- Álom luxuskivitelben (1961)
Ez talán nem is szorul különösebb magyarázatra. A kis fekete ruhától a Givenchy-kalapig, a Moon riveren át a macskás-esős zárójelenetig a film szinte minden mozzanata ikonikussá vált, élükön magával a színésznővel. Trumann Capote eredetileg Marilyn Monroe-ról mintázott Holly Golightly-ja Hepburn értelmezésében érdekes kettősséggel telítődik, ami a karakter életmódja és a színésznő ártatlan bája között feszül. (Mickey Rooney kínai fotós karikatúrájáról igyekezzünk eltekinteni!) - Sabrina (1954)
Hepburn igazi nagyágyúk, Humphrey Bogart és William Holden oldalán tűnik fel. Utóbbival a vásznon kívül is egymásba szerettek. Bár a filmet romantikus vígjátéknak aposztrofálják, Billy Wilder esetében nagyon is komoly és merész kérdések és témák is beleférnek ebbe a műfajba. (Mikor látni manapság például olyat, hogy a hősnő öngyilkosságot kísérel meg?) A sofőr lánya, aki beleszeret a gazdag fiúba, majd egy kisebb párizsi kitérő után meg is szerzi - cukormáztalanítva azonban ma is helytálló női fejlődéstörténet. A történet aktualitását többek közt az is mutatja, hogy 1995-ben Julia Ormond és Harrison Ford főszereplésével készült belőle egy - meglepő módon kevésbé bátor - remake is. - My fair lady (1964)
Ez a film megtestesít mindent, ami a musical műfajához tartozik: grandiózus táncjelenetek, látványos jelmezek, dallamtapadást okozó betétdalok és persze Rex Harrison és Audrey Hepburn kettőse. A színésznőnek azonban nem a saját énekhangját hallhatjuk, annak ellenére, hogy keményen készült a feladatra. Ez annyira szíven ütötte Hepburnt, hogy többé nem vállalt musicalszerepet (ettől is vissza akart lépni Julie Andrews javára). Ennyi látványelem mellett akadt, aki Eliza első nyilvános bemutatkozásakor arra is tudott figyelni, hogy a készítők elrejtettek a szövegben némi fricskát nekünk magyaroknak? Zoltán Kárpáthy, a kibírhatatlan magyar alak próbálja kideríteni, ki is Eliza, majd előáll a megfejtéssel: csak magyar hercegnő lehet! - Római vakáció (1953)
A film hatására mindenkinek felkerült a bakancslistájára, hogy egy Vespán száguldozzon Rómában és ellátogasson az Igazság szájához (ahol Pecknek némi improvizációval sikerült halálra rémítenie a partnernőjét). Gregory Peckkel már korábban is szívesen megszökött volna a női nézők többsége, akár hercegnő, akár nem. Főleg ha eláruljuk, hogy a plakátokon Peck kérésére került előre Hepburn neve, mert a férfi jó érzékkel tippelte meg, hogy a színésznő megkapja élete első Oscarját a szerepért. A film korabeli sikeréhez sokat hozzátett II. Erzsébet húgának, egy valódi hercegnőnek a története, aki nem mehetett hozzá szerelméhez, Peter Townsendhez és a botrány ekkortájt pattant ki. (Vicces fordulat, hogy Margit végül egy fotóssal házasodott össze.) - Mókás arc (1957)
Úgy tűnik, Audrey Hepburn begyűjtötte korának összes neves férfiszínészét. Ebben a modern Pygmalion-történetben Fred Astaire-rel esik szerelembe. A férfi divatfotósként érkezik meg a lány életébe és könyvesboltjába, hogy fotózás ürügyén átgázoljon az üzleten, az intellektuális lányban pedig lehetőséget látva - annak minden tiltakozása ellenére - bevezeti őt a divatvilágba. Látványos táncok (Hepburn végre megmutathatta balett-tudását), látványos ruhák és ekkor még a színésznő eredeti énekhangja. - A gyerekek órája /Végzetes rágalom (1961)
Az utolsó film kilóg a korábbi könnyed darabok közül és ezúttal Hepburnnek nem férfi, hanem női partnere van Shirley MacLaine személyében. Ez a kevésbé ismert film korát meghaladó témákat boncolgat. Két főiskolai barátnő magán leányiskolát vezet, azonban az egyik kislány bosszúból egy büntetésért azt hazudja a nagyanyjának, hogy a két nő között tiltott kapcsolat van és látta őket csókolózni. A szülők közt elterjed a pletyka, sorra veszik ki a gyerekeket az intézetből. Mikor kiderülnek a vádak, a két nő kétségbeesésében bepereli a botrányt kirobbantó családot, de veszítenek. A lányok egyike végül bevallja az igazat, ekkorra azonban már a pletyka csődbe vitte az iskolát. A vádak hatására MacLain alakította tanárnőt rádöbben, hogy valójában szerelmes a kolléganőjébe, aki azonban visszautasítja.
