Kezdetben a festészet látásmódját követte, majd az 1910-es és 1920-as évektől saját képi nyelvét kereste az új médium. A kereken kétszáz mű több nagy külföldi és hazai kölcsönző intézményből érkezett - köztük a párizsi Musée d'Orsay-ből és Pompidou Központból, a New York-i MoMÁ-ból és George Eastman House-ból, a bécsi Albertinából, a kölni Ludwig Múzeumból vagy a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeumból. Baki Péter, a Magyar Fotográfiai Múzeum igazgatója és a kiállítás kurátora a megnyitón elmondta, hogy a piktorializmus az 1890-es években Angliában, Ausztriában, Franciaországban és Németországban szinte egy időben bontakozott ki.

Az új fotográfiai irányzat követői a fényképezés során már nem egyszerűen a valóság pontos leképezésére, hanem annak művészi hatású megragadására törekedtek. Korábban is voltak hasonló próbálkozások, például Oscar G. Rejlander még 32 negatívból összemásolva készítette el Az Élet útja című (1857) képét. A festői látásmódhoz való közeledés jegyében aztán a piktorialisták elkezdtek lágy rajzolatú objektíveket és nagy kézügyességet, illetve egyéni látásmódot kívánó eljárásokat használni és a képek műfaját tekintve is - akt, csendélet, portré, tájkép és városkép - a festészethez kötődtek. Baki Péter kiemelte, hogy a Szépművészeti kiállítása bemutatja a nemzetenként is eltérő utakon fejlődő piktorialista iskolákat: a francia Robert Demachy és Constant Puyo poétikus hangulatú képeivel szemben például sajátos ellenpontot képeznek az angol Alfred H. Hinton ipari témájú munkái.

Alfred Stieglitz 1907-es, Fedélköz című, a kiállításon is látható fotója jelentette a fordulópontot: ettől kezdve egyre több fotográfus vallotta, hogy "a fényképek úgy nézzenek ki, mint a fényképek". A szemléletbeli váltás évtizedek alatt ment végbe, de néha egyes alkotók életművén belül is megfigyelhető. Rudolf Koppitz vagy a magyar Angelo festői ihletésű képeivel szemben Man Ray bizonyos fotói a szürrealizmust hozták be a fotográfiába, a német Neue Sachligkeit irányzat pedig a tárgyilagosságot képviselte. A kiállítás látogatói találkozhatnak Pécsi József táncfotóival, a fiatal André Kertész felvételeivel és Moholy-Nagy László merészen kísérletező fotóival, fotogramjaival is. A kiállításon Marcel Duchamp Anemic Cinema című rövidfilmjét is meg lehet nézni és a fényképezőgépek korabeli fejlődését is végig lehet követni a még asztalosok által készített, nagyméretű, 19. századi műtermi fényképezőgépektől az 1920-as évek végén piacra dobott, kompakt Leicákig.