A horizonton telihold húzódik, a fényében lovak vágtatnak. Habár a jelenet giccsbe hajlónak tűnik, megfestve viszont egyáltalán nem az.

Madarász Viktor: Csikósok, 101 x 180 cm, olaj, vászon, 1869. (Fotó/Forrás: XV. Kerületi Kulturális Örökség Háza és Helytörténeti Gyűjtemény)

A vázlatnak minősülő alkotás még a raktárban bújik meg, ám egy új, átfogó tárlatnak köszönhetően hamarosan látható lesz a nagyközönség számára is, sok más művel és használati tárggyal együtt: a művész huszonkét festménye mellett itt őrzik például a kerti grillsütőjét, kedvenc bársonykabátját és azt az asztalt is, amely megjelenik a Zrínyi és Frangepán a bécsújhelyi börtönben című olajképen.

amely a festő egyetlen lányának, Madarász Adeline-nak jóvoltából került a XV. kerületi múzeumhoz. A művész öt gyermeke közül (négy fiú, egy lány),

Adeline lépett apja nyomdokaiba és vált festőművésszé: a múzeum látványraktárában az ő munkái közül harminchetet  találunk.

Madarász Adeline: Szobabelső (A Kelen-hegyi úti műterem - vázlat) 55x69 cm, olaj, vászon, 1910. (Fotó/Forrás: XV. Kerületi Kulturális Örökség Háza és Helytörténeti Gyűjtemény)

„Mi a hétördögöt’ csináljak én most, de mi a hétördögöt’?”

A fenti mondat Adeline egyik fennmaradt naplójában olvasható, amelyben utazásait, tapasztalatait írja meg, sőt szerelmi kalandjairól is beszámol. Művelt, karizmatikus, céltudatos nő hírében állt, aki háromszor ment férjhez, és kétszer meg is özvegyült. Nem csoda, hiszen egy kivétellel mindig katonákat választott, talán tudat alatt keresve az apai mintát: Madarász Viktor is honvédként szolgált, végig harcolta az 1848/49-es szabadságharcot, a forradalom eszmeisége egész további életét és festészetét is meghatározta. 

Részlet Adeline naplójából (Fotó/Forrás: XV. Kerületi Kulturális Örökség Háza és Helytörténeti Gyűjtemény)

„A naplók teljes átolvasása még előttünk álló feladat, ám már most látszik, hogy több olyan pikáns részt is találunk, amelyeket nem biztos, hogy felvállalna a művésznő a világ előtt – mondja a gyűjteményvezető, Kis Emőke.

– olvasható a naplóban. 

Madarász Adeline (1871-1962) az Országos Magyar Királyi Mintarajziskolában folytatott képzőművészeti tanulmányokat, ahol Székely Bertalan volt a mestere. Székely egy, a tanítványáról festett portréját is láthatjuk a múzeumban. A Mintarajziskolában ismerkedett meg Jankó Elemérrel, akitől szerelme jeléül 1888-ban egy kézzel készített, egyedi, szinte képregényszerű akvarell festményeket tartalmazó füzetet kapott ajándékba. Jankó Elemér nem mellesleg a képregény előfutárának tartott Jankó János fia volt, ahogy apja, ő is karikaturistaként dolgozott. A különleges füzetkében az egyik képen például maga „Kis Jankó” látható,

azt remélve, hogy „Babiska”, ahogy ő hívta Adeline-t, majd kinéz egy pillanatra. Ahogy a füzetkét lapozzuk egy iskolai jelenetbe csöppenünk, ahol a mester azt magyarázza a szerelmes ifjúnak, hogy nem is abban a házban lakik „a kis Madarász-lány”. Így a kép tanulsága szerint, a csalódott fiú félbe tépi festményét, amely a valóságban is csaknem teljesen félbe van tépve. Mindenesetre szerelmük nem teljesedett be, Adeline rá három évre, 1896-ban férjhez ment Újlaki Ferenchez.

Madarász Adeline az egyik tanítványával (Fotó/Forrás: XV. Kerületi Kulturális Örökség Háza és Helytörténeti Gyűjtemény)

Nőknek nyitott festőiskolát a bohém művész

Adeline hamar megözvegyült, férje halála után ​​művészeti iskolát nyitott Huszár-Újlaki Női Festőiskola néven, Huszár Ilona bárónővel együtt, aki maga is festő volt. 1903-ban ismét férjhez ment, Katona Bélához, ám ez a házasság sem tartott sokáig: a férfi 1904-ben elhunyt.

néha Katona A-ként, még akkor is, amikor később, a két világháború között frigyre lépett Kárpáti Jenő festővel. 1904-től számítja művészi pályafutása kezdetét: ekkor költözött Németországba, majd másfél év után Párizsba,

Madarász Adeline: Önarckép, 40 x 50 cm, olaj, vászon, 1950. (Fotó/Forrás: XV. Kerületi Kulturális Örökség Háza és Helytörténeti Gyűjtemény)

Abban az évben hazalátogatott, ám az I. világháború kitörése miatt nem tudott már visszamenni Amerikába. Itthon elismert festővé vált, rendszeresen részt vett a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon kiállításain, sőt képein árveréseken is sikerült túladnia.

Miután apja vasérckereskedése tönkrement 1902-ben, a család Városligeti fasoron található villáját el kellett adni. Madarász Viktor azonban 1903-ban kapott egy műteremlakást a Kelenhegyi úti Műteremházban, amelyet az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat igazgatósága építtetett festőknek és szobrászoknak. (Itt lakott többek között Rippl-Rónai József és Iványi Grünwald Béla is – a Szerk.)

Madarász Viktor és Madarász Adeline (Fotó/Forrás: XV. Kerületi Kulturális Örökség Háza és Helytörténeti Gyűjtemény)

A múzeumban három olyan Adeline által festett olajkép is megtalálható, amelyen a Kelenhegyi úti műterem jelenik meg. A festményeken több olyan tárgy is felismerhető, köztük apja festőállványa, az a bizonyos „Frangepán asztala” és egy szék is, amely a múzeumban kiállítva látható.

Frangepán asztala (Fotó/Forrás: XV. Kerületi Kulturális Örökség Háza és Helytörténeti Gyűjtemény )

Az ostrom alatt rokona, Gorzó Nándor fogadta be a Sződliget utca 47-es szám alatt található rákospalotai házukba, ahol haláláig élt. Számtalan önarcképet, enteriőrt, tájképet és portrét készített.

Madarász Viktor: Madarász Adeline, 45x36 cm, olaj, vászon, 1907 (Fotó/Forrás: XV. Kerületi Kulturális Örökség Háza és Helytörténeti Gyűjtemény)

Egy apjáról rajzolt kivételes grafikája a gyűjteményben is fellelhető: „A portré különlegességét egyrészt az adja, hogy apját a halottaságyán örökíti meg, másrészt a Bhagavad-gítából olvasható rajta, szanszkrit nyelven egy idézet, amelynek az értelme körülbelül annyit tesz, hogy az ember levetkőzi az életét. Abban az időben a lélekvándorlásról beszélni nem számított átlagosnak” – meséli Kis Emőke, akitől azt is megtudjuk, hogy az itt látható kiállítási anyag már több helyszínt is megjárt: utoljára a Magyar Nemzeti Galériában 2017-ben megrendezett, A teremtő lángész című kamarakiállításon találkozhatott vele a közönség. Idén februárban egy emléktáblát is avattak a művésznő halálának a tiszteletére, ezzel jelképesen elindítva a Madarász-évet.

„A hagyatékot most kezeljük először egységben. A tervezett, átfogó tárlaton a festő megmaradt tárgyaiból egy enteriőrt is szeretnénk berendezni. A festmények és tárgyak mellett egyedülálló

– teszi hozzá a művészettörténész.

„Küldj egy képet magadról, cserébe megfestelek”

Az olaszországi száműzetésben élő Kossuth Lajos 1877-ben kapott egy levelet Madarász Viktortól azzal a kéréssel, hogy küldjön magáról egy fényképet, mert szeretné őt megfesteni, cserébe pedig eljuttat egy, a híres Petőfi halála (Hazám) című festménye alapján készült lenyomatot a politikusnak. A Turin melletti Collegnóban élő

Madarász Viktor (Fotó/Forrás: XV. Kerületi Kulturális Örökség Háza és Helytörténeti Gyűjtemény)

Ebből az egyiket a tárlaton is kiállították. Nem ez az egyetlen olyan műve Madarász Viktornak, amelyen a magyar történelem egy-egy fontos alakja jelenik meg: egyelőre még csak a múzeum raktárában látható a korábban emlegetett Csikós vázlattal együtt a Rákóczi Ferenc a bécsújhelyi börtönben című 1905-ben készült festménye. A képen az 1700 novemberében elfogott vezérfejedelem a börtön rácsos ablakából eteti a hattyúkat. (II. Rákóczi Ferenc Vallomások című művéből kiderül, hogy valóban így múlatta az időt a börtönben.)

Ugyanitt bújik meg a Petőfi halála (Lidérc) című 1907-ben festett alkotása, amely már azokban az időkben készült, amikor a festő művészete hanyatlásnak indult, munkái nem ütötték meg a korábbi színvonalat. Külön érdekesség, hogy a karrierje csúszidőszakát jelentő leghíresebb műveit, köztük a Hunyadi László siratása, a Zách Felicián és Zrínyi Ilona Munkács várában, a Zrínyi és Frangepán a bécsújhelyi börtönben, a Dobozi és hitvese, valamint a Dózsa népe című képeket mind külföldön, Párizsban festette. A Magyar Nemzeti Galériában őrzött Hunyadi László siratása című munkájáért 1861-ben elnyerte a párizsi Szalon aranyérmét.

Madarász Viktor: Hunyadi László siratása, 243 × 311,5 cm, olaj, vászon, 1859. (Fotó/Forrás: XV. Kerületi Kulturális Örökség Háza és Helytörténeti Gyűjtemény)

Támogatott tartalom.

Fejléckép: Madarász Adeline: Szobarészlet I. olaj, vászon, 79 cm x 65 cm/XV. Kerületi Kulturális Örökség Háza és Helytörténeti Gyűjtemény