Vizuál

A 100 éves festő, akinél a fekete színt senki sem szereti jobban

2020.01.02. 09:00
Ajánlom
December 24-én volt százéves Pierre Soulages, akit többen a világ egyik legnagyobb élő művészének tartanak, neve elválaszthatatlanul összefonódott a festményein folyton megjelenő és mindig megújulni képes fekete színnel.

A közép-franciaországi Rodez-ben született 1919-ben.

Egy anekdota szerint ötévesen már a pályáját meghatározó fekete színnel festett, és amikor nővére megkérdezte, mit ábrázol a kép, a család nem kis derültségére azt felelte, havat.

Magyarázata meghökkentő, ugyanakkor nagyon is érthető volt: észrevette, hogy a tustól kihagyott részeken a fekete mellett sokkal fehérebbé változik a szürkés papír, azaz tulajdonképpen fordítva, mintegy a hó hátterét megadva dolgozott.

Tizenkét évesen a közeli Conques Sainte-Foy apátságában tett osztálykiránduláson olyan elementárisan hatott rá az apró ablakokon a templom sötétjébe szűrődő napfény, hogy elhatározta, művész lesz. Amatőr régészként a környék barlangjait, földjeit járta régi tárgyak után kutatva, így tizennyolc évesen neve bekerült a helyi múzeum adattárába – igaz, még nem festőként, hanem prehisztorikus nyílhegyek, cserépedény darabok adományozójaként. Művészetről való gondolkodásának kezdetét is ezekhez a kirándulásaihoz kapcsolja, számára a mai napig izgalmasabb kérdés, hogy az amúgy is sötét barlangokban lakó első emberek a bárhol megtalálható fehér kövek helyett miért feketével és más sötét színekkel rajzolták tele otthonukat, mint az antik görög művészet gyönyörű szobrain vagy a perspektivikus ábrázolás illúzióján merengeni.

pierre-soulages-151803.jpg

Pierre Soulages

Szülővárosában kezdett festeni, és ide is tért vissza, amikor 1938-ban felvették a párizsi Képzőművészeti Akadémiára, de a tananyagot látva mégsem iratkozott be. A rövid fővárosi kitérő alatt a Louvre-ban Picasso és Cézanne munkái teljesen lenyűgözték, később Picasso révén ismerkedett meg feleségével is. 1941 februárjában Montpellier-ben, ahol rajztanárnak tanult, egy lányra lett figyelmes, aki az utcán vitatkozva néhány értetlenkedő fiút próbált sikertelenül meggyőzni a spanyol festő nagyságáról. Soulages-nak nyomban megtetszett, el is hívta magával a Fabre múzeumba, a következő évben összeházasodtak, és azóta, hetvenhét éve elválaszthatatlanok egymástól.

A második világháború után, 1947-ben a független festők szalonján állított ki,

képein már meghatározóak voltak azok a sötét alakzatok, formák, melyekkel nemcsak a korszak színes, lírai absztrakt és expresszionista irányzataitól határolódott el,

de a művészettörténetben mindaddig marginális helyzetű fekete színt tette meg alkotásai kulcsszereplőjévé. Azonnal felfigyelt rá a szakma, de az első nagy elismerést egy 1951-es németországi kiállítás hozta meg számára, ahol olyanokkal szerepelt együtt, mint Kupka, Herbin, Hartung, Schneider, s a már közismert művészek a francia fiatalember festményét választották az esemény plakátjához.

Hamarosan James Johnson Sweeney, a New York-i Modern Művészetek Múzeumának kurátora, a Guggenheim Múzeum későbbi igazgatója kereste fel párizsi műtermében, aki több képét megvásárolta, Soulages-nak a következő évben az Egyesült Államokban önálló kiállítása nyílt. 1954-től évtizedeken át Sam Kootz, a neves műkereskedő képviselte Amerikában, ahová a meghívásoknak eleget téve gyakran ellátogatott. Útjai során olyan festőkkel kötött barátságot, mint Rothko, Franz Kline, Robert Motherwell és de Koonig, ekkorra már nemzetközileg elismert alkotó volt.

maxresdefault-150454.jpg

Pierre Soulages

Első, Jelek néven ismert korszakát a sötét és a világos alap közti kapcsolat, játékosság határozta meg, következő alkotói periódusában a fény, a szín és a vászon összefüggéseit vizsgálta. A vászonra felvitt pirosra, lilára vagy kékre fekete réteget festett, majd bizonyos helyeken visszakaparta, láthatóvá téve az elfedett részleteket, színeket. A harmadik festői szakasz, az Outrenoir-sorozat a fekete képeké: itt, ahogy ő mondja a fény átalakítása, variálása történik a kép felülete által. Sík és érdes, sötét felszín esetében egészen eltérő dinamikájú fényhatások érzékelhetőek, ezek különböző és meglepő tónusokat nyerhetnek. Ugyanakkor a kép tere kitágul, nem zárul egyszerűen a vászonba, a fény visszaverődik, a nézőig ér.

Sainte-Foy-151528.jpg

A Sainte-Foy apátsági templom ablakai

A fénnyel együtt tervezett alkotás egy másik fontos munkájában is főszerepet kapott. 1987-ben felkérték a számára különösen fontos Sainte-Foy apátsági templom ablakainak cseréjére, s a sajtóban már fekete ablakokat vizionáló, ironikus megjegyzések jelentek meg. A művész alaposan rácáfolt ezekre, a hét évig tartó munka lenyűgöző eredménnyel zárult. A kikísérletezett új üveg változó sűrűsége eredményezi a beáramló fény erősségének sokféleségét, ugyanakkor annak intenzitásától függően az üveg különböző színárnyalatait, egyazon ablak ugyanabban az órában kívülről fehér, világos- és sötétszürke, míg belülről sárga, homokszínű, barna lehet.

A több mint hét évtizedes alkotói munka legjelentősebb állomásainak és elismeréseinek véget nem érő listájáról álljon itt csupán néhány szemelvény: 1979-ben az American Academy of Arts and Letters tiszteletbeli tagjává választották. Ő az első élő képzőművész, akinek munkáiból 2001-ben kiállítás nyílt az Ermitázsban, 2009-ben a Pompidou központban, 2010-ben Mexikóvárosban rendezték meg retrospektív kiállítását. 2014-ben Rodez-ben múzeuma nyílt, idén decembertől látogatható életmű-kiállítása a Louvre-ban.

Munkái rekordáron kelnek el, a Sotheby's 2006-os aukcióján egy 1959-ben készült képét 1,2 millió euróért árverezték el, a szokásához híven cím helyett kizárólag a műalkotás méretével és keletkezési idejével azonosítható – 200x162 cm, 14 mars 1960 jelzetű – festményt pedig már 9,6 millió euróért vásárolták meg.

Egy minap készült interjúban azt kérdezték tőle, mi hajtja még az életben, amire a fekete ruhás, százéves mester azt válaszolta: a mindennapi festés.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Ingyenesen nézheti Andrew Lloyd Webber musicaljeit a YouTube-on

Bár a szolgáltatás ingyenes lesz, a nézőket arra bátorítják, hogy adakozzanak egy-egy alapítványnak a koronavírus-járvány közepette, amikor a színházak bezártak.
Klasszikus

A Zeneakadémia tanárai péntek esténként a remény dallamát játsszák erkélykoncerten

A párizsi és a lyoni Conservatoire közös felhívása nyomán először április 3-án, majd minden pénteken este 7-kor Marc-Antoine Charpentier Te Deumának jól ismert prelúdiuma szólal meg. A Zeneakadémia örömmel fogadta a felkérést: minden héten más oktatója játssza a dallamot erkélykoncerten.
Klasszikus

Gyakran ismételt kérdések a hárfáról – Razvaljajeva Anasztázia válaszol

Új sorozatunkban, amelynek címe: Hangszertár, zenekari művészeket és szólistákat kértünk arra, mutassák be szakmájuk legfontosabb eszközét. Razvaljajeva Anasztázia a klasszikus zenei színtér egyik legizgalmasabb hangszerese. Egyértelmű volt, hogy ha hárfáról van szó, hozzá kell fordulnunk.
Könyv

Az orvos, aki naplót vezetett Auschwitzban

Eddy de Wind műve különbözik minden más, a holokausztról és a haláltáborokról szóló beszámolótól, a zsidó orvos feljegyzései ugyanis nem visszaemlékezések, hanem a helyszínen született naplóbejegyzések. A szerző fia arról is mesélt, szülei története hogyan hatott az egész családra.
Színház

„Ami a szőnyeg alatt van” – Bíró Kriszta könyvet ír Molnár Piroskáról

Az életrajzi mű a Corvina Kiadónál készül, szerzője, az Örkény Színház többkötetes íróként is számon tartott művésze régóta jól ismeri Molnár Piroskát, így bizalmasan tud vele beszélgetni a szakmáról és életéről.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Vizuál ajánló

Slow Art Day a Ludwig Múzeum Facebook-oldalán

A Ludwig Múzeumban áprilisban nyílt volna a Lassú élet – Radikális hétköznapok című kiállítás, amely a koronavírus-járvány miatt csak később lesz látható. A veszélyhelyzet miatt a szombati nemzetközi Slow Art Day múzeumba meghirdetett programjai is elmaradnak, a Ludwig azonban két online programot kínál, amelyek a lassú élethez és a kiállításhoz kapcsolódnak.
Vizuál magazin

KÉP-regény: Szelfinvázió

A Fidelio sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos. Ezen a héten arról elmélkedik, miért kéne letennünk a telefonunkat, és a fényképezés helyett a pillanatnak átadni magunkat.
Vizuál ajánló

Remény és jövőbetekintés a Ludwig Múzeum műveivel

A Ludwig Múzeum The Dead Web – The End című kiállításán bemutatott alkotások között több olyan munka is szerepel, amelyek a Ludwig gyűjteményének művei, és amelyeket a jövőben biztosan láthatunk, ha a múzeum újranyitja kapuit. Melyek ezek az alkotások?
Vizuál Nemzeti Filmintézet

Azonnali segély a szabadúszó filmeseknek

A Nemzeti Filmintézet 50 milliós Filmipari Segélyalapot nyit a koronavírus-járvány miatt nehéz helyzetbe került szabadúszó filmesek azonnali megsegítésére.
Vizuál fotó

Fény az éjszakában – Az első ismert éjszakai felvétel Budapestről

Mi vonzott 300 ezer embert a Duna-partra egy májusi estén 1903-ban? A Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának munkatársa az első ismert éjszakai Budapest-felvételről ír.