbb sütemények festője

150 éve született Fényes Adolf

2017.05.21. 10:16

Programkereső

A kortársak szerint társaságkedvelő, kedélyes ember, a kritikusok és a műtárgy vásárlók viszont csak lassan fogadták be alkotásait. Kecskeméten töltötte gyerekkorát, Szolnokon művésztelepet alakított, de a budapesti művészéletnek is aktív szereplője lett.

"Közönségünk sohasem vonta kétségbe Fényes Adolf festő-talentumát" - írta Fényesről Lyka Károly, művészettörténész, festő 1905-ben a Művészet című lapban. "De se hossza se vége azoknak a kifogásoknak, amelyeket egyes képeivel szemben támasztottak. Túlságosan keni a festéket, - mondták s ezt a megjegyzést csak legújabb képeivel hallgattatta el.(...)

Ámde sok más művel egyetemben az az eredendő bűne, hogy a legalsó tízezer képviselői láthatók a keret drága aranylécei közt.

Nyomor, szociálizmus, rongy és piszok, az állat az emberben - ilyen s ehhez rokon megjegyzésekkel ekszkuzálta magát a közönség, amikor mégsem vitte a szalonjába a tehetségben bőven megfürösztött képeket. Láthatatlan vasrács választotta el Fényes proletárját a vernissage előkelő uraitól. Csak az intő tábla hiányzott még: "Ne tessék hozzányúlni, harap." A képek jelentékeny része tehát érintetlenül visszavándorolt a Sas-utcába, ahol ideiglenes magánképtárrá tömörültek."

A festő születésének 150 évfordulója alkalmából szülővárosában, Kecskeméten emlékesttel tisztelegtek Fényes Adolf előtt. A szülőházán elhelyezett emléktábla megkoszorúzása után a kecskeméti Cifrapalotában bemutatták a Forrás szépirodalmi, szociográfiai és művészeti folyóirat Fényes Adolfról készült összeállítását. A tanulmány és a hozzátartozó képek a festőművész legkedveltebb és egyben legfontosabb korszakáról adnak szűk keresztmetszetet.

Az 1900-as évek elejétől nagyjából az első világháborúig tartó időszakában Fényes Adolf budapesti műterme mellett a legtöbb időt a Szolnoki Művésztelepen töltötte, melynek egyik alapítója is volt.

Nyaranta a Szolnokra látogató főiskolás növendékek oktatásában is meghatározó szerepet játszott.

 Rendszeresen látogatta a Japán kávéház művészasztalát, a Szinyei Társaság alapítói közé tartozott.

Képei kezdtek fénnyel telítődni, színvilágukban pedig egyre intenzívebbé válni. Néhány éven át lényegében a nagybányaiakkal rokoníthatóak művészetének egyes vonásai. Később azonban egyértelműen dekoratív irányba fordult festészete, ami nem csupán népi életképein, hanem csendéletein és ezek sajátos keresztezésein is jelentkezik -mondta el a Kecskeméti Katona József Múzeum Képzőművészeti Gyűjteményének vezetője, Gyergyádesz László. A művészettörténész kiemelte: a 22 oldalas összeállítás képmelléklete a közgyűjteményekből ismert művek mellett 

olyan festményeket is bemutat, amelyek magántulajdonban vannak, illetve az elmúlt években tűntek fel az árveréseken.

Egy előadás keretében körüljárták Fényes Adolf művészetét, illetve kecskeméti vonatkozásait, illetve bemutatták a városban őrzött, 1908-ban megfestett Terítés című képét is. 

Népszerű korszakában, 1907 és 1912 között, több csendéletén is sütemények jelennek meg, köztük a híres Kugler-sütemények vagy olyan népi tészták, mint a mézes- vagy a mákoskalács.

A polgári és paraszti süteménykultúráról, a korabeli népszerű tésztákról és elkészítésükről szintén előadás keretében emlékeztek meg. Az est zárásaként pedig Fényes Adolf megfestett asztalait keltették életre népies és polgári környezetben: kendővel, kártyalap díszítésű fogvájótartóval, üveg- és kerámiaedényekkel, különféle ételekkel, a háttérben a múzeumban őrzött Terítés című képével.

"Kecskeméten születtem 1867-ben. Ott töltöttem gyermekkoromat. Tizennégy éves koromban Pestre költöztünk és később itt kezdtem meg művészeti tanulmányaimat. Székely Bertalan, azután Max Thedy (Weimarban), Bouguereau (Párizsban) és Benczúr voltak mestereim. Még Weimarban, harminc év előtt festettem első képemet: öreg thüringiai parasztot ábrázolt, amint unokáját ringatja. Később jöttek a Pletykázó és civódó vénasszonyok. 1898-ban kezdtem meg a Szegény emberek élete című képsorozatot. 1899-ben jöttem először Szolnokra;

Az Alföld felidézte gyermekkori emlékeimet; tájképeket festettem: kisvárosi és falusi utcákat, amint izzanak a nyári nap hevében, és akácfák árnyékában szunnyadó tanyákat.

Azután kedvet kaptam a csendéletfestéshez, majd templom, múzeum és kastélyenteriőrök jöttek sorra" - mondta magáról és művészetéről Fényes Adolf 1923-ban az Estben.

Fényes Adolf 1867. április 29-én Fischmann Simon Henrik főrabbi fiaként Kecskeméten született. Édesapja nevéhez fűződik az 1864 és 1871 között építtetett kecskeméti nagy zsinagóga. Édesanyja Wahrmann Regina dédapja az első pesti rabbi, Wahrmann Izrael, míg nagybátyja az első zsidó vallású országgyűlési képviselő, Wahrmann Mór volt. Fényes Adolf Kecskeméten a piaristáknál tanult, majd édesapja halálát követően Budapesten az Evangélikus Gimnáziumban érettségizett.

Rövid, jogi tanulmányait követően kezdett festészetet tanulni. Korai naturalista-realista szemléletét dekoratív, színgazdag festészet váltotta fel. A "szegényemberek" életével foglalkozó, sötétebb tónusú sorozata után kivilágosodtak a képei, s a plein air is foglalkoztatta. Legnépszerűbb művei dekoratív csendéletei, népi életképei és ezek keresztezései.

1913-tól kezdődő, és kevésbé becsült korszakának ismertebb darabjain bibliai témákat, mesetájakat jelenített meg.

 A legenda szerint, a második világháború utolsó évében éhen halt a budapesti gettóban, más források szerint a gettó felszabadulása után halt meg agyvérzés következtében.