Audrey Hepburn élete
A múlt század egyik legbájosabb film- és divatikonja 1929. május 4-én Brüsszelben született Audrey Edda van Heemstra Hepburn-Ruston néven, egy angol bankár és egy holland bárónő lányaként. Gyermekkorában felváltva élt e három országban, a második világháborút Hollandiában vészelte át.
A háborús évek után Londonban tanult balettet (mesterének tanítványa volt korábban a legendás orosz táncos, Nyizsinszkij is), továbbá modern dzsesszt és avantgárd koreográfiát. Közben modellkedett, reklámfilmekben szerepelt (először tizenkilenc évesen a holland KLM légitársaság stewardesseként), színi tanulmányokat folytatott és éjszakai klubok revüiben is fellépett.
Arról álmodozott, hogy prímabalerinaként hódítja meg a világot, a filmvásznon is kisebb táncos szerepekben tűnt fel először. Huszonegy évesen Colette unszolására vállalta el a főszerepet a francia írónő Gigi című kisregényéből készült Broadway-darabban, amely egy éjszaka alatt sztárrá tette.
Hamarosan Hollywoodba hívták, William Wyler 1952-ben rá bízta Anna hercegnő szerepét a Római vakációban, s Hepburn már első amerikai filmjéért megkapta a legjobb női főszereplőnek járó Oscar- és Golden Globe-díjat. A forgatáson barátság szövődött közte, a férfi főszerepet játszó Gregory Peck és a rendező között, utóbbiról később azt mondta: "Wylertől tanultam mindent".
Az "őzikeszemű", bájos és filigrán, természetes módon viselkedő színésznő az egész világot elbűvölte, előkelő megjelenése, visszafogott nőiessége új színt jelentett, eleganciája a divatot is megváltoztatta. 1961-től szerepelt a legjobban öltözöttek listáján, ő személyesítette meg a háború utáni Európa kifinomult, minimalista stílusát.
Az ötvenes és hatvanas években a legnagyobb rendezőkkel dolgozott együtt, a Háború és béke című Tolsztoj-adaptációban King Vidorral (valamint férjével, Mel Ferrer színésszel), Az egy apáca történetében Fred Zinnemann-nal, utóbbi alakításáért Oscar- és Golden Globe-díjra is jelölték.
Sokoldalú tehetségét minden műfajban megmutatta.
A Várj, míg sötét lesz című thrillerben egy vak nőt játszott, újfent Oscar-díjra javasolták, a Hogyan kell egymilliót lopni? című habkönnyű krimikomédiában pedig ismét Wyler instruálta. Pályafutása talán legnagyobb sikerét a My Fair Lady című musical George Cukor által rendezett filmváltozatában aratta, Rex Harrison partnereként (néhány számot maga adott elő, a nehezebbekben énekhangja a stáblistán fel nem tüntetett Marni Nixon volt).
1967-ben a csúcson vonult vissza, hogy idejét családjának szentelhesse, bár néhányszor még visszatért a filmvászonra: 1979-ben Sidney Sheldon Vérvonal című bestsellerének filmváltozatában szerepelt, utolsó munkája a Steven Spielberggel 1989-ben forgatott Örökké című alkotás volt. 1988-ban a UNICEF jószolgálati nagykövetévé nevezték ki, Etiópiában, Szomáliában, Szudánban és Vietnamban szerzett tapasztalatairól mély megrendüléssel beszélt. 1992 végén rákban megbetegedett, 1993. január 20-án halt meg svájci otthonában.
megkapta az Oscar-, a Golden Globe-, a Tony-, az Emmy- és a Grammy-díjat is. A UNICEF-ben végzett fáradhatatlan munkájáért 1993-ban neki ítélt Jean Hersholt Humanitárius Oscar-díjat már nem vehette át (érdekesség, hogy Oscar-díját 1953-ban éppen a színész Jean Hersholt, a humanitárius díj névadója adta át neki).
Magánélete nem alakult szerencsésen: mindkét férjétől elvált, kapcsolatai szakítással végződtek, és
Végakaratának megfelelően vagyonának nagy részét a világ éhező gyermekeinek javára fordítják. Népszerűsége halálát követően sem csökkent, életét vándorkiállítás mutatta be Európa-szerte, amelynek bevételéből világszerte a bántalmazott gyerekeket segítették.
Ruháiból az elmúlt években több alkalommal is árverést rendeztek, a bevételt a két fia által létrehozott, nevét viselő alapítvány, illetve a UNICEF kapta.
Audrey Hepburn: egy ikon portréi címmel a londoni National Portrait Galleryben. Személyes tárgyaiból legutóbb tavaly szeptemberben tartottak árverést, a mintegy 500 darabból álló kollekció a becsült összérték hétszereséért, magyar pénzre átszámítva több mint másfél milliárd forintért kelt el.
hírlevél
