Újra megpályázza a főigazgatói pozíciót?
Igen.
Pedig csak hároméves, nem a megszokott ötéves vezetői ciklusra írta ki a pályázatot a Főváros.
Ez így van, én pedig azért pályázom ismét, mert sok az általam megkezdett, de még nem lezárt folyamat a múzeumban.
Hogy érti?
A jelenlegi vezetői ciklusom elején nyilatkoztam, hogy egy ekkora „hajót”, mint amekkora a BTM, az ország harmadik legnagyobb múzeuma, rendkívül nehéz mozgásra bírni. Úgy érzem, sikerült, a korszerűsítés minden téren zajlik. De mivel nemcsak történész, hanem közgazdász is vagyok, racionálisan értékelve mondhatom, hogy a múzeumi konszolidáció nem fejeződött be. Kiváló csapattal dolgozom, az évtizedek óta ide kötődő kollégák, az előző munkahelyemről, az Óbudai Múzeumból „átigazolók” és az elmúlt években csatlakozók együttműködésével. Küldetésemnek éreztem, hogy a BTM mint brand értelmezhető legyen, ennek érdekében elkészült a tagintézmények önálló, de egységes arculata, és minden korábbinál nagyobb hangsúlyt fektetünk a közös, „össz-BTM” kommunikációra.
Egyébként ön szerint a fenntartó Fővárosi Önkormányzat miért csak három évre írta ki a főigazgatói pályázatot? Ez ugyanis egyáltalán nem jellemző a múzeumi szférára. Mi erre a magyarázat?
Nem ismerem a kiíró szándékát.
Tippje sincs a miértre?
Nem tudom a választ rá.
De azért ez rendkívüli módon megköti a megválasztott főigazgató kezét, nem?
De, ebben én is biztos vagyok. Mondhatnám azt is, hogy nem lehet vonzó perspektíva egy külső jelentkező számára.
Önnek igen?
Igen, mert jól ismerem a múzeumunkat, és ilyen helyzetben is kiállok az intézmény és a benne dolgozók mellett. Ha úgy tetszik:
morálisan sem lehet más választásom, mint az, hogy ismét indulok a posztért.
Népessy Noémi A Budapest-hatás című kiállítás megnyitóján (Fotó/Forrás: Budapesti Történeti Múzeum)
Összefügghet ez a furcsa pályázati kiírás azzal – legalábbis ez a szóbeszéd terjed szakmai berkekben –, hogy a BTM-hez tartozó egyes intézményeket esetleg leválasztanák a múzeumról?
Mióta főigazgató vagyok, magam is többször kaptam jelzéseket arról, hogy egy-egy tagintézményünket, épületünket szívesen „elszeretnék”. Én az együttműködésekben hiszek. A Hauszmann-program részeként megnyílt Szent István-terem a Várkapitányság és a BTM között született korrekt megállapodás alapján működik és látogatható. Napi kapcsolatban vagyunk, semmilyen nyomást nem helyeznek ránk, ami az ittlétünket veszélyeztetné. A Kiscelli-kastélyt Schmidt Miksa bútorgyáros 1935-ben a Fővárosra hagyta azzal a feltétellel, hogy múzeumként működjön tovább, itt található az újkori várostörténeti gyűjtemény és a Fővárosi Képtár. Az Aquincumi Múzeum pedig a Főváros múzeumának legkorábbi egysége, jövőre lesz az alapításának 130. évfordulója.
A Budapest területére vonatkozó régészeti tevékenység fel- vagy átadása óriási veszteséget jelentene, nemcsak az intézménynek, de a fővárosnak is.
A kortárs profilú Budapest Galériával kiegészülve ez egy egység, nem bontható szét, nem választható le róla egyik részlete sem. A fenntartótól időnként megerősítést várunk, és ilyenkor az a jelzés érkezik, hogy deklarálják az intézmény egyben tartását. Az viszont biztos, hogy a BTM raktárai beteltek. Azon mindenképpen érdemes elgondolkodni a tagintézmények sajátságos elhelyezkedése miatt, hogy egy jól megközelíthető, frekventált belvárosi helyszínen létrejöjjön egy korszerű várostörténeti kiállítás. A Fővárosi Önkormányzat ismeri az erre vonatkozó elképzeléseimet, amelyeket a pályázatomban is hangsúlyozni fogok.
A Budapest-hatás című kiállítás részlete (Fotó/Forrás: Budapesti Történeti Múzeum)
Az elmúlt évek minden múzeum számára rendkívüli nehézségeket okoztak. Az ön főigazgatói éveit is főként a járványhelyzet és a gazdasági válság kezelése jellemezhette…
Folytatom a sort: egy hackertámadás 2020 márciusában megsemmisítette a szerverünkön tárolt adatokat, amelyeket csak a legjobb szakértő csapat tudott visszamenteni. Közben megtörtént a jogviszonyváltás, de sikerként élem meg, hogy a közalkalmazotti jogviszony megszüntetése ellenére a kollégáknak csak 2 százaléka távozott. Közben áttértünk egy korszerű elektronikus ügyviteli rendszerre, jelenleg is zajlik a Fővárostól kapott újpesti régi iskolaépület korszerű raktárrá alakításának tervezése, a régészeti ügymenet felülvizsgálata. Ez utóbbi egyébként számos tanulsággal szolgál, most összegezzük mindezt. Emellett számos nagy sikerű kiállítás fémjelezte az elmúlt öt évet, és hatalmas előrelépés az újkori és a képtári anyag digitális adatbázisba rögzítése.
Ősztől több ezer műtárgyunkat tesszük közzé digitálisan a honlapunkon.
Amit nagyon sajnálok, hogy nem sikerült a Fővárosi Önkormányzattal mint fenntartóval megoldani a szerkezeti struktúra átalakítását, ami elősegíthetné az intézmény még hatékonyabb működését.
A Budapest-hatás című kiállítás részlete (Fotó/Forrás: Budapesti Történeti Múzeum)
Budapest városegyesítése 150. évfordulójának egyik kiemelt programja A Budapest-hatás kiállítás a BTM-ben. Ön volt a kurátor. Nem hagyományos tárlat, „megdolgoztatja” a látogatót. Nemrég kiderült, jelöltje az Év kiállítása-elismerésnek.
Én ezt a legkomolyabb szakmai szűrőnek tekintem, hiszen a díjat a legtekintélyesebb hazai múzeumi szervezet, a Pulszky Társaság Magyar Múzeumi Egyesület ítéli oda. Nagyon jó érzés az is, hogy a tárlatvezetéseim után rendszerint maradnak a látogatók nézni-hallgatni az interjúkat, amelyek alapján megpróbáltam megragadni a „budapestiség” lényegét. A cipőinstallációhoz kifüggesztett több száz üzenet pedig arról tanúskodik, hogy a világ minden részéről érkezők ugyancsak megpróbálnak a maguk módján kapcsolódni a magyar fővároshoz, jelet adni és átérezni a Budapest-hatást.
Fejléckép: Népessy Noémi A Budapest-hatás című kiállítás megnyitóján (forrás: Budapesti Történeti Múzeum)
hírlevél
