Bár a horrorfilmeket legalább annyian utálják, mint ahányan szeretik, ahogy arra korábbi cikkünkben rámutattunk, ezt a műfajt is lehet igényesen, művészi minőségben művelni.

Kapcsolódó

Gyönyörű rémület – Így újultak meg a horrorfilmek

A boszorkány, Örökség és Tűnj el! – három korszakalkotó film az elmúlt tíz évből, amelyek nemcsak bebizonyították, hogy a horror is teljes értékű műfaj, de egyúttal utat mutattak a következő rendezőgenerációknak. És ez a reform rá is fért a zsánerre.

Most, Halloween alkalmából tíz filmet ajánlunk olvasóinknak, első körben öt klasszikus alkotást, amelyek némelyike nem feltétlenül művészi értékei, hanem formabontó megoldásai miatt írta be magát a filmtörténelembe. Ezt követően pedig öt olyan mozira hívjuk fel a figyelmet, amelyeket sokan nem is feltétlenül sorolnak a horrorok közé, minthogy elsősorban vagy szerzői filmek, vagy pedig a műfaji kereteket erőteljesen megkérdőjelezik.

Klasszikusok

1. Halloween – A rémület éjszakája (1978)

Rögtön az elején érdemes stílusosan a Halloween című filmmel kezdeni, az 1978-as John Carpenter-alkotással, akinek vitathatatlan helye van a horrorhírességek csarnokában. A történet rém egyszerű: tizenöt évvel azután, hogy meggyilkolta nővérét, Michael Myers megszökik az elmegyógyintézetből, és visszatér szülővárosába, hogy folytassa ámokfutását. A Halloweent többek között a rendező által komponált filmzene teszi igazán felejthetetlenné.

2. Péntek 13 (1980)

1980 óta a hokimaszkokról nem csak a hiányos fogazatú jégkorongosok juthatnak eszünkbe. Ebben az évben jelent meg ugyanis Sean S. Cunningham Péntek 13 című horrorja, amely az egyik első képviselője volt a slasher filmeknek, amelyek többnyire arról szólnak, hogy egy gyilkos vadászik egy csapatnyi tinédzserre. Ez történik ebben a filmben is: főhőseink megpróbálják újranyitni azt a nyári tábort, ahol 20 évvel korábban brutális gyilkosságsorozatot követtek el. Az elkövető azonban újra felbukkan. 

3. Hellraiser (1987)

Clive Barker 1987-es horrorja egy életre beleégeti magát a néző emlékeibe. Zavarba ejtően nyers filmjében új szintre emelte, hogy mi mindenről lehet beszélni egy testhorror keretei között. A történet főhőse Julia, akinek gyilkolnia kell, hogy visszahozza az életbe korábbi szeretőjét, aki a pokol démoni lényei elől szeretne megmenekülni. Nem könnyű megemészteni, igaz? Pedig még nem is részleteztük igazán.

4. Nosferatu (1922)

F.W. Murnau 1922-es művénél aligha találhatunk hatásosabb némafilmet. A rendező elsőként nyúlt vissza Drakula gróf legendájához, ezzel megalapozva a következő száz év vámpírábrázolását. A film főszereplője Hutter, akit Orlok gróf magához hívat kastélyába, hogy egy jogi ügyben kérje a segítségét. A férfin lassanként eluralkodik a félelem, látogatását ugyanis egyre több baljós jel kíséri.

5. A dolog (1982)

John Carpenter újabb filmmel kerül rá listánkra. 1982-es rendezésében a valódi horrort az jelenti, hogy a néző sem tudhatja, kiben bízhat igazán. Hát még a főhőseink: az amerikai Atlantisz-kutató állomás tagjai végzetes hibát követnek el, amikor befogadnak egy szánhúzó kutyát. Az állat testébe ugyanis egy idegen organizmus költözött, amely bármilyen alakot képes magára ölteni – és hamarosan magára is ölti a bázison tartózkodó dolgozókét.

