Auguszta

Levetettek a falról két magyar alkotást Bécsben

2017.06.28. 17:26

Programkereső

A Real Hungary, vagyis Valódi Magyarország című tárlat két képét vetette le a Collegium Hungaricum igazgatója. Cikkünkben mutatjuk a kifogásolt alkotásokat és közöljük a kulturális intézet vezetőjének reagálását is. Update: Cikkünket kiegészítettük az alkotópáros közleményével.

Az Esterházy Magánalapítvány és a bécsi Collegicum Hungaricum közös kiállításán az Esterházy Művészeti Díj 2009 és 2015 közötti díjazottait állítják ki június 28. és október 10. között. A tárlat a realizmust képviseli, grazi testvérkiállítása, az Abstract Hungary pedig az absztrakt perspektívát mutatja meg hazánkról. A Real Hungary-n Csató József, Horváth Dániel, Kaliczka Patrícia, Kaszás Tamás, Király András, Kovács Olívia, Makai Mira Dalma, Szabó Ábel, Tibor Zsolt, valamit Bak Imre, Birkás Ákos, Bukta Imre, Chilf Mária, Fehér László, Maurer Dora, Nemes Csaba, Reigl Judit, Tót Endre és Várnai Gyula művei láthatóak.

A keddi bécsi megnyitó előtt az artPortal beszámolója szerint a magyar valóság olyan szeletei is felbukkantak, amikre senki nem számított.

 A Borsos Lőrinc művészpáros tirptichonját a magyar kulturális intézet igazgatójának telefonon történt utasítására az intézet munkatársainak el kellett távolítaniuk a kiállítóterem faláról - írja a lap. A kiállítás koncepciója, hogy a kortárs művészek egy ma élő, idősebb hazai alkotóval együtt, annak művészetére reflektálva jelennek meg. Borsosék Bak Imrét választották. Már korábban is merítettek Bak művészetéből és életéből, amikor 2015-ben épp a cenzúra kapcsán készítették el Censored című - ezen a kiállításon szintén szereplő - művüket. Annak apropóját az adta, hogy Bak képét eltávolíttatták 1967-ben egy kiállításról.

See No Evil, Hear No Evil, Speak no Evil (2017) című festmény-triptichon a magyar zászló három variációja, ahol az egyik színt fekete sávval takarták ki a művészek. A három egyenként  20x30x50-es méretű „zászló" egymás mellé került a falra. 

"A Borsos Lőrinc művészpáros választása játék az absztrakció és a realista közelítés kérdésével, minthogy maga Bak Imre a geometrikus absztrakció mestere.

Másrészt a triptichon valamiképpen játék a magyar zászlóval, amely ebben a műben – ha már mindenképpen direkt jelentéseket keresünk – éppenséggel arab országok zászlóira emlékeztetett" 

- jegyzi meg az Artportál

A Collegium Hungaricum igazgatója, Molnár Márta valószínűleg épp a magyar zászló érintettségét kifogásolta, amikor a megnyitó előtt ellenőrizte a kiállítást. A  helyszíni beszámolók szerint, amikor a művészek ebédelni mentek, az igazgató levetette a képeket a falról.

 A visszaérkező művészpáros ragaszkodott ahhoz, hogy maguk akasszák le a műveket a falról, és dokumentálják is mindezt. 

Az igazgató a döntést nem közvetlenül az osztrák kurátorral, Vitus Weh-hel közölte, és nem is a Borsos Lőrinc művészpárossal. A művészek fontolgatták, hogy a többi munkájukat visszavonják a kiállításról, végül csak  dokumentálták az esetet. A fotókat a Real Hungary-n szintén kiállító Király András készített.

A portál szerint a falon maradt művek között több legalább olyan kritikusak akadnak, mint amilyet levetetett a falról." Borsos Lőrinc három akvarellje például üres szobortalapzatokat ábárázol, az egyik Hóman Bálinté, a másik Edvard Benešé, a harmadik Karl Luegeré, Bécs egykori nagyhatású, ugyanakkor kétségtelenül antiszemita – és magyarfóbiás – polgármesteréé. De látható Nemes Csaba festménye is, amely a Keleti Pályaudvar menekültkrízisét örökíti meg (Post War Swimming Pool, 2016)" - sorolja a példákat a cikk.

