Etelka, Aletta

Néprajzi Múzeum last minute - ahogy még sohasem látta

2017.11.29. 19:12

Programkereső

Búzakalászoktól övezett Rákosi Mátyás, alkimista varrónők és QR-kódolt hímes tojások. A Néprajzi Múzeum, ahogy eddig még nem látta.

A Hauszmann Alajos tervezte elegáns, fehér és arany Igazságügyi Palota grandiózus méreteivel mintha szánalomból fogadta volna be a furcsa hobbikkal rendelkező rokonát, a Néprajzi Múzeumot. Az 1973-ban átmenetinek induló megoldás eredetileg csupán addig tartott volna, amíg az utóbbi intézmény saját helyet talál. Aztán valahogy így maradt negyven évig. Közben 

az új lakó furcsa gyűjteményei és hobbijai újabb és újabb szobákat és termeket foglaltak el, 

amitől az igazságszolgáltatás egykori büszke palotája egyre inkább egy fantasy kastélyra kezdett hasonlítani. 

Ezekből a titkos zugokból a látogatók eddig keveset ismerhettek: ezen kíván változtatni a Néprajzi a búcsúzása előtt. A sajtó munkatársait maga a főigazgató, Kemecsi Lajos kalauzolta körbe. A múzeum munkatársai nem vicceltek, amikor a pincétől a padlásig tartó túrát ígértek: első utunk valóban közvetlenül a tető alá vezetett. Ennek kapcsán elsősorban az urbánus népművészet gyöngyszemeit csodálhattuk meg a tető egy nyitott részén: 

a hatvanas és hetvenes évek graffitijei láthatóak nagy számban a falakon.

A többségében minimalista, vagy naiv, esetenként egy monogramra és dátumra korlátozódó művek alkotóira nem derült fény. (Tippünk szerint a stikában dohányzó múzeumi dolgozók lehettek a tettesek).

Az intézmény sokban hasonlít egy széles érdeklődési körrel rendelkező nagymamához,

 akinek a leánykorából eltett holmijai épp úgy megtalálhatóak a szekrényei tetején, mint az unokák játékai az asztal alatt: nippek, népműves edények és legók keverednek otthonos eklektikában.

A különféle gyűjteményekben az azokért felelős muzeológusok segítenek eligazodni a megszeppent és semmit nem leverni igyekvő sajtósokat.  Az egyik raktár a padlásra szorult fel, erről a sajátosságról azonban örömmel lemondanak az új épületben, ahogy a főigazgató fogalmaz. A szokás- és játékgyűjteménybe (a paraszti kultúra ünnepi rendjéhez, életfordulókhoz kapcsolódó tárgyak, illetve játéktárgyak) és az állattartás-gyűjteménybe anakronisztikus módon úgy lehet belépni, mint egy űrhajóba, zsilipeléssel. A cél, hogy csak mi jussunk be, a szennyeződések és a külső hőmérséklet ne. 

Idebent összesen 20 ezer tárgy található, a nagy számot azonban apró méretük kompenzálja. Rongybabától a Barbie-ig mindent gyűjtenek, de találhatóak itt például hímes tojásokkal vagy busómaszkokkal teli fiókok is. Utóbbiak kapcsán érdekes, hogy a jelenleg  az Unesco listáján is szereplő busójárást a néprajzkutatók érdeklődése futtatta fel.  A terem mélyén a gondosan körétekert nájlonfólia alól 

Rákosi Mátyás mosolyog atyaian egy búzakalászokból font csillag közepén, közvetlenül a hintalovak fegyelmezett sora mögött,

de találunk itt pásztorbotokat vagy legóépületet is.

Továbbhaladva útba ejtjük az egyetlen termet, ami megmaradt az egykori tárgyalótermek közül: a Királyi Ítélőtábla dísztermét a második emeleten. Itt még eredetiek az üléssorok, az ablakok, a belső falburkolatok, csillárok. A festményeket és szobrokat 1951-ben távolították el, amikor a bíróság is távozott. Először párttörténeti múzeum volt, majd a Nemzeti Galéria költözött ide, végül megérkezett a Néprajzi. 

A restaurátorműhelyek berendezése alapján alkimista varrónők tevékenykednek a Parlamentre néző galériázott helyiségben.

A varrógép mellett orvosi üvegcsék, a középkori szokásokról szóló könyv tetején egy tablet, a próbababák melletti fadobozban egy rézmérleg áll. A részben Törökbálinton, részben helyben tevékenykedő restaurátorok most a gyűjteménynek azokat a darabjait szedik össze, melyeket nem lehet szállítani jelenlegi formájukban. Épp párták, koszorúk és főkötők vannak terítéken. Az ötezer darabos kollekciójukon számos gyöngy, selyemszalag, viaszvirág,  papírdísz található. Ezek a többféle anyagból készült tárgyak a restaurálás -, de tárolás - szempontjából is különösen bonyolultak. Előfordulhat, hogy ami a tárgy egyik darabkáját megmenti a pusztulástól, az egy másik részletének árt. Ebben kell megtalálniuk az egyensúlyt. 