Jelenet a Nosferatu, a Péntek 13, a Halloween, a Hellraiser és A dolog című filmekből (Fotó/Forrás: Port.hu, IMDb)

Rendhagyók

1. Kokszongi sirató (2016)

Az elmúlt évtized egyik legizgalmasabb dél-koreai filmje volt a Kokszongi sirató. Hong-jin Na alkotása időnként klasszikus detektívtörténetnek, máskor önironikus zombifilmnek, legvégül pedig vérfagyasztó horrornak tűnik. Egy kis koreai faluban járunk, ahol egy titokzatos japán idegen megjelenése után rejtélyes járvány robban ki. Aki elkapja, elveszti az eszét, és öldökölni kezd. A meglehetősen alkalmatlan helyi rendőröknek pedig cselekedniük kell, a közösség ugyanis kezdi elveszíteni a türelmét.

2. A látogatás (2022)

A közelmúltban jelent meg Christian Tafdrup horror-drámája, amely elsősorban a morális értékrendünk kikezdésével borzaszt el minket. A történet főhőse egy dán házaspár, akik egy nyaralás alkalmával összebarátkoznak egy holland családdal. Amikor meghívást kapnak, hogy utazzanak el hozzájuk Hollandiába, némi habozás után elfogadják az ajánlatot. A kezdetben jó hangulatú látogatás azonban hamarosan egyre bizarrabbá válik. A kérdés, hogy mi vendéglátóik valódi szándéka.

3. Eksztázis (2018)

Gaspar Noé neve önmagában bizonyíték arra, hogy valami szokatlan élményben lesz részünk. Megkockáztatom, hogy a legjobb alkotása a 2018-as Eksztázis, amely egy hangulatos zenés produkcióból váratlanul rémisztő horrorba fordul át. Főhőseink egy erdő közepén lévő, bezárt helyen gyűlnek össze, hogy szabadon hódolhassanak művészetüknek, a táncnak. Valaki azonban LSD-t csempész a közös sangriába, a bódulat pedig mindenkiből mást hoz ki: valaki a Paradicsomban érzi magát, míg mások a pokolban.

4. Radírfej (1977)

David Lynch első nagyjátékfilmjéhez egyetemistaként fogott hozzá, és hosszú évek alatt tudta csak befejezni. Szándéka mindvégig az volt, hogy festői vízióit vigye vászonra. Micsoda szerencse, hogy megtette! A Radírfejet nézni olyan, mintha egy Francis Bacon-kép életre kelne Luis Buñuel rendezésében. A főhősünk Henry, a visszahúzódó fiatalember, aki egy lepusztult iparnegyedben él. Az élete azonban gyökeresen megváltozik, amikor barátnője, Mary teherbe esik, gyermeke megszületésével pedig végképp úrrá lesz rajta a szülővé válás iszonyata, és inkább a fantázia világába menekül. Lynch fojtogató atmoszférája, a lelkünkig hatoló hangeffektjei és gyakran meghökkentő vizuális megoldásai legalább olyan élményt okoznak, mint egy brutális horrorfilm.

5. Antikrisztus (2009)

Lars von Trier depresszió-trilógiájának első darabját 2009-ben rendezte meg, abban az időszakban, amikor maga is depresszióval küszködött, így ez az alkotása egyfajta önterápia is volt számára. És ez érződik, minthogy a film rengeteget merít a freudi pszichoanalízis gondolatköréből. A történet középpontjában egy középkorú házaspár áll, akik nemrég elvesztették gyermeküket. A terapeuta férj úgy dönt, hogy az erdei házukba utaznak, az Édenbe, hogy szembesítse depressziós feleségét saját félelmeivel. A nő felett azonban a természet sötét erői átveszik az irányítást, a depresszió pedig őrületté hatalmasodik. Lars von Trier ezt a filmjét Andrej Tarkovszkijnak ajánlotta.

Jelenet A látogatás, az Eksztázis, a Radírfej, a Kokszongi sirató és az Antikrisztus című filmekből (Fotó/Forrás: Port.hu, Zentropa, Vertigo Média, Facebook, IMDb)

Fejléckép: Jelenet John Carpenter 1978-as Halloween című filmjéből (Fotó/Forrás: Port.hu)