Etelka, Aletta

A nénikéd, aki táncosnő volt Sanghajban, az...

2017.12.01. 09:38

Programkereső

A harmincas-negyvenes évek Budapestje megőrült az egzotikus távol-keletért. A bohémek a körtéri Sanghay Bárba jártak, de a valódi Sanghajban is akadtak magyarok. Például Dessewffy Flóra táncosnő, akinek karrierjéről még rokonai se tudtak. Fajcsák Györgyivel, a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum igazgatójával, a kiállítás egyik kurátorával, a táncosnő hagyatéka mellett két, témába vágó korabeli filmről és kalandor magyarokról beszélgettünk.

– Hogy kötődik a múzeumhoz a Karády Katalin főszereplésével készült Machita (1943) és a Szeleczky Zita főszereplésével forgatott Sziámi macska (1942)?

– A két film forgatásán díszletként szerepeltek a múzeum valódi műtárgyai, azonban, ha megnézzük a filmek hátterét, még a törekvést sem látjuk, hogy valamennyire autentikus teret hozzanak létre a szereplők köré.

Valamilyen keleti feelinget, atmoszférát akartak megteremteni és ehhez kínai és japán tárgyakat válogattak,

míg Szeleczky egy dél-kelet-ázsiai karaktert alakít, a Machita pedig egy indiai származású kémnő Mata Harira emlékeztető története. Szomorú aktualitása, hogy Karády a film forgatásának befejezte után maga is a Gestapo kihallgató helységébe került kémkedés vádjával.

Hogy mennyire

eklektikus volt ekkor a távol-keletről alkotott kép,

 azt jól mutatja a Sanghay bár műsorfüzete, ahol egy japán kimonóba öltözött hölgy néz szembe a pezsgős pohárral, miközben a bár felirata Shanghay. Pontosan ezt a keveredést szerettük volna megmutatni. A kelet minden együtt, amit a keletről érzékelünk.

– A filmes táncosnők mellett felbukkant egy valódi is, Dessewffy Flóra. Róla mit lehet tudni?

– A Dessewffy-család leszármazottjaként született 1913-ban. Már gyerekként is fellépett és táncolt. Rendkívül hajlékony nő volt. A Lakner-féle gyerekszínházba, majd Rákosi Szidi színitanodájába járt, ahol filmszakos volt. 

A harmincas évek elején indult világkörüli turnésorozatra és gyakorlatilag folyamatosan külföldön dolgozott,

táncolt különböző formációk tagjaként. Ilyen volt például a Rhapsody Girls' Revue, amelyet két másik hölggyel alkottak. Jártak többek közt Jáván, a Fülöp-szigeteken, Hongkongban, Sanghajban és Délkelet-Ázsiában. Sanghajban két fellépéssorozata is volt 1934-ben és 1936-ban.

– A táncosnő Kínában is félvilági szakmaként volt számontartva?

– Sanghajban megbecsült státusznak számított nyugati előadóművésznek lenni.

 Hollywoodi filmek előtt léptek fel revüjükkel, gyakran a filmekből is ismert táncbetéteket adtak elő. A korabeli kritikák és leírások szerint kifejezetten igény volt erre és jó kritikákat kaptak. Azt, hogy szőke volt, mindig kiemelik a róla szóló írások. Nem az volt a helyzet, amit Magyarországon gondolnánk. Nem véletlen, hogy a Dessewffyről fennmaradt fotók többségén sanghaji fényképész bélyege van. Itthon egyetlen fotót találtunk: egy Színházi Életben megjelent képet.

– Hogy került a múzeumhoz Dessewffy Flóra hagyatéka?

–Az egyik leszármazottja hozta be az anyagot a múzeumba. Egyenesági leszármazottjai nem voltak,

a rokonok semmit nem tudtak arról, hogy mit csinált, hol járt.

Hongkongi adatbázisokban találtam meg az életének a kiállításon is bemutatott momentumait. A karrierje a II. világháborúval lezárult. Visszajött Magyarországra, ahol 1945. áprilisában behívták az Andrássy út 60-ba. Azzal vádolták, hogy nyilas kollaboráns. Hosszú ideig tartott, amíg tisztázta magát. A meghurcoltatás miatt többé nem tért vissza a színpadra. Mindenétől megfosztották, elvették a lakását, legjobban mégis az írógépe és a zongorája elvesztését fájlalta. Ezután egész más stílusú életet élt: titkárnőként dolgozott. 1995-ben hunyt el.

– Dessewffy Flóra csak turnéján állt meg Sanghajban, de élt itt egy magyar kolónia, a tagjainak életébe enged bepillantást a tárlat. Kik voltak ők?

– A legemblematikusabb a Komor család, akiknek első generációja, Komor Szigfrid és családja 1898-ban telepedett itt le. Ő Komor Marcell építész testvérbátyja. A Kuhn cég vezetője hívta ki őket, aki megbízható partnert keresett. Szigfrid négy kisgyerekével és feleségével települ át Budapestről. Régiséggel, míves korabeli műtárgyanyaggal kereskedtek főleg, de fia, Pál szőrmével és teával is foglalkozott. Az I. világháború végén a távol-keleten rekedt magyar hadifoglyok hazajutását segítették, míg a II. világháború előestéjén már a zsidó menekülteket támogatták.

Komor Pálnak komoly szerepe volt a Sanghaji Szimfonikus Zenekar létrejöttében.

Az ő meghívására koncertezett itt Szirmay József hegedűművész is.

Komor Pál jó barátja volt Hudec László építész, aki 1918-ban érkezett a városba, a hadifogságból megszökve, hamis papírokkal. Sanghaj legjelentősebb, városképi arculatát meghatározó épületei fűződnek nevéhez. Több, mint száz épület kötődik hozzá, melyek közül sok ma is áll. Ilyen a Park Hotel, ami 50 évig Ázsia legmagasabb épülete volt.

– Akadtak kalandos figurák is?

–Trebitssh-Lincoln Ignác Rejtő Jenőt is megihlette. Pakson született, tagja volt az angol parlamentnek, Amerikában presbiter lett, de dolgozott több titkosügynökségnek is. Sanghajban buddhista szerzetesként él, majd itt is hal meg 1943-ban, miután elfogta a japán rendőrség.

Román György a harmincas években azért ment az édesapjával Sanghajba, mert 

csokoládédrazsé-gyártással akartak foglalkozni. Mivel az alapanyag megromlott, más megélhetés után kellett néznie.

Először festőként próbált boldogulni, majd bokszoló lett. A tárlaton a színész-és táncosnőket ábrázoló képeslap gyűjteménye látható.

Kísérőprogramok

Sanghay – Shanghai Filmklub a Nyitott Műhelyben

2017. december 15., péntek 18.00–21.00

ANG LEE: ELLENSÉGES VÁGYAK

amerikai–tajvani–kínai–hongkongi romantikus dráma, 157 perc, 2007

Meghívott előadó: Csákvári Géza filmkritikus

SANGHAJI TÖRTÉNETEK 

Exkluzív tárlatvezetés-sorozat a Hopp Múzeumban

Buddha a lokálban

Időpont: 2017. december 2. 15.00

Meghívott előadó: Saly Noémi muzeológus (MKVM)

Regisztráció: hopprogram@hoppmuseum.hu

A december 2-ai sétáló tárlatvezetés keretében dr. Kelényi Béla, a kiállítás egyik kurátora a Hopp Múzeum Sanghay – Shanghai. Párhuzamos eltérések Kelet és Nyugat között című kiállításának műtárgyanyagáról mesél, míg Saly Noémi egy budai éjszakai lokál, a Sanghaybar és az ott dolgozó „Sanghay-görlök” világába vezeti el a résztvevőket.

Soron következő tárlatvezetés:

Buddha és a bajadér

2018. január 13. 15.00

A tárlatot vezeti: dr. Kelényi Béla, a kiállítás egyik kurátora

Meghívott előadó: Szücs György művészettörténész (MNG)