Etelka, Aletta

Mit jelentenek ma a hatvanas évek tabutémái?

2017.11.18. 16:05 Módosítva: 2017-11-18 16:05:50

Programkereső

Ezen is elgondolkodhatunk a Magyar Nemzeti Galéria Keretek között című kiállításán, ami az 1958 és 1968 közötti időszak művészetéről ad átfogó képet.
Az MNG tárlata egy sokak által személyesen is megélt évtizedre tekint vissza, ami ma már történelem. 

Bár az utóbbi időben mind több kortárs művész és kiállítás dolgozza fel a II. világháború utáni évtizedek képzőművészetét, az MNG raktáraiban ugyanakkor több ezer olyan korabeli alkotást őriznek, amely csak nagyon régen, vagy soha nem volt még bemutatva  - jegyezte meg Petrányi Zsolt, a kiállítás kurátora.

Kerényi Jenő Szocialista kultúra című szobra a Keretek között című kiállításon
Kerényi Jenő Szocialista kultúra című szobra a Keretek között című kiállításon
Fotó: Balogh Zoltán / MTI

Emlékeztetett: a korszak határait nem kerek számok jelzik. 1958-ben nyílt újra a Velencei Biennale magyar pavilonja, és ebben az évben Magyarország nagyszabású programmal jelentkezett a Brüsszeli Világkiállításon, mindezekkel is jelezve az 1956 után megindult kádári konszoldiáció kezdetét. 1968 ezzel szemben a csehszlovákiai bevonulás és a reformok megtorpanásának éve, amely lezárt egy rövid korszakot - fűzte hozzá. A tárlat kitér a hatvanas évek képzőművészetének előzményeire, felidézve, hogy a korszak alkotói elsősorban a Bauhaushoz és a harmincas évek szovjet művészetéhez nyúltak vissza, miközben még érezhető volt a szocreál hatása.

Jól mutatja ezt például Somogyi József Martinász című, 1953-as szobra, amelyet a művész tíz évvel később sokkal stilizáltabb formában fogalmazott újra. Jeges Ernő A szénelosztó építése Komlón című festménye szintén az előzményeket mutatja, de a tárlat installációját is ez a szocreál kép ihlette.

A kiállított anyag és a korszak egyik kulcsszava az építés,

konkrét és átvitt értelemben egyaránt. A hatvanas években beindult például a nagyarányú lakásprogram, ami az iparművészet felvirágzásához is hozzájárult; a hatalom ráadásul a formatervezők, iparművészek esetében sokkal inkább eltűrte a modernséget, mint a képzőművészeknél - idézte fel Petrányi Zsolt. Ezt mutatják a tárlat korabeli enteriőrjei is, amelyek jellegzetes bútorokat, lakástextileket, lakberendezési tárgyakat vonultatnak fel. Más megközelítésben szólnak az építésről Csernus Tibor, Lakner László munkái; Gyémánt László Építkezés című, 1965-ös festményén pedig az állványok mögött megfoghatatlan az épület, a munkások mintha csak jelen lennének, de nem dolgoznának semmin.

A hatvanas években a nyugati világban virágoztak a baloldali mozgalmak, ami jó kapcsolódási pontot jelentett a nyugati művészek felé. A látogatók találkozhatnak Pablo Picasso, Renato Guttuso és Fernand Léger képeivel éppúgy, mint a kor keletnémet sztárfestője, Willi Sitte munkáival. Petrányi Zsolt emlékeztetett arra, hogy

Magyarországon az aczéli kultúrpolitika ekkor fejlesztette ki a "három T" (tilt, tűr, támogat) rendszerét,

amelyből a tiltás kategóriája ma már nehezen megragadható a művészeti cenzúra kifinomult technikái miatt. A kiállítás az említés szintjén mégis megpróbálja összegyűjteni a kor tabuit és tilalmi zónáit, így 1956-ot, Trianont, a szovjet megszállást, a magyar kisebbségek helyzetét, a kommunista jövőkép bírálatát vagy akár a szexualitást. A tárlat záró egysége a modernista vizuális kultúrát tekinti át köztéri szobrok, üvegablakok tervein, gobelineken, sokszorosított grafikákon és könyvillusztrációkon át.

A 2018. február 18-ig nyitva tartó kiállítás kísérőprogramjairól a www.mng.hu honlapon találhatók részletes információk.