Warhol több mindenben hasonlít egy reneszánsz alkotóra - sok területen dolgozott például: festett, készített szobrokat, forgatott filmeket, írt zenét és alapított magazint is. Nyíltan vállalta homoszexualitását még a melegjogok kiharcolása előtt, stúdiója (a Gyár) fontos találkozóhelye lett a bohém értelmiségi undergroundnak, hollywoodi hírességeknek és tehetős pénzembereknek. A valaha legtöbbet ért Warhol-alkotás a nyolc Elvis-t ábrázoló kép 1963-ból, amiért százmillió dollárt fizettek (ennyi még csak olyan alkotóknak jár, mint Jackson Pollock, Pablo Picasso, Vincent van Gogh, Pierre-August Renoir, vagy az éppen emlékévet ünneplő Gustav Klimt).  Tavaly is több mint 38 millió dollárért (körülbelül nyolcmilliárd forintért) kelt első önarcképe.

Akit érdekel, messzemenő részletekig beleáshatja magát az életébe - a róla összeírt lapok kiterítve félig körülérnék a Földet (Klaus Honnef, egy Taschen-sorozat Warhol kötetének szerzője szerint legalábbis biztosan). Ma már persze fenn sem akadunk az ilyesmin, az ismert emberek élete karnyújtásnyira van a neten keresztül. Az előző század viszont más közvetítő eszközökkel élt, az új médiumokat pedig Warhol tudatosan használta fel. Már életében legendás alak lett - olyan ikonikus kép, mint amilyeneket ő maga készített más, általa csodált figurákról. Szerette a titokzatoskodást, interjúkat csak feszengve adott - korának művészei közül mégis tőle maradt hátra a legtöbb. Maga helyettesítésére dublőröket is használt, a nagy amerikai távolságok ellenére is így aztán mindenhol jelen lehetett. Nem volt nehéz Andynak kiadnia magát valakinek, a napszemüveg és a fehér, kiszőkített haj széria tartozékok voltak nála.

A szén- és acélvidék fővárosának közelében, Pittsburgh mellett született 1928-ban, Warhola néven - anyja és apja Csehországból vándoroltak ki Amerikába. Warhol beteges gyerek volt, elmondása szerint három idegösszeroppanást is kapott - sokszor maradt otthon és szorosan kötődött anyjához. Ágyában fekve rajzolt, hallgatta a rádiót és híres mozi csillagok képeit gyűjtögette - később azt nyilatkozta, ez egy fontos szakasz volt a személyiségének kialakulásában. Apja 1942-ben halt meg mérgezett víz fogyasztása miatt - nem bányaszerencsétlenség áldozataként, ahogyan azt Warhol később a legendaképzés részeként elterjesztette. A családfő kiesése persze nem éppen idilli helyzetet állított elő. Andy a szünidőben egy áruházban dolgozott, itt találkozott először a fogyasztás és a reklám világával, aminek később egy teljesen új értelmezési keretet adott.

A pittsburgh-i Carnegie Institute of Technology-ban képzőművészeti diplomát szerzett, 1949-ben New Yorkba költözött, Warholra változtatta a nevét és műtermet bérelt az aktfestő Philip Pearlsteinnel közösen. A reklámszakmában és magazin illusztrátorként kezdett dolgozni - arról, hogy innen mint lett ő a híres Andy Warhol, persze rengeteg anekdota szól. A lényeg talán nem is az, hogy pontosan mi történt. Volt egy olyan látásmódja, mint senki másnak, iparcikkeket filmcsillagokkal azonosított, leveskonzervet, pénzt vagy ketchupos dobozt festett. Az mindenesetre biztos, hogy 1957-re ismert szakember lett, az 1950-es évek végén pedig rendszeresen kiállított. Sajátos szitanyomásos technikával készítette portréit például Jackie Kennedy, Mick Jagger, Elvis Presley, Mao Ce-tung és Lenin arcképeiről. Warholtól származik az "15 perc hírnév" kifejezés is.

Warhol korának elképesztő zenei világát sem hagyhatta kéznyoma nélkül - a Velvet Underground első, 1967-es lemezének híres banános borítóját és a Rolling Stones Sticky Fingers című albumának cipzáras tasakját is ő tervezte, nagy hatással volt a fiatal Bob Dylanre és David Bowie-ra. A forradalmi 1968-ban lőtte háromszor mellkason Valerie Solanas, I, a Man című filmjének szereplője - ebből a sérülésből sosem tudott igazán felgyógyulni.