Vizuál

99 mezítlábas olasz

2015.08.17. 07:00
Ajánlom
Egy magyar és egy olasz fotográfus közös munkájából született meg az a vándorkiállítás, amely egy természeti katasztrófa után újjáéledő város lakóit mutatja be. A Mai Manó Házban látható tárlatról Bakonyi Zsuzsát, a projekt magyar résztvevőjét kérdeztük. INTERJÚ

- A kiállítás egy nemzetközi projekt eredményeként jött létre. Milyen esemény adta a kiindulási alapot?

- A közép olaszországi L'Aquila városát 2009 áprilisában földrengés rázta meg. Nekem erről nem volt tudomásom, az olasz művésztársam, Lavinia Tribiani lakik ennek közelében, és ő fejéből pattant ki, hogy foglalkozni kéne ezzel a településsel, bemutatva a katasztrófa óta eltelt időszakban történt fejlődést és az embereket. Két évvel ezelőtt, 2013-ban végül összeálltunk, elutaztunk oda és megvalósítottuk az elképzelésünket.

- Mit találtatok a helyszínen? Hogyan tudta behegeszteni a sebeket a város?

- Nagyon érdekes volt felfedezni a várost. Korábban semmit nem tudtam róla. Ami a legérdekesebb volt a számomra ebben a projektben, az nem maga a földrengés ténye, hanem hogy mi történik egy természeti csapás után szociológiailag, urbanisztikailag, milyen reakciókat adnak az ott élők. Ez egy gyönyörű város, különleges történettel, és ami megdöbbentő, hogy a középkori városmag a földrengés óta lényegében teljesen lakatlan. Nincs sok összedőlt ház, de még mindig látszanak a nyomok négy-öt év elteltével is. Az épületeket vasállványokkal erősítették meg és kialakítottak egy úgynevezett piros zónát, ahová nem szabad bemenni - persze azért át lehet lépni a kordonokat. Ebben a városmagban egyrészt síri hangulat van, másrészt viszont fagyit nyalogató turistákat lehet látni mindenfelé. A lakók nagy részét kiköltöztették az úgynevezett new town-ba, de ott nem igazán érzik jól magukat.

- Mi fogott meg a város történetében?

- Amikor elkezdtem foglalkozni a projekttel, megpróbáltam minél jobban beleásni magam, sokat olvastam a városról, találkoztam egy fiúval, aki onnan származott és Magyarországon lakott sokáig. Ő ott volt a földrengéskor, rengeteget mesélt arról az éjszakáról és a város történetéről. A települést anti-Vatikánként alapították, a szerkezete a fordított Jeruzsálemre hasonlít, az Aquila, azaz sas-csillagképpel összhangban lettek elhelyezve a főbb templomok. Az elméletek eljutnak egészen odáig, hogy valószínűleg a városban őrzik a Szent Grált. Emellett fontos a számmisztika is: a 99-es szám végigvonul a városon. 99 temploma van és ugyanennyi tere, valamint kútja. Így lett a fotóinkon szereplő emberek száma is 99 és a képek végső mérete 9x9 cm.

- Mi volt a célotok a projekttel, mit akartatok megmutatni?

- A tragédiára akartunk reflektálni, de nem úgy, ahogy az olasz média teszi. Ironikus volt, hogy pont, amikor ott voltunk - szűk két hetet töltöttünk a városban -, az egyik leghíresebb helyi fotográfusnak nyílt kiállítása a belvárosban a földrengés napjaiban készült képeiből. A fotókon sebesülteket, síró embereket, mentősöket és romhalmazt lehetett látni - nagyon megrázó volt, hogy még négy évvel a katasztrófa után is a szörnyűséget idézik fel újra és újra. Nekünk más volt az elképzelésünk: felállítottunk egy antitézist, felkínálva a lakóknak egy csatornát, hogy kinyilváníthassák, igenis szeretnek itt élni ebben a gyönyörű városban.

- Milyen reakciókkal találkoztatok?

- Nagyon vegyes volt. Több mint száz embert fotóztunk le, végül 99 szereplő látható a képeken. Toboroztunk, készítettünk blogoldalt, facebook-eseményt, az olasz alkotótársamnak is volt egy-két ismerőse a városban, illetve az utcán is leszólítottunk embereket, mivel szerettük volna az egész palettát megjeleníteni a gyerekektől az idősekig. Egészen eltérő reakciókkal találkoztunk. Először azt hitték, hogy újságírók vagyunk, amit nem fogadtak túl lelkesen, hiszen hozzászoktak, hogy csak kihasználják a sérült helyzetüket. Miután ezt sikerült eloszlatnunk és elmeséltük, mi a célunk a fotókkal, legtöbbször azt mondták, hogy kamera elé állnak. Az újabb döccenő ekkor következett, mivel a kulcsmomentum az volt, hogy le kellett venniük a cipőjüket, hogy mezítláb szerepeljenek a képeken. Erre nem mindenki volt hajlandó, olyan is akadt, aki elrohant. Így aztán különféle stratégiákat kellett kialakítanunk, és nem a legelején kértük meg erre őket, hanem előbb beállítottunk mindenkit a helyszínen és akkor kértük, hogy le kéne venni a cipőt. Még a helyi kolostor idős apácáit is rávettük, hogy szerepeljenek - csak mondjuk ők nem mezítláb, hanem zokniban.

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

A mádi Rákóczi-kúriában Erhardt Gábor építésszel

A Partitúra zempléni adásában a stáb ellátogatott a mádi Rákóczi-kúriába, lenyűgözve sétáltak az évszázados falak között. Az épület átalakításának és bővítésének tervezőjét, Erhardt Gábort Tokaj-hegyalja építészeti hagyományairól kérdeztük.
Jazz/World

Ki mondta, hogy egy nő nem trombitálhat jazzt?

Új albumán bátor nők előtt tiszteleg Yazz Ahmed, aki trombitásként és nőként maga is ritka jelenség. Meghallgattuk a Polyhymnia című lemezt.
Könyv

A magyar oktatás MacGyverei – a kötelező olvasmányok

A jövő nemzedék sorsa mindössze attól függ, hogy Gárdonyit, Szabó Magdát vagy Agatha Christie-t adnak a kezébe? Arató Lászlóval, a Magyartanárok Egyesületének elnökével - a NAT-módosítás részleteinek hiányában - a jelenlegi szabályozást vizsgáltuk meg, hogy jobban értsük, mi is lehetne a változások előremutató iránya.
Plusz

75 éve szabadult fel a pesti gettó 

A pesti gettó felszabadításának 75. évfordulója alkalmából tartottak megemlékezést vasárnap Budapesten, a Dohány utcai zsinagógában, majd koszorút helyeztek el a zsinagóga falánál állított emléktáblánál.
Vizuál

Az 1917 a legjobb film az amerikai producerek szerint

Sam Mendes első világháborús eposza, az 1917 című film kapta meg az Amerikai Producerek Céhének (PGA) díját a mozikban forgalmazott filmek mezőnyében szombaton Los Angelesben.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Vizuál Film

Óriási a konkurenciaharc a streamingszolgáltatók között

Iparági elemzés szerint a Netflix diktálja az iramot az ágazatban, a következő nyolc évben 26,3 milliárd dollárt (8000 milliárd forintot) fordít tartalomfejlesztésre, főként saját tartalom előállítására.
Vizuál Film

Megalakult a Magyar Dokumentumfilmesek Egyesülete

Az elsődlegesen szakmai és érdekvédelmi fórum a dokumentumfilmmel foglalkozó szakemberek képviseletét látja el, valamint párbeszédet kezdeményez az alkotók, a nézők és a döntéshozók között.
Vizuál portré

Ki nevet még a bohócon? – 100 éve született Fellini

Száz éve, 1920. január 20-án született Riminiben Federico Fellini, az egyik legnagyobb olasz filmes, akit első olaszként jelöltek rendezői Oscar-díjra, s mind a négy a kitüntetésre jelölt alkotása nyert a legjobb külföldi filmek között, a legnagyobb elismerésnek mégis azt érezte, ha rendező-festőnek nevezték.
Vizuál premier

Az 1917 a legjobb film az amerikai producerek szerint

Sam Mendes első világháborús eposza, az 1917 című film kapta meg az Amerikai Producerek Céhének (PGA) díját a mozikban forgalmazott filmek mezőnyében szombaton Los Angelesben.
Vizuál interjú

A mádi Rákóczi-kúriában Erhardt Gábor építésszel

A Partitúra zempléni adásában a stáb ellátogatott a mádi Rákóczi-kúriába, lenyűgözve sétáltak az évszázados falak között. Az épület átalakításának és bővítésének tervezőjét, Erhardt Gábort Tokaj-hegyalja építészeti hagyományairól kérdeztük.