A. Schubert litográfiája Hans Makartról 1875-ből (Fotó/Forrás: wikipedia)
1840-ben, Salzburgban született szerény körülmények között. Apja a Mirabell-kastély (ennek a parkjába szökdécsel Julie Andrews a gyerekekkel a Muzsika hangjaiban - a szerk) kamarása volt, nem véletlen hát a kis Hans vonzódása a festői környezethez. Képzőművészeti tanulmányait tizennyolc évesen kezdte meg a Bécsi Akadémián, ahol az uralkodó korstílus, a klasszicizmus elméleti és gyakorlati szabályaival ismerkedett meg.
Ezt követően Münchenbe utazott, hogy immár intézményi kereteken kívül, önállóan képezze magát. Itt figyelt fel rá Karl Theodor von Piloty, a történelmi tárgyú és realisztikus képeiről ismert mester tanácsai nagyban segítették Makart technikai fejlődését. Az 1860-as évek közepére kialakult stílusa, későbbi munkáinak állandó díszítőelemei már első jelentős, A lovag és a vízi nimfák című képén felvonulnak.
Hans Makart: Modern Amoretti, a három részből álló együttes jobb oldali panelje (Fotó/Forrás: wikipedia)
1868-ban készül el hírnevét megalapozó triptichonja, a Modern Amorettek, valamint A pestis Firenzében, következő festményét,
a Rómeó és Júliát már maga a Makart munkásságáért lelkesedő I. Ferenc József vásárolta meg a Bécsi Múzeum számára.
Állítólag Bécsbe is az uralkodó invitálta. Makart a császárvárosba költözött, ahol szinte azonnal a művészeti és a társasági élet közkedvelt és meghatározó alakjává vált. Ehhez nagyban hozzájárult személyisége, pontosabban talán az a művészszerep, amelyet (ki)alakított.
A művészfejedelmi státusz egyszerre jelentett számára művészi feladatot és a társadalmi nyilvánosság előtt eljátszott szerepet, ennek ellenére állítólag kifejezetten félénk volt és nem szeretett beszélni.
A művelt, az alkotásban öntörvényű, a külsőségekben pedig fejedelmi attitűdöket mutató alkotó nem volt egyedül ezzel a szereppel. Magyar kollégája is meglehetősen hasonló karrierről számolhatott be: Munkácsy Mihály is a történelmi témájú, monumentális témájú festmények mestere volt, személyiségével és tehetségével (illetve legendásan délceg termetével) pedig a párizsi társaság kedvence. (Igaz, Munkácsy marketingjének kialakításában kulcsszerepe volt feleségének is. Az asszonyt egyébként Makart is megörökítette egy portrén.)
További képekért kattints a fotóra
Makart tökéletesen megtestesítette a kor romantikus művész-ideálját tehetségével, excentrikus életmódjával.
A "festő herceg"-nek becézett alkotó műterme a társasági élet nyüzsgő központja, jelmezbálok helyszíne lett. Rendkívül látványos és dekoratív műtermével divatot teremtett. A bécsiek maguk is "művészi" alkotást kívántak teremteni otthonukból, egzotikus és bármely történelmi korból származó eredeti műtárgyak mellett dísznövényekkel, drága kelmékkel, drapériákkal rendezték be a szalonokat. Még Freud fogadószobájában is felfedezhetőek a Makartra jellemző stílusjegyek. A bécsi úri társágból többen nem bajlódtak Makart stílusának utánzásával, egyszerűen felfogadták a művészt, hogy bútorozza be és dekorálja ki a Ringstrassén épülő új, városi palotáikat. Sajnos ezek egyikének berendezése sem maradt fenn az eredeti helyszínen.
Hans Makart reneszánsz jelmezben (1879) Ludwig Angerer fotóján (Fotó/Forrás: Österreichische Nationalbibliothek)
Makart nemcsak műveit, hanem életének külsőségeit is esztétikailag alakítandó anyagnak tekintette: életvitelét, házának és szobáinak berendezését,
megjelenését, ruházkodását mind a megmutatkozás különböző formáiként, színtereiként, egyfajta Gesamtkunstwerkként (összművészeti alkotásként) fogta fel.
A történelmi díszletek ellenére vagy mellett ez az attitűd szemlélete modernségét, formabontó, úttörő jelentőségét mutatja.
Műtermébe az egész világról érkeztek az egzotikus vendégek, sőt maga a császárné, Erzsébet is meglátogatta. Sissiben mély benyomást tehetett a látogatás, mivel Makart festményei megtalálhatóak a Ferenc József által csak álomkastélyként emlegetett Hermes Villában is, méghozzá Erzsébet királyné lakosztályát díszítik.
Nemcsak az otthonokat tette színpadiassá, hanem valódi színházak berendezésénél is segédkezett. Két bécsi intézmény, a Wiener Stadttheater (Ronacher) és a Komische Oper (Ringtheater) belsőépítészeként is bizonyíthatott. Makart készítette a színpadi függönyöket, amelyek sajnos csak tervekben maradtak fenn. Érdeklődött a kortárs zene iránt is, ezt bizonyítja Wagner Ring-ciklusának jeleneteit ábrázoló festménysorozata. Meghitt kapcsolatot ápolt Bécs egyik ünnepelt színésznőjével, a kor híres tragikájával, Charlotte Wolterrel, akit leghíresebb szerepében, Messalinaként festett meg. (A színésznő egyébként Budapesten kezdte karrierjét.)
További képekért kattints a fotóra
Az 1873-as Bécsi Világkiállítás egyik szenzációja Makart Velence hódolatát fejezi ki Caterina Cornarónak/I. Katalinnak című képének színpadi külsőségek közepette történő bemutatása a Karlzplatzon álló Künstlerhausban. A közönséget egyaránt lenyűgözte a festmény monumentális mérete és a rajta szereplő történelmi alakok gondosan megkoreografált elrendezése, így folyamatos volt az igény a hasonló látványosságokra - Makart és kollégái pedig teljesítették is.
A festményekben rejlő üzleti lehetőséget néhány ügyes műkereskedő úgy használta ki, hogy
a monumentális képeket vasúton utaztatva az egész Monarchia területén rendeztek kiállításokat, ahol csekély belépti díjért megcsodálhatták a helyiek is a szenzációs képeket.
Néhány éve a Műcsarnokban a Monarchia művészetéről szóló kiállítson több olyan kép is feltűnt, amik ilyen utazó műsorok keretében járták a kontinenst, köztük Makart A nílusi vadászat című műve.
További képekért kattints a festményre
Ez utóbbi az 1875-76 telén tett egyiptomi utazás hatását mutatja. A művészeket korábban is vonzotta a kelet egzotikuma, de ez a lelkesedés a 19. század közepén, a romantikában csúcsosodott ki. A rangos művészeknek szinte kötelező volt meglátogatni Egyiptomon és hajózni a Níluson. Makart egyiptomi sorozatán, melyet
már az utazás előtt elkezdett kevésbé a déli hangsúlyos a déli napfény különleges hatása a felületeken, mint a főleg női modellek egzotikus karaktere.
Hans Makart: Anna von Waldberg portréja (1883) (Fotó/Forrás: wikipedia)
Makart egyébként is a női portrék mesterének számított. A bécsi arisztokrácia és felső-középosztály számos gyönyörű asszonyát megörökítette. Képein a festő és modell tökéletes szimbiózisa figyelhető meg: a hölgyek viruló szépségükben érkeztek a híres műterembe, ahol a festő színekkel és díszítéssel a szépség művészi ideáljává alakította őket. Gustav Klimt ebben a tekintetben is Makartot tekintette példaképének.
A marketing terén is korát megelőző Makart tudatosságát bizonyítja az is, hogy műtermében is szervezett bálokat, társasági eseményeket, amelyeken részt vett, és természetesen önmagát is folyamatosan megörökíttette a legjobb nevű fotósokkal. Számtalan fénykép készült róla történelmi jelmezekben, lóháton, vagy akár egyedül, akár társasági jelenetek szereplőjeként.
Művészeti vezetőként fontos megbízást kapott, a császár felkérésére ő rendezhette 1879-ben az uralkodói pár, Ferenc József és Erzsébet királyné bécsi ezüstlakodalmát.
Közel 14 ezer résztvevő és 29 díszes kocsi vonult a menetben. A díszes felvonulás historizáló, reneszánsz és ruben-i jelmezei hatalmas sikert arattak.
A legfinomabb bársonyból Bécs legelegánsabb szalonjaiban készítettek ruhákat, melyekre egyszerű, de ötletesen felhasznált színházi anyagokkal helyeztek el olyan kiegészítéseket, melyek egyedülálló összképet alkottak. 1879. április 27. kétségtelenül Makart karrierjének csúcspontja volt.
Hans Makart a királyi pár ezüstlakodalmára rendezett ünnepségen (Fotó/Forrás: Österreichische Nationalbibliothek)
A magyar bokréta és a magyar kalap széleskörű ismertsége ugyancsak az eseménynek köszönhető. Az általa kialakított (Makart-)stílus korántsem csak a historizmus festészetében bírt jelentőséggel, neve az enteriőrdekorációval, az úgynevezett Makart-csokorral is összeforrt, mely voltaképpen száraz pálmaágakból, virágokból és tollakból összeállított csokor volt.
Festészetében a reneszánsz és a barokk képzőművészet hagyománya mellett új elemként a dekoráció, a puszta díszítés jut váratlanul kitüntetett helyzetbe.
Művei Bécs egy jellegzetes korszakát határozták meg, emellett kultúrtörténeti jelentőségük is van, a Makart-rajongó Gustav Klimt életműve aligha elképzelhető a salzburgi mester alkotásai nélkül.
Bertha Linda prima balerina, Makart második felesége (Fotó/Forrás: wikipedia)
Makart kétszer nősült. Első feleségétől, a müncheni Amalie Roithmayr-tól két gyereke született: Hans és Grete. Az asszony azonban 1873-ban elhunyt tüdőbetegségben. 1881-ben újranősült, ekkor Bertha Linda prima balerinát vette feleségül, ezt a frigyet azonban nem nézte jó szemmel a bécsi társaság. Makart fényűző életmódja és nagylelkű természete azt eredményezte, hogy
amikor mindössze 44 évesen, 1884. október 3-án meghalt egész vagyonát el kellett árverezni, hogy tudják biztosítani az akkor még kiskorú gyerekei számára a megfelelő anyagi ellátást.
A Makart által képviselt stílus épp a halála környékén kezdett leáldozni. Munkái előbb a gúny tárgyává váltak, mint ósdi és elavult majd hosszú időre megfeledkeztek róluk. Korai halálával megmenekült attól, hogy szembesülnie kelljen azzal, amivel Munkácsy Mihálynak, hogy leáldozott a monumentális historizáló festészetnek és hiába próbált alkalmazkodni az új irányzatokhoz, elfordult tőle a közönség. Képei pompás színvilágának mulandóságára ugyanaz jellemző, mint a nagy kortárs, Munkácsy festményeire: hamar bebarnulnak, besötétednek a vastag alapozás miatt, a képek életben tartása sok munkát jelent a restaurátoroknak.
További képekért kattints a fotóra
Ferenc József eredetileg azt tervezte, hogy Makarttal festeti meg a bécsi Ringstrasse új épületeit. Ezt azonban a művész korai halála megakadályozta.
A következő generáció, élén Klimttel azonban erősen épített Makart stílusára a szecesszió létrehozásakor.
1900 körül Ludwig Hevesi aztán végleg megalapozta Makart pozícióját, mint a bécsi szecesszió előfutára.
2013-ban egy bécsi aukción Kleopátra halála című 1875-ös festménye rekord áron, több mint hétszázötvenezer euróért kelt el. Nevét utca viseli Bécsben és Salzburgban, a bécsi Stadtparkban emlékműve áll, születésének 150. évfordulójára az osztrák posta bélyeget adott ki.
(via Wien Museum)
hírlevél
