Moholy-Nagy László 1926-ban (Fotó/Forrás: Getty Images Hungary)

A Bács megyei Bácsborsódon látta meg a napvilágot 1895. július 20-án. Amerikába kivándorolt apja helyett nagybátyja nevelte a vajdasági Moholpusztán (ma Mol, Szerbia). Szegeden járt gimnáziumba, majd Budapesten a jogi karra, az első világháború kitörése után katonai szolgálatra hívták be. A fronton megsebesült, a kórházban háborús képeslapokat festett, felgyógyulván rajziskolába járt, először 1918-ban, a Nemzeti Szalonban állított ki.

1919-ben aláírta a politikai irányú művészeti mozgalom, a magyar aktivisták kiáltványát. Az 1918-19-es forradalmakkal rokonszenvezett, de az eseményektől távol maradt. Ezek bukása után Ausztriába ment, 1921-től Berlinben funkcionalistákkal, dadaistákkal dolgozott együtt. Fa- és linómetszetei Kassák Lajos Ma című folyóiratában jelentek meg Bécsben, az ipari táj és a mozgás ragadta meg képzeletét. Kassákkal közösen írták a konstruktivista kiáltványnak tekinthető, 1922-ben megjelent Új művészek könyvét.

Az orosz absztrakt jeles képviselői, Kazimir Malevics és El Liszickij hatására különböző anyagokból készített absztrakt konstrukciókat, melyeket 1922-ben a berlini Sturm Galériában mutatott be.

A 20. század művészetét megújító, a konstruktív törekvéseknek otthont adó Bauhaus alapítója, Walter Gropius tanárnak hívta meg az intézménybe. Moholy-Nagy 1923-tól Weimarban, majd Dessauban volt az előkészítő tanfolyam és a fémműhely, később a fotócsoport vezetője. A látáskultúrát meghonosítandó megújította a művészek oktatását is, a Bauhaus-könyveket Gropiusszal közösen szerkesztette, és El Liszickijjel közösen állított ki.

Kapcsolódó

Akinek a neve egyet jelent a Bauhausszal

Egyes elbeszélések szerint rajztudása hiányát próbálta pótolni a "szintetikus műalkotások" létrehozásával. Az ismert személyek esetében nem szokatlan pletyka azonban nem magyarázza, hogyan tervezte volna meg ikonikus épületeit. 1969. július 5-én halt meg Walter Gropius német építész, iparművész. 

1925-ben megjelent Festmény, fényképezés, film című kötetében írta:

Moholy-Nagy László: Önarckép (Fotó/Forrás: Getty Images Hungary)

Legharmonikusabb olajképeit, fotogramjait, fotóplasztikáit és kollázsait ebben az időszakban alkotta. 1928-ban Gropiusszal együtt megvált a Bauhaustól, Berlinben telepedett le. Fény-tér-modulátor című kinetikus szerkezetének nyomán keletkezett Fekete-fehér-szürke árnyjáték című absztrakt filmje. A színes filmmel is kísérletezett, rövidfilmjei a városi élet forgatagát mutatták be. 1929-ben ő rendezte a korszak nagy kiállítását, a stuttgarti Film und Fotót, amelyen 97 saját művel szerepelt, emellett díszleteket, fény- és hangeffektusokat készített a színházi rendező Erwin Piscator és operaelőadások számára.

Hitler hatalomra kerülése után, 1934-ben Hollandiába, majd Angliába ment, ahol hirdetés-, kiállítás- és filmtervező volt. 1937-ben Gropius ajánlására meghívták Amerikába, Chicagóban létrehozta az Új Bauhaust (IIT Institute of Design) - a nácik ekkorra már kiszórták "elfajzott művészetnek" minősített műveit a német múzeumokból. Az általa alapított intézet 1944-től chicagói üzletemberek támogatásával főiskolává alakult, és az amerikai dizájn fontos műhelye lett.

1945-ben leukémiás megbetegedést diagnosztizáltak nála, de egészen haláláig dolgozott a Mozgásban-látás című könyvén, filozófiai kérdéseket is taglaló szellemi végrendeletén.

Festőként és fotóművészként az általa legelemibb ábrázoló tényezőnek tartott fény foglalkoztatta. Fotogramjait kamera nélkül, fényérzékeny papírra komponálta; átlátszó vagy polírozott felületre készített olajképei áramló, hullámzó fényhatást teremtenek. Üvegarchitektúrái különböző technikával készültek, átlátszó térplasztikái, fénymobiljai állandóan változtatják fény- és térhatásukat. A reklámgrafikában és a tipográfiában is maradandót alkotott, és

Moholy-Nagy László: Architektúra I / Konstrukció kék alapon (1922) (Fotó/Forrás: Balogh Zoltán / MTI)

Az anyagtól az építészetig című műve a Bauhausban tartott előadásaira épül, önéletrajza 1947-ben Abstract of an Artist címen jelent meg. Életét és munkásságát felesége, Sibyl Moholy-Nagy elemezte Moholy-Nagy, kísérlet a teljességre című könyvében, amely 1950-ben jelent meg.

Művei konstruktív kompozíciók, az emberi térszemlélet modelljei. Hitt abban, hogy a tárgyformálás megreformálhatja a társadalmat, azt vallotta, hogy a modern technika összhangba hozható a művészettel. Nyugaton ő a legismertebb magyar képzőművész, itthon azonban sokáig nem foglalkoztak életművével: a két világháború között kommunistának tartották, 1945 után pedig idealistának és formalistának. 1995-ben Kecskeméten mutatták be képeit, fotóit, kollázsait, és kiadták 100 fotó című fényképalbumát. 2006-ban az ő nevét vette fel az addigi Iparművészeti Egyetem, amelyet azóta Moholy-Nagy Művészeti Egyetemnek (MOME) hívnak.

A szegedi Móra Ferenc Múzeum 2016-os Moholy-tárlata (Fotó/Forrás: Móra Ferenc Múzeum)

A MOME A jövő fénye címmel rendhagyó audiovizuális kampánnyal ünnepli névadója születésének 125. évfordulóját.

Több mint fél évszázad után első nagyszabású amerikai retrospektív kiállítását 2016-ban rendezték meg, a háromszáz alkotását bemutató Moholy-Nagy: Future Present című tárlatot Chicagóban, New Yorkban és Los Angelesben is láthatta a közönség. Minden bizonnyal a kiállítás sikere is hozzájárult ahhoz, hogy a tárlaton is szereplő egyik alkotása, úgynevezett telefonképeinek egyike az év végén rekordáron, hatmillió dollárért kelt el egy New York-i árverésen. Az EM 1 Telephonbild ezzel minden idők legdrágább, aukción eladott magyar műtárgya lett.