Ahogy a legtöbb jelentős múzeum a világon, úgy zárva tart az amszterdami Rijksmuseum is. Az intézmény azonban a napokban annyi látogatót fogad a honlapján, amennyit békeidőben sem tudna beengedni az épületbe: több tízezer műkedvelő böngészik a több mint 700 ezer darabból álló online gyűjteményben. A fotók nemcsak szabadon nézhetők, hanem le is tölthetők. Körbenéztünk mi is, és számba vettük, mi az, amit fel fogunk keresni, ha egyszer újra eljutunk a múzeumba.

1. Johannes Vermeer: Levelet olvasó nő kékben

Johannes Vermeer: Levelet olvasó nő kékben (1663 k.) (Fotó/Forrás: Rijksmuseum Amsterdam)

Vajon terhes-e a kék ruhás nő, aki levelet olvas Vermeer festményén? Van, akik szerint igen, mások úgy vélik, csak a kor divatja szerint öltözködött. A kérdés korántsem lényegtelen: a korban ritkán ábrázolták a mitológiától függetlenül, hétköznapi körülmények között a terhességet. Mögötte hatalmas térképet látunk, amiből arra következtethetünk, hogy a nő férje talán utazó vagy kereskedő. A levélolvasás viszonylag sűrű motívum Vermeer képein, mindig intim, személyes pillanatokban történik. A kép középpontjában a kék ruha van, amelyen a fényeket Vermeer különös gonddal festette meg. Érdemes megcsodálni a falra vetülő kékes árnyat is.

2. Jacob van Ruisdael: Szélmalom at Wijk bij Duurstede

Jacob Isaacksz van Ruisdael: Szélmalom Wijk bij Duurstede városában (1668-1670 k.) (Fotó/Forrás: Rijksmuseum Amsterdam)

Van Ruisdael neve talán nem sokat mond az egyszeri múzeumlátogatónak, habár a hollandok festészetük 17. századi aranykorának egyik legnagyobbjaként tartják számon. A folyóparti Wijk bij Duurstede szélmalmát megörökítő, 83x101 centiméteres festmény tipikusan helyi tájat mutat: alfölddel, borús égbolttal és a természet energiájával gazdálkodó lakosokkal.

3. Floris van Dijck: Csendélet sajttal

Floris van Dijck: Csendélet sajttal (1615 k.) (Fotó/Forrás: Rijksmuseum Amsterdam)

Gyümölcs, kenyér és sajt – ezek kellenek egy tipikus, 17. századi holland reggelihez Floris van Dijck festményének tanúsága szerint. Ezek a csendéletek máig hallatlanul értékesek a történészek számára, akik a letűnt aranykor mindennapjait kívánják kutatni. A festőnek egyébként csak kicsit volt mozgalmasabb élete, mint ezek a csendéletek, javarészt Haarlemben élt, de huszonöt évesen megjárta Rómát is.

4. Jan Asselijn: A fenyegetett hattyú

Jan Asselijn: A fenyegetett hattyú (1650) (Fotó/Forrás: Rijksmuseum Amsterdam)

Egy hattyú az élete árán is megóvná fészkét a rátámadó kutyától – Jan Asselijn 1650-es festménye természetesen politikai allegória, a művész nem is bízta az értelmezést a véletlenre, egyszerűen feliratozta a képet. A derék szárnyas megfelelője (de raad-pensionaris, azaz főminiszter, olvassuk a képen) egy bizonyos Johan de Witt államférfi, aki a holland flotta újraszervezőjeként megvédi országát az ellenségtől. A tojás maga Hollandia. A kompozíció erejét a méretek és az arányok fellazulása adja: olyan, mintha az állat óriás lenne egy jókora félszigeten. De Witt az Egyesült Tartományok főminisztereként hiába végzett eredményes munkát, 1672-ben Orániai Vilmos utasítására fivérével együtt meggyilkolták.

5. Babaházak

Petronella Oortman babaháza (Fotó/Forrás: Rijksmuseum Amsterdam)

A Rijksmuseum könyvtárán átsétálva a holland aranykor legszebb és legértékesebb bútordarabjaira bukkanunk. A múzeum egyik helyiségében pedig egy igen sajátos értéktárgyakra – babaházakra. Ezek a miniatűr épületek pompásan ábrázolják, hogyan rendezkedett be a 17. században a kereskedelemből nagy vagyont gyűjtő réteg. A babaházak ugyanis nem gyerekjátékok voltak, hanem a felnőtt és gazdag nők hobbija, éppolyan, mint a férfiak egzotikus kollekciói.

Az egyik legkomolyabb gyűjtő az amszterdami Petronella Oortman volt, akinek babaházai pontos méretarányokkal készültek, ugyanabból az anyagból, mint a tárgyak valós méretű megfelelői. Ezt azt is jelenti, hogy a kínai porcelán a babaházban is kínai porcelán volt, de ezüstkovács és üvegfújó kellett a miniatűr tárgyakhoz. Nem meglepő, hogy Petronella annyira büszke volt a babaházaira, hogy az egyikről festményt is rendelt.

6. Holland fajansz

Fajansztányér folyóparti tájképpel, 1775-ből (ismeretlen mester munkája) (Fotó/Forrás: Rijksmuseum Amsterdam)

A híres kék kerámia, a delfti vagy holland fajanszot a 17. században a kínai porcelán pótlására fejlesztették ki, a leghíresebb manufaktúra-központ a Rotterdam és Hága között fekvő Delft volt. A város a Holland Kelet-indiai Társaság hajóinak kiindulópontja volt, egy csődbe ment sörgyár épületében olyan finomságú kerámiát állítottak elő, ami megközelítette a kínai porcelán minőségét.

7. Vincent van Gogh önarcképe

Vincent Van Gogh önarcképe 1887-ből (Fotó/Forrás: Rijksmuseum Amsterdam)

Több Van Gogh alkotás is szerepel a Rijksmuseum gyűjteményében. Két ceruzarajz, két tollrajz és egy alkonyati tájkép, de legnagyobb kincsük vitán felül az az 1887-es önarckép, amelyet Van Gogh azért festett, hogy a pasztellszínek dominálta párizsi technikát modell megfizetése nélkül is kipróbálhassa.

8. Gerrit Schouten: Rabszolgatánc

Gerrit Schouten: Rabszolgatánc (dioráma), 1830 (Fotó/Forrás: Rijksmuseum Amsterdam)

Gerrit Schouten (1779-1839) holland hivatalnok apa és egy fekete asszony gyerekeként született Holland Guyanában. Autodidakta módon tanult festeni, és papírmasé diorámákon örökítette meg a surinami élet mindennapjait, amelyeket aztán európaiaknak adott el szuvenírként. Ezek bennszülött táncokat, falusi ünnepeket és ültetvényezést ábrázoltak. Tizennégy dioráma maradt fenn munkái közül, valamint mintegy kilencven rajz növényekről és állatokról. A fenti diorámán a du nevű szertartási tánc látható, amelyet a bennszülöttek az ültetvényeken jártak. A tánc vezetője az afrankeri (a nő balszélen), piros öltözékben látjuk a királyt.

9. Hendrick Avercamp: Téli táj korcsolyázókkal

Hendrick Avercamp: Téli tájkép korcsolyázókkal (1608) (Fotó/Forrás: Rijksmuseum Amsterdam)

A Rijksmuseumhoz kapcsolódó összeállításból kihagyni Hendrick Avercamp téli festményét olyan lenne, mint a Louvre nevezetességei közül kifelejteni a Mona Lisát. Az 1600-as évek elején a merészség arra, hogy egy festmény ne csak görög isteneket vagy keresztény szenteket ábrázolhasson, megváltoztatta a művészettörténetet. A süketnéma Averchamp kizárólag téli tájakat festett, és nem fogta vissza magát, ha az élet nyersességét kellett ábrázolni: a Téli táj korcsolyázókkal című festményének bal alsó sarkában kutyák lakmároznak egy döglött ló tetemén. Szánkózó parasztok, a jégen korongozó urak és fiatalok, korcsolyázás közben hasra vágódó kevésbé ügyesek egyaránt felfedezhetők a képen, együtt az egész nemzet gazdagtól szegényig.

9+1. Rembrandt: Éjjeli őrjárat

Rembrandt van Rijn: Az éjjeli őrjárat (1642, olaj és vászon, 379,5 x 453,5 cm) (Fotó/Forrás: Rijksmuseum, Amsterdam)

Nem éjszakai jelenet, csak az évszázadok alatt besötétedő lakkréteg csinált éjjeli akciót Frans Banning Cocq kapitány milíciájának masírozásából. Azt is tudjuk, Rembrandt forradalmi módon mozgalmas kompozíciót talált ki az általában statikus műfajban, a festmény nem is tetszett minden polgárőrnek. És azt is, hogy 1715-ben, egy költözés alkalmával le kellett csippenteni egy kicsit az eredetileg négy méter magas és öt méter széles képből. No, de hát minderről már korábbi cikkünkben írtunk.

Kapcsolódó

14 érdekesség Rembrandt épp restaurálás alatt álló Éjjeli őrjáratáról

A Rijks Múzeum július elején megkezdte a festmény nyílt színi restaurálását. A projektet online és a helyszínen is nyomon követhetik az érdeklődők. Ennek apropóján összegyűjtöttünk néhány izgalmas tényt a képről.