Mióta a különleges arcberendezésű és tekintetű brit színész, Benedict Cumberbatch fejti meg Sherlock Holmes-ként a bűnügyi rejtélyeket, rengeteg új rajongó keresi és vásárolja a nemrég még kicsit régimódinak tűnt Holmes-detektívregényeket. A korábbi filmfeldolgozások után a BBC 2010-ben indult sorozata egy, a mai világhoz közelebb álló, mozgalmasabb miliőt teremtett a viktoriánus London sötét bűnügyeihez. Ezt bizonyítja, hogy a Baker Streeten álló Sherlock Holmes Múzeumba is évről évre többen jönnek: járvány van, ősz és hétköznap dél, mégis meglepően sokan sorakoznak a Baker Street-i bejárat előtt. Az időpontra szóló jegy átvétele után még negyedórát kell sorban állunk az ajtó előtt, hogy bejussunk az 1815-ben épített, szép kis viktoriánus házba.
A Sherlock Holmes Múzeum Londonban (Fotó/Forrás: Giuseppe Masci / Getty Images Hungary)
A Baker Street 221B alatt álló épület – amit 1860 és 1934 között panzióként jegyeztek be – az Arthur Conan Doyle kreálta nyomozó, Sherlock Holmes és barátja, Watson doktor otthona volt 1881-től egészen 1904-ig. Pontosabban: nem a saját otthonuk volt ez,
a szobákat bérbe vették Mrs. Hudson panziójában, és Holmes itt nyitotta meg magánnyomozó-ügynökségét.
Doyle, a skót származású író és orvos összesen négy regényt és ötvenhat novellát írt Sherlock Holmes kalandjairól, a történetek 1891-től kezdve több mint negyven éven keresztül a The Strand Magazine-ban jelentek meg. A regényeket folytatásokban közölték, az illusztrációkat Sidney Paget készítette. A legtöbb történet 1882 és 1903 között játszódik Londonban, remek, összetett karaktereket és a múltban gyökerező, titokzatos bűnügyeket felvonultatva.
Kapcsolódó
Sherlock Holmes íróját tündérekkel verték át
A világ legismertebb mesterdetektívjét - és posta címét - alkotta meg, mégis egész életében elégedetlen volt írói sikereivel. Élete végén a spiritualizmus bűvkörébe került és egy tündérekkel kapcsolatos botrányba is belekeveredett. 1859. május 22-én született Sir Arthur Conan Doyle, a modern bűnügyi regény megteremtője, Sherlock Holmes "atyja".
Sherlock Holmes életéről és szokásairól nem sokat tudunk, egy-egy novellából azonban ki lehet hámozni néhány részletet: például azt, hogy születési dátumát 1854. január 6-ra teszi, következtetőképességét az egyetemi évek alatt fejlesztette ki, és abban az időben kezdte el megoldani az első bűnügyi rejtélyeket is. Arra, hogy lakótársat vegyen maga mellé, pénzügyi nehézségei késztették: az 1887-ben, a Beeton’s Christmas Annual hasábjain megjelent, A bíborvörös dolgozószoba című, első Holmes-regényben ismerkedik meg Watsonnal, a katonaorvossal, aki beköltözik mellé a Baker Streetre. Ebből a történetből, amit a legtöbb novellához hasonlóan Watson narrál, megtudjuk, hogy Holmes
alapos kémiai és anatómiai ismeretekkel rendelkezik, nagyszerű amatőr hegedűs, nem veti meg a dohányt és a kokaint, ügyesen bokszol és vív, remekül kiigazodik a törvények között, és ismeri a század összes jelentős bűntényét.
Dr. Watson és Sherlock Holmes (illusztráció) (Fotó/Forrás: Getty Images Hungary)
A ház ajtaja mögött a viktoriánus kornak megfelelően öltözött, sötétkék ruhás, fehér kötényes szobalány várja az érkezőket. A bejárattól tizenhét lépcsőfok vezet az első emeleti dolgozószobába, amin Holmes és Watson majd’ huszonöt éven át osztozott. Ez a múzeum talán leggazdagabban berendezett szobája: csodás kandalló, korabeli bútorok, süppedő szőnyegek, könyvek, szobrok, használati és dísztárgyak – óriási műgonddal összeválogatott, a korszak lakáskultúráját tökéletesen megidéző gyűjtemény.
A képre kattintva galéria nyílik:
Az asztalon nagyító és a jól ismert kalapok, és itt van egy széken, hanyagul egy szekrénynek támasztva a hegedű is, amit Holmes gyakran és szívesen megszólaltatott. Évkönyvek, szótárak, kézikönyvek és Watson kisasztalán két kötet: az egyik Guy Fawkes-ról, az 1605-ös „lőporos összeesküvés” vezéralakjáról, a másik pedig a brit szigetek pillangóiról szól.
Kapcsolódó
Sherlock Holmes és a rejtélyes Stradivari
Sherlock Holmes remek bokszoló volt, szeretett pipázni, és hegedülni - de mit árul el róla valójában hangszere, ami véletlenül pont egy Stradivari volt?
A dolgozóból átkísérnek minket a szomszédos szobába, ami már a hátsó udvarra néz. Ez Sherlock Holmes hálószobája, a korszak minden kellékével – az ágy alól például egy fehér, porcelánból készült ágytál néz kifelé. Aztán felmegyünk a második emeletre, ott van Watson doktor hálója és egy szemet gyönyörködtető fürdőszoba a viktoriánus kor kék-fehér mintás porcelán, valamint faborítású, szépen megmunkált darabjaival.
És itt, a második szinten – néhány ember nagyságú viaszbábúnak köszönhetően – Holmes kalandjai is megelevenednek. Olyan közismert jeleneteket láthatunk, mint a zsaroló Charles Augustus Milverton és az őt bosszúból meggyilkoló arisztokrata hölgy, Lady Eva Blackwell végzetes találkozása a Milverton kalandjai című novellából, és persze itt vannak a leismertebb szereplők is: Moriarty professzor, a nagy ellenség, az eltűnt komornyik holtteste a Musgrave szertartásból és a koldusruhába öltözött Neville St Clair A ferde szájú férfi című elbeszélésből.
A viaszbábuk közel sem olyan életszerűek, mint Madame Tussaud panoptikumában, de elég kényelmetlen érzés bemenni közéjük, főleg, ha nincs más látogató a teremben.
Az egész ház meglehetősen kicsi, és rövid idő alatt bejárható. Nem akar több lenni, mint ami: zarándokhely a Sherlock Holmes rajongóknak, akik nincsenek kevesen, és hajlandóak pénzt is áldozni egy-egy Holmes-arcképpel díszített tárgyért a múzeum ajándékshopjában.
Vannak itt értelmes dolgok, például logikára épülő, nyomozós társasjáték és teljességgel értelmetlenek, mint a Holmes-nyalóka. És bár nem vagyok a detektív rajongója, a ház kedvet csinált ahhoz, hogy este megnézzem az egyik legjobb történet, A sátán kutyája alapján készült filmet, ami egy Sherlock Holmes aurájában töltött nap méltó befejezésének bizonyult.
Fejléckép: A Sherlock Holmes Múzeum táblája Londonban (fotó: Dan Kitwood / Getty Images Hungary)
hírlevél