A művészek állítása szerint a mű benne volt a kiállítási tervben, szállítólevél van róla - erről fotót is közöltek - így nem értik Molnár Márta levelében szereplő indokot, hogy a műről nem tudott semmit a testület. A kiállításhoz mellékelt műtárgylistán is szerepel, a falon üres hely tátong a helyén.

Molnár Márta válasza

Az artPortal kérdése: "Van-e a mű eltávolításának hivatalos oka, magyarázata? Illetve: milyen módon kommunikálja az intézmény a változást a közönség felé? (Hiszen a műtárgylistán szerepel az a munka, amely a kiállításon végül mégsem látható.) 

Molnár Mária igazgató levele:

"A Borsos Lőrinc művészpáros képét valóban én kértem, hogy amíg meg nem érkezem, vegyék le a falról. Minden megnyíló kiállítást a házban már előző nap jóváhagyok. Azt gondolom, egy intézetvezetőnek ez a feladata. A művészpáros a kiállítás napján, néhány órával a megnyitó előtt tette ki a képet, amit én akkor még nem is láttam. Ha ez a mű szerepelt volna a műtárgylistában, akkor a szállítás idején, három héttel ezelőtt, ezt a képet is elszállítottuk volna. A biztosítást megkötöttük és ezek után valóban nem tudom, hogy melyik képet is biztosítottuk, ez súlyos bizalmi kérdés. A művészpáros tegnap azt mondta nekem, hogy teljesen friss alkotást akartak hozni, ezért történt ez a késés. Ez a tény ismételten felveti a biztosítás problémáját. Ennek ellenére hétfő estig nyitottak voltunk a változtatásra, a művészpáros azt ígérte, hogy a megnyitó előtt egy nappal hozza a művet. De ez nem történt meg, hanem csak a megnyitó napján. Nem ismerek olyan intézményt, se kicsit, se nagyobbat, ahol ilyen megtörténhet. Másrészt a magyar zászló Magyarország nemzeti jelképe. Nem kifejezetten ízléses a Magyar Kulturális Intézetben politikai célra felhasználni. Éppen ezért szerettem volna előbb megtekinteni. Sajnálatosnak tartom, hogy a Real Hungary kiállítás politikai felhangot kapott. A kiállítás elsősorban művészettörténeti kérdéseket feszeget, a magyar realista műábrázolás hagyományait eleveníti fel, a 21. század művészeti eszköztárával. Sajnálom, hogy a művekről és a kiállítás koncepciójáról és céljáról nem esik szó."

A történtekre és az igazgató levelére a kiállítás egy másik magyar résztvevője, Nemes Csaba nyílt levélben reagált.

Nemes Csaba nyílt levele

"Tisztelt Igazgatónő!

A sajtó és a közösségi média hírei szerint a Real Hungary c. kiállításon eltávolíttatta Borsos Lőrinc egyik – a szervezőkkel előre egyeztetett, tehát ismert - művét. A kiállítás résztvevőjeként mély megdöbbenéssel állok az indokolhatatlan esemény előtt. A kortárs művészetben járatos szakemberként tudnia kellett volna magyarázatot adni arra, mi az oka, hogy egy ismert referenciákkal működő mű nem jelenhet meg a nyilvánosság előtt. Mivel ez nem történt meg, így arra kérem, haladéktalanul helyeztesse vissza a művet a kiállításra!

A levelet a sajtó részére is továbbítom.

Budapest, 2017. jún. 28.

Nemes Csaba képzőművész"

A Borsos Lőrinc alkotópáros közleménye

"2017. június 27-én a bécsi Collegium Hungaricum épületében megrendezett Real Hungary c. kiállításról eltávolították egy munkánkat.

A szóban forgó triptichon, a Zászlók c. sorozat legújabb eleme. http://borsoslorinc.com/index.php/works/flags/

A mű három darab magyar trikolórt ábrázol úgy, hogy mindegyiken lefestettünk egy színt fekete zománcfestékkel, címe: Nem lát nem hall, nem beszél.

Az első ilyen munka a 2009-es Esterházy Díj után, a díjazottaknak rendezett bécsi Collegium Hungaricum kiállításán volt látható, 2010-ben. A mostani alkalomra a kurátorral egyetértésben - más munkák szerepeltetése mellett - új zászlók bemutatását terveztük. A művekkel a célunk a kiállitás koncepciójára adott kritikai reflexió volt, nem politikai botránykeltés. Választásunkkal, hogy a realista hagyományokkal foglalkozó tárlaton formailag absztrakt munkákat is bemutatunk, a kategorizálás problematikusságára szerettünk volna reflektálni. (Abstract Hungary kontra Real Hungary).

Ezúton köszönjük a szolidaritást mindenkinek és sajnáljuk, hogy a kialakult botrány miatt a kiállításról folytatott párbeszéd ilyen mértékben politikai síkra terelődött.

Tények:

1. A bécsi Collegium Hungaricum vezetője, vagyis Molnár Mária meghívására szervezték meg az Esterházy művészeti díjasok kiállítását Real Hungary címen a Magyar Intézetben.

2. A kiállítás kurátora Vitus Weh, az Esterházy Magánalapítvány kortárs művészeti tanácsadója, a kiállított munkákat az ő jóváhagyásával választották ki, többek között az ominózus Nem lát, nem hall, nem beszél c. munkánkat is.

3. Valóban arról volt szó, hogy a megnyitó előtti napon felkerül a munkánk a falra, de rajtunk kivülálló okból nem tudtunk nyitvatartási időben megérkezni az intézetbe. Ezt jeleztük, az intézet részéről semmilyen probléma nem merült fel ezzel kapcsolatban, másnapra áttettük az installálást, az intézet munkatársai segítőkészek voltak. Molnár Mária nem vette fel a kapcsolatot velünk, nem tájékoztatta sem a művészeket, sem a kurátort arról, hogy ellenőrizni szeretné a kiállított munkákat a megnyitó előtt, további információt nem kért az új képekről, holott készséggel álltunk volna rendelkezésére. A triptichon helye a falon üresen várt minket.

4. Az adatok le voltak adva korábban, időben, hogy a biztosítás és a címlista elkészülhessen, fotót nem igényeltek az új munkáról.

5. Mint aznap kiderült, a képeink felrakásakor Molnár Mária nem is tartózkodott Bécsben, ezért valószínűleg telefonon értesült arról, hogy a képek kikerültek, és hogy ezek tulajdonképpen zászlók.

6. A triptichon a megnyitó előtt 6 órával került föl a falra, abban a tudatban, hogy ez – mivel kommunikáltunk erről – nem lehet probléma. Ezzel szemben ebéd közben kapta az utasítást Molnár Máriától az alapítvány munkatársa és a kurátor, hogy azonnal távolítsák el ezt a munkát a kiállításról. Mindezt szintén telefonon, mert Molnár Mária továbbra sem tartózkodott az intézetben, vagyis látatlanban döntött így, vállalhatatlan hangnemben arra hivatkozva, hogy politikai munkákat nem lehet kiállítani a Magyar Intézetben, pláne nem a nemzeti szimbólumok meggyalázását. Bürokratikus indokok nem merültek fel.

7. Részünkről ezek után az összes munkánk visszavonása tűnt a legjobb döntésnek, de egyeztetve a kurátorral, az alapítványra, a kiállításra, és a többi kiállító művészre való tekintettel kompromisszumot kötöttünk, és beleegyeztünk abba, hogy levesszük a triptichont. Mire visszaértünk a kiállítótérbe, a képeket már eltávolították, de ragaszkodtunk az esemény dokumetálásához, ezért visszatettük és újra levettük. 5 perc múlva már a szögek helyét is beglettelték.

8. A megnyitó után sikerült személyesen beszélnünk az intézményvezetővel, aki indokként továbbra is a nemzeti jelképek meggyalázását hozta fel, valamint ízléstelenségre hivatkozott. Bár azt is mondta, hogy most már szivesen megnézné a munkát a saját szemével is. Ez azóta sem történt meg."