Vizuál

A fotós, aki portréival látni engedi a tyúkok lelkét

Interjú Szalai Dániel fotográfussal, a Novogen projekt alkotójával
2019.05.26. 17:10
Ajánlom
Miért eszünk csirkét és mit mond el minden idők legsikeresebb szárnyasa rólunk, emberekről? Ennek járt utána Szalai Dánial, aki Novogen című fotográfiai projektjével high-tech űrlény-csirkék nyomába eredt.

Szalai Dániel, a MOME Fotográfia szakos MA-hallgatója Novogen című kiállításával bekerült a BredaPhoto 2018-as tehetség-programjába, ugyanebben az évben elnyerte a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ Budapest Portfolio Review fődíját, valamint a Carte Blanche díjat, a világ legnagyobb fotóművészeti vásárának, a Paris Photo-nak az elismerését is. Csirke-portréit láthattuk már az Art Market Budapest 2018-on a Capa Központ standjánál, nemrég pedig Mucsi Emese kurátor rendezésében a Budapest Parkban is bemutatkoztak különleges űrcsirke-fotói – itt június végéig látható a kiállítás. A baromfi-fotózás nehézségeiről, tojásból készült gyógyszerekről és az ember-csirke kapcsolatról is kérdeztük a fotóst.

- Miért pont csirkék?

- A Novogen projekt a BredaPhoto nevű holland fotófesztivál versenyprogramjára készült. Ez egy kétévente megrendezésre kerülő nemzetközi fesztivál, amely minden alkalommal egy bizonyos téma köré épül. 2018-ban ez volt a „To infinity and beyond”, vagyis „A végtelenbe és tovább”, aminek keretein belül arra kérték fel az alkotókat, hogy a technológiai fejlődés keltette kihívásokra reagáljanak. A fesztiválnak van egy akadémiai programja, aminek 9 európai művészeti egyetemmel együtt a magyarországi MOME is tagja – itt tanuló diákként én is lehetőséget kaptam, hogy a témán dolgozhassak. A fesztivál versenyprogramja egy konferenciával kezdődött, ahol láttam egy előadást, ami az ember és a természet viszonyával foglalkozott. Az előadó kitért a húsipar technologizáltságára is, mint például a nyomtatott húsra, ez pedig eléggé inspirált.

001_novogen_1372-155452.jpg

Szalai Dániel: Novogen (Fotó/Forrás: Szalai Dániel oldala)

- A végtelenbe és tovább jelmondatról nekem inkább a Toy Story ugrana be, mint a csirkék…

- A csirke egy rendkívül izgalmas hibrid állat, valahol az ember alkotta és a természetes élőlények között helyezkedik el, ezért is passzolt remekül a fesztivál tematikájához. Az a csirke, amit ma ismerünk, csak a 40-es évek végétől kezdett kifejlődni. Előtte közel sem volt olyan népszerű mint ma, amikor ez a legsikeresebb és legnagyobb számban tenyésztett madárfaj. A II. világháború után megnőtt a kereslet a hús iránt és szükség volt egy olyan állatra, amit költséghatékonyan, kis területen lehet óriási mennyiségben tenyészteni – nem úgy mint a marhát, aminek hatalmas a víz- és a területigénye is, ráadásul hosszú a tartásideje. Azóta a csirke hatalmas átalakuláson ment át, az '50-es években még egy kiló körül vágták őket, ma pedig génkeresztezési folyamatoknak és az ipari tenyésztésnek köszönhetően már több mint 4 kilósra is megnőnek.

- Az ember tehát tökélyre fejlesztett egy haszonállatot.

- Pontosan, sikerült teljesen a saját igényeink szerint formálni a csirkét. Egy ipari húsnak tenyésztett baromfit átlagosan 35-50 napos korában levágnak, tehát keltetési idővel együtt akár két hónapon belül tojásból piacképes hússá válnak – ez hihetetlenül effektív, egyben pedig szívszorító is. Pont ez volt érdekes számomra ezekben az állatokban, hogy

megtestesítik mai korszellemet: hogy mindent minél gyorsabban, minél pontosabban, a lehető legjobban optimalizálva akarunk csinálni.

- Előtte találkoztál csirkékkel vidéken, nagyszüleid kertjében, vagy csak a boltok polcairól volt ismerős az állat?

- Kertes házban nőttem fel, volt kutyánk és cicánk , sőt egy rövid ideig libáink is, de csirkék pont nem. Dédszüleim régi gazdaságában láttam tyúkokat – de ezekhez a sztenderd barna szárnyasokhoz képest

a Novogen csirkék a levágott csőrükkel és a hófehér tollukkal olyanok, mintha űrcsirkék lennének. Ráadásul ők is most találkoztak először emberrel, úgyhogy abszolút vakrandi volt.

szalainovogen2-100308.jpg

Szalai Dániel a Novogen kiállításmegnyitóján, a Capa Központban (Fotó/Forrás: Capa Központ)

- A húsbaromfikról azt szokták mondani, hogy aki látta, hogyan tartják őket, szinte biztos hogy vegetáriánussá válik. Ehhez képest milyen körülmények között élnek a Novogen csirkék?

- Nekik muszáj jól élniük, ugyanis csak akkor adnak megfelelő mennyiségű tojást, ha szuperül érzik magukat. A Novogen csirkéket ugyanis ezért, és nem a húsukért tartják.

Úgyhogy nekik elég jó dolguk van, komoly előírás szabályozza, mennyi terület jut egy-egy példányra, szűrt levegőt szívnak, tiszta vizet isznak és csúcsminőségű tápot kapnak

– cserébe viszont az egész életük szigorúan kontrollált, így lehet hogy emberekkel szinte egyáltalán nem érintkeznek.

- Miben különlegesek még a Novogen-csirkék?

- A Novogen csirkéi négyzetre emelik azt a fajta optimalizálást, amit az ember a baromfikkal művelt az elmúlt fél évszázadban. A cég marketingszövegei rendkívül optimisták, és úgy adják el az állatokat, mint egy terméket szokás – vagy ahogy az emberek igyekeznek magukat reklámozni a munkaerőpiacon. A menedzsment guide-ban pontosan leírják, hogyan kell a csirkéket tenyészteni, tartani és levágni: számokra lebontva olvasható minden, hogy egy állatnak mennyi élelmiszer- és vízigénye van, hány hetes korára lesz ivarérett, mennyi ideig érdemes tartani, ez idő alatt pontosan hány tojást tojik – és gyakorlatilag ki lehet számítani, hogy az áram, a víz és a táplálék árával, illetve a tojás árfolyamával számolva egy-egy csirke mennyire számít kifizetődő munkavállalónak.

007_novogen_1920-100755.jpg

Szalai Dániel: Novogen (Fotó/Forrás: Szalai Dániel oldala)

- Mennyire volt nehéz bejutni a csirketelepre?

- Rendkívül bonyolult volt még úgy is, hogy rendelkeztem kapcsolatokkal. A csirkék tojásából oltóvakcina és egyéb gyógyszerek készülnek, így maga a telep kvázi úgy működik, mint egy egészségügyi intézmény. Nagyon szigorú higiéniás előírások vannak, megérkezés után le kellett vetkőznöm, meztelenül zuhanyoznom, majd kaptam egy váltás ruhát, amivel