Harminc éve, 1991. február 14-én mutatták be az amerikai mozik A bárányok hallgatnak című klasszikust, amely több mint 270 millió dolláros bevételével bámulatos eredményt ért el R-besorolású (17 éven aluliaknak nem ajánlott) filmként. A következő év elején tartott Oscar-díjátadón tarolt az öt legfontosabb kategóriában, többek között a legjobb film, a legjobb férfi színész és a legjobb női főszereplő kategóriájában is aranyszobrocskát nyert, a dicsőséglistán olyan alkotásokhoz csatlakozva, mint a Száll a kakukk fészkére (1975) vagy az Ez történt egy éjszaka (1934). Jodie Foster ráadásul már második Oscarját nyerte el: 1989-ben is díjazták A vádlottak című filmért. Anthony Hopkins kultikus karaktert csinált Hannibal Lecter figurájából, a film pedig prototípusává vált annak, miként lehet egy pszichológiai thrillerből valódi, nagybetűs Művészetet csinálni.
Összeszedtünk 5 dolgot, amit talán nem tudott A bárányok hallgatnak című filmről.
Anthony Hopkins először azt hitte a forgatókönyvre, hogy gyerekfilmhez készült
A Variety a közelmúltban leültette egymással (online) a film főszereplőit, Anthony Hopkinst és Jodie Fostert. A férfi elmesélte, hogy amikor megkapta A bárányok hallgatnak forgatókönyvét, a cím alapján először azt hitte, gyerekfilmről van szó. „Londonban voltam, 1989-ben, és egy M. Butterfly című színdarabban dolgoztam. Az ügynökségemtől kaptam meg a szkriptet.” Tíz oldal után felhívta az ügynökét, hogy komoly-e a megkeresés. „Az volt a legjobb forgatókönyv, amit valaha olvastam.”
Clarice Starling figurája horrorfilmes toposz
A horrorműfajban, különösen annak kaszabolós alzsánerében (vagy ahogy a köznyelv nevezi: a b*szós-kardozós filmekben) jól ismert a „final girl” toposza. Ő az a vonzó, megjelenésű, többnyire barna hajú nő, aki valahogy túléli az egészet és megöli a rosszfiút. A Texasi láncfűrészes, az Alien, a Rémálom az Elm utcában és a Sikoly egyaránt ismeri ezt a szereplőt. A bárányok hallgatnak rendezője, Jonathan Demme B-kategóriás exploitation filmekkel kezdte a karrierjét, így nem meglepő, hogy ebben az alkotásban is felbukkan a néző aljas reflexeit kihasználó műfaj eszköztára. Clarice azonban jóval részletesebben kidolgozott karakter, történetének pedig vállaltan feminista felhangjai vannak. A nőnek minduntalan férfiak kéretlen közeledésével kell megbirkóznia: az FBI-nál az összes kollégája férfi, zaklatja az egyik elítélt a börtönben, rámozdul Lecter pszichiátere, de maga Lecter is, aki rá is kérdez: „Nem érzi, mikor végigpásztázzák a testét, Clarice?” – mondja a férfitekintetekre utalva.
A bárányok hallgatnak "liftes" jelenete
Hopkins a forgatás szüneteiben is karakterben maradt
A film legtöbb jelenetét Philadephiában forgatták. Noha Hannibal és Clarice beszélgetései a börtöncellában a legikonikusabb jelenetek közé tartoznak, valójában kis részét képezik az alkotásnak. Fosterrel kezdődtek a munkák, aztán megjelent Hopkins, aki megnézte a felvett jeleneteket, hogy képbe kerüljön a színésznő alakításával. Megesett, hogy miközben Lecter a karakter felfedezésén dolgozott, kiküldött egy stábtagot az üvegcellából: Mit keresel itt? – mondta neki. Foster úgy emlékszik, a forgatási helyszínek éppolyan rémisztők voltak a valóságban, mint filmen.
Hopkins pedig elárulta: Hannibal Lecter karaktere többek között két inspirációból táplálkozott. Az egyik a 2001: Űrodüsszeia intelligens robot-számítógépe, Hal, akiben éppen gépszerűsége fogta meg. A másik pedig egykori drámatanára a brit Királyi Akadémián. „Éles hangja volt, és darabokra tudott tépni. Rendkívül pontosan elemezte, hogy mit csinálsz, a módszere egész életemen át elkísért.”
Anthony Hopkins A bárányok hallgatnak című filmben
Hannibal pislog
A városi legenda szerint Hannibal Lecter sosem pislogott a filmben, ez azonban nem igaz. Az viszont tény, hogy sokkal kevesebbet pislog, mint egy átlagos ember. Az emlékezetes „Quid Pro Quo”-jelenetben például szándékosan becsukja a szemét, miközben a Clarice apjának haláláról szóló történetet hallgatja. Hopkins egy interjúban elmondta, hogy tágra nyitott szemekkel szinte hipnotizálni tudja a nézőket. „Nem csak arról van szó, hogy nem pislogok, hanem arról, hogy nyugodt maradok. A nyugalomnak gazdasága és ereje van. Ezt más nagy amerikai színészek megfigyeléséből tanultam.”
Buffalo Bill alakját több sorozatgyilkos történetéből gyúrták össze
A Buffalo Billként emlegetett Jame Gumb (Ted Levine) alakja több valós sorozatgyilkos jellegzetességeit hordozza. A hatvanas évek végén működő Jerry Brudos szintén megfojtotta áldozatait, és belebújt a ruhájukba, cipőjükbe. Ed Gein trófeákat és emléktárgyakat gyártott áldozatai csontjából és bőréből. Ted Bundy úgy tett, mintha megsérült volna, majd a segítségére siető embereket lefejezte. Gary M. Heidnik gödörben tartotta fogolyként a nőket, akik közül kettő meghalt. Edmund Kemper Buffalo Billhez hasonlóan végzett a nagyszüleivel, csak hogy megtudja, milyen érzés.
Buffalo Bill (Ted Levine) A bárányok hallgatnak c. filmben
Mit jelent az éjjeli lepke szimbóluma?
Philippe Halsman híres In Voluptas Mors című fotója (Fotó/Forrás: közkincs)
A bárányok hallgatnak jól ismert plakátján Jodie Foster ajkát egy halálfejes lepke takarja el, a lepke jellegzetes, koponyára emlékeztető mintázatát azonban valójában Philippe Halsman híres In Voluptas Mors című fotója adja ki, amelyen Dalí hét meztelenül pózoló nővel látható (a fotót magát egy Dalí-rajz ihlette).
A film egyik nyugalom megzavarására alkalmas jelenetében Buffalo Bill áldozatának torkában Clarice egy Acherontia styx bábjára bukkan. Elviszi egy múzeumba, ahol megállapítják, ez az ázsiai halálfejes lepke. „Valaki felnevelte a havert. Mézen, nadragulyán, melegben tartotta. Valaki szerette” – mondja a múzeumi dolgozó, arra célozva, hogy ezek szerint még a gyilkos is tud szeretni. A molylepke talán azért válhat szimbólummá a történetben, mert az Acherontia styx a természetben gyakran méhnek álcázza magát, éppúgy, ahogy Buffalo Bill is másvalaki akar lenni.
hírlevél