A könyvtár az újságíróknak nem ismeretlen, a sajtótájékoztatók itt kapnak helyt, így ezt alig érintjük, inkább alászállunk a kerámiagyűjteménybe. A  plafonig érő polcokon katonás rendben sorakozó edények, - mint kiderül - nem is a teljes gyűjteményt (30 ezer darab) alkotják, csupán a történelmi Magyarország köznépi háztartásaiban használt kerámia, üveg és a gyári termékek (20-22 ezer tárgy). 1870-es évektől kezdték gyűjteni az akkori használati edényeket, a múzeulógusok pedig annyira koncentráltak a korszakok pótlására, hogy a 20. század kimaradt. Tárgytípusok és készítőhelyek szerint rendszerezik a kollekciót, ehhez az ajtókon látható rajzos útmutató nyújt segítséget. A miskakancsók és népműves köcsögök mellett ijesztően giccses nippek is sorakoznak az alsó polcokon.

A falnyi bokály (karcsú, egyfülű, körte alakú, cserép borosedény) építészek és önkéntes felajánlók elrettentésére egyaránt alkalmas. Az új épület tervezésekor ide hozták le az építészcsapatot, hogy bemutassák a Néprajzi Múzeumban rejlő kihívásokat, de a felajánlott tárgy visszautasítása miatt sértődött látogatót is szembesítették már itt azzal: jól el vannak látva például erdélyi bokályból. 

A túra a fotóarchívumban zárul. Az első képek az 1860-as évekből származnak és azóta folyamatosan gyűjtik őket, így a vizitképektől az üveg- és celluloidnegatívokon keresztül a digitális felvéteekig minden megtalálható idelent. A fényképek nem korlátozódnak a magyar vonatkozású, vagy magyar fotós által készített felvételekre.  Az ország egyik legnagyobb fotóarchívuma ez, ami kutatható - egy ideig még a zárás után is. 

A kutatóknak külön élvezet lehet, hogy a kartotékszekrények úgy néznek ki, mintha az Orion űrhajó berendezéséhez tartoznának.

Ezeket a szerkezeteket természetesen viszik magukkal, ami őszintén megdöbbentette az építészeket, akiknek a behemótok súlya miatt külön meg kellett erősíteni a födémet.

A múzeum bezárása után azonban a munkatársak nem pihennek. Míg a látogatók annyit érzékelnek majd, hogy a kiállítások már nem látogathatóak, addig az itt dolgozók szorgalmasan azonosítják, dokumentálják és csomagolják a tárgyakat - bútoroktól a hímes tojásokig, az adott tárgy igényei szerint. Aki valaha próbálta már költözés utáni első este megtalálni a konyharuhákat, vagy az olvasólámpáját, az pontosan tudja, miről beszél Kemecsi Lajos.

A csomagolás közben QR-kódot kap minden tárgy, így pontosan lehet majd tudni a későbbiekben, hogy melyik raktárban, melyik polcon vannak, illetve a történetük és a fontosabb adataik is szerepelnek majd a nyilvántartásban. Egyes tárgyakat már most olyan dobozokba csomagolják, amelyben a szállítást követően, a későbbiek folyamán tárolni is tudják. 

A "néprajzisok" izgatottan várják, hogy a saját igényeikhez alakított épületbe költözhessenek. Az elmeséltek után szerettük volna látni a mérnökcsapat arcát, amikor a hihetetlenül gyúlékony filmtekercsek speciális tárolási feltételeit ismertették velük. Szintén izgalmas pillanat lehetett, amikor megtudták: az említett ősrégi, de remekül működő kartotékozógép monstrumok súlyát is bele kell kalkulálni az építésnél, de persze biztosítaniuk kell azt is, hogy zavartalanul körbejárhassanak

naponta három alkalommal a moly-járőrök a textilgyűjtemény raktáraiban.

Persze mindezt egyetlen épületen belül kell megoldaniuk...

Aki még utoljára bebarangolná a hamarosan bírósággá visszavedlő palotát, az december 3-ig ezt megteheti!

Három napos vigadalom a Néprajzi Múzeumban, utoljára a Kossuth téren!

Különleges épületbejárások, táncház, filmek, fotós program, beszélgetések és rengeteg kulisszatitok vár december első három napján! Programok kicsiknek és nagyoknak, néprajzosoknak és laikusoknak, a komoly és könnyed szórakozást keresőknek! Három nap különleges utazás térben és időben, melyek során feltárul az érdeklődők előtt a gyűjtemények és a tárlatok sokszínűsége, a megújuló Néprajzi Múzeum izgalmas története. Vasárnap a közönséggel együtt zárják a tárlatokat, magyar táncházzal és közös lámpaoltással búcsúztatják az épületet. A belépés mindhárom napon ingyenes, a múzeum december 1-2-3-án 10 és 21 óra között tart nyitva.