Munkásosztálybeli szülők gyermekeként jött a világra Bristolban 1965-ben. Tizennyolc évesen költözött Londonba, ahol a nagy múltú Goldsmith College művészeti főiskola hallgatója lett. A nyolcvanas évek Angliájának művészeti légkörét unalmasnak tartotta, ezért maga köré gyűjtötte évfolyamtársait, hogy más úton járva érvényesüljenek. 1988 nyarán a kelet-londoni Dockland kikötőjének egyik raktárépületében megszervezték a Freeze (Fagy) című csoportos kiállítást, ahova Nicholas Serota, a Tate Gallery igazgatója és a neves reklámguru-műgyűjtő, az iraki származású Charles Saatchi is ellátogatott. Itt voltak először láthatók Hirst pötty-képei, amelyek a kiállítás után még két évig lógtak az elhagyott épület falain.

Ekkor született meg a kilencvenes évek brit művészeti életét meghatározó, később Young British Artistsnak nevezett csoportosulás. Később még két nagyszabású kiállítást szerveztek. Hirst itt állította ki először A Thousand Years nevű installációját, amely az élet és a halál kapcsolatát hivatott bemutatni. Charles Saatchi rendelte meg ötvenezer fontért Hirst következő nagy dobását, az 1991-es Physical Impossibility of Death in the Mind of Something Living (A halál fizikai képtelensége egy élő tudatában) nevű alkotást. Hirst - Saatchi finanszírozásával - 6 ezer fontért vásárolt egy az ausztrál partoknál kifogott cápatetemet, amit formaldehidbe tett, majd adott címet adott a műtárgynak. A tartályban lebegő tigriscápa 2004-ben 6,5 millió fontért (kb. 12 millió dollárért) kelt el. Hirst 1993-ban szerepelt a 45. Velencei Biennálén, és ettől kezdve nemzetközileg elismert művész lett. A hirtelen jött siker együtt járt a művész kicsapongó életmódjával, amely a bulvársajtó figyelmét is felkeltette, többek közt olyan provokáló gesztusaival, amikor nyilvánosan próbált egy égő csikket dugni péniszébe, végül sikertelenül.

1995-ben elnyerte az ötven év alatti brit vizuális művészeknek járó díjat, a Turnert az Anya és gyermeke szétválasztva című művéért. Ez egy félbevágott tehénből és egy félbevágott borjúból állt, hatalmas üvegtartályba és formaldehid oldatba helyezve. A sokat vitatott művészről negyvenéves korában már úgy beszéltek, hogy ő gyakorolja a legnagyobb hatást a művészet világára.

2007-ben a White Cube galériában állította ki az For the Love of God  (Isten szerelmére) című, 8601 gyémántból kirakott emberi koponyát, amelynek becsült értéke 50 millió font. A rengeteg felhasznált ékkő miatt abban az évben 15 százalékkal megemelkedett a gyémánt világpiaci ára. 2011-ben ő tervezte a Red Hot Chili Peppers I'm With You című albumának borítóját, majd The Complete Spot Paintings, 1986-2011 címmel földrészeken átívelő kiállításokat szervezett. Festészete leginkább ezekről a minimalista, pöttyöket ábrázoló képeiről ismert - saját bevallása szerint ő maga mindössze öt ilyet készített el, a többit pedig az asszisztensei. A kiállításon 331, kémiai vegyület címével ellátott vásznon jelentek meg a nevezetes pöttyök. A képeket a világon mindenfelé, összesen tizenegy Gagosian-galériában lehetett látni egyszerre.

Rekordot is felállított, hiszen a londoni Tate Modernben több mint 460 ezer látogató volt kíváncsi retrospektív önálló kiállítására, amely a galéria történetének legtöbb érdeklődőt vonzó önálló tárlata volt. Ennek tükrében érdekes Hirst egyik korábbi kijelentése, melyet 1996-ban David Bowie-nak tett: "Soha életemben nem fogom megmutatni az alkotásaimat a Tate Modernben. A múzeumok csak halott művészeknek valók".

2014-ben tizenegy millió euróért kelt el az az aranyszegélyű tartályban elhelyezett, aranyozott mamutcsontváza, amelyet a hagyományosan megrendezett cannes-i amfAR AIDS-gála jótékonysági árverésére készített. Az Eltűnt, de nem feledjük című háromméteres alkotás Hirst formaldehidben tartósított cápájához és kettévágott tehenéhez csatlakozik Természettudományi sorozatának újabb darabjaként.

Manapság az Egyesült Királyság leggazdagabb élő művésze, a The Sunday Times szerint vagyona 215 millió font, csaknem nyolcvan milliárd forint. "Csak azt szerettem volna megtudni, hol vannak a határok, de felfedeztem, hogy határok nem léteznek. Szerettem volna, ha megálljt parancsolnak, de senki nem állított meg" - nyilatkozta egyszer. Életrajzának megírásával James Fox újságírót bízta meg.