– hangzott a Klimt és társai (Kolo Moser, Josef Hoffmann és Joseph Maria Olbrich) által 1897-ben alapított új mozgalom jelmondata. A bécsi közönség nekik köszönhetően ismerhette meg az impresszionizmust és a belga modernek művészetét. A bécsi szecesszió, az „Art Nouveau", vezéralakjának karrierjét ettől a ponttól kezdve botrányok kísérték. 1894-ben a bécsi egyetem dísztermének falfestményein dolgozott, ám a festő ahelyett, hogy a filozófia, az orvostudomány és az igazságszolgáltatás alakjait örökítette volna meg,

inkább meztelenséget ábrázoló műveket alkotott.

Gustav Klimt, Danaé (1907) (Fotó/Forrás: Wikipedia)

A munkákat végül nem állították ki, sőt visszakövetelték a korábban kifizetett előleget is a művésztől.

Később azonban népszerű és sikeres festőként élte kalandos életét: egyik leghíresebb alkotását, A csók (1908) című festményt már azelőtt megvette a Belvedere Galéria, hogy a művész befejezte volna. A képen szereplő Emilie Flöge divattervezőhöz élete végéig szoros viszony fűzte, ám kapcsolatukat hivatalosan soha nem vállalták fel.

Gustav Klimt, A csók (1908) (Fotó/Forrás: Wikipedia)

A festő egyébként soha nem házasodott meg, ám a szóbeszéd szerint kapcsolataiból tizennégy gyermeke született, akik közül csak hármat ismert el hivatalosan. Munkái közül a legismertebbek női portréi, ám számos falfestményt és tájképet is alkotott. Összesen kétszázötven festményt és háromezer grafikát készített élete során. A festőművész 1918-ban agyvérzést kapott, majd elkapta a spanyolnáthát is, végül tüdőgyulladásban hunyt el 1918. február 6-án. 

Fejléckép: Gustav Klimt: Szüzek, 1913 (részlet)/Wikipédia