Móricz-Sabján Simon 1980-ban született Kiskunhalason. 2003 és 2016 között a Népszabadság munkatársa volt, 2016 végétől a Manager Magazinnál és a Világgazdaságnál is dolgozott. Tagja volt a MÚOSZ Fotóriporteri Szakosztály elnökségének és a Szebeni Műhelynek, valamint egyik alapítótagja a Pictorial Collective-nek.
Több mint húsz éve tartó pályafutása alatt számos hazai és nemzetközi díjjal ismerték el. A Magyar Sajtófotó Pályázaton 43 alkalommal díjazták munkáit. 2009 és 2012 között Pécsi József Ösztöndíjban, 2012-ben a Budapest Fotográfiai Ösztöndíjban, hat alkalommal pedig NKA ösztöndíjban részesült. 2015-ben Hemző Károly-díjat kapott, 2022 tavaszán Második élet című képriportja elnyerte a MÚOSZ Nagydíját a legkiemelkedőbb teljesítményért, ősszel pedig neki ítélték a Robert Capa Magyar Fotográfiai Nagydíjat Árnyéksáv című sorozatáért.
Számos egyéni és csoportos kiállításon mutatták be fotográfiáit, köztük három önálló kiállításon a Magyar Fotográfusok Házában, csoportos tárlatokon a Magyar Nemzeti Múzeumban, a Műcsarnokban, a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban, valamint mások mellett Arles-ban, Barcelonában, Chengduban, Denverben, Milánóban, Tbilisziben és Varsóban.
Móricz-Sabján Simon a Capa-nagydíjjal 2022-ben (Fotó/Forrás: Capa Központ)
A Fidelio idén novemberben készített interjút a fotográfussal, amelyben szóba jött a Második élet, a Sárvidék és az Árnyéksáv című sorozat is.
Kapcsolódó
„Fontos, hogy azt érezzem, a másik története képes elmesélni az én történetemet”– Interjú a Capa-nagydíjas Móricz-Sabján Simonnal
„Gyakran teljesen kiborultam, miután hazamentem a kórházból. Nehéz feldolgozni, ha látsz egy fiatal, haldokló, háromgyerekes apát vagy egy nagymamát, aki az unokái üzeneteit hallgatja egy telefonról, és másnap, amikor bemész, az ágya helyén már csak egy fekete zsák tátong” – mondja Móricz-Sabján Simon, Capa-nagydíjas fotográfus. A Covid-hullámok idején készült képei mellett arról is beszélgettünk, miért nem tartja már magát fotóriporternek, és hogyan alakultak át az Alföldön élők mindennapjai az elmúlt tizenkét évben, mialatt fényképezte őket.
„A Sárvidék fotózása közben jöttem rá, hogy valójában a gyermekkoromat keresem, hiszen az Alföldön születtem, bár nem ott nőttem fel, csak a nyaraimat töltöttem Jánoshalmán. Emiatt sokkal mélyebben és őszintén érdekel, mi történik az ott élőkkel. Ösztönösen mentem az Alföldre, de évek teltek el, mire tudatosítottam magamban, hogy
számomra ez egy visszajárás a szülőföldemre.
Mindig is vonzottak a hétköznapi témák, ezért is kezdtem el például az Ipszilonházak sorozatot, ahol a tapolcai panelekben lakók életét fényképeztem. A Moszkva tér sorozatom vagy a vidéki rendőrőrsökről készült felvételeim sem társadalmi problémákat mutatnak be, hanem csak hétköznapi történeteket. Nem is tartom magam a klasszikus értelemben vett fotóriporternek, mert nem a téma szaga ébreszti fel bennem az alkotót, hanem a kíváncsiság” – mondta el az interjúban.
Fejléckép: Móricz-Sabján Simon (Forrás/Fotó: Mohai Balázs)
Ebben a cikkben nem jelenítünk meg reklámokat a téma érzékenysége miatt.
hírlevél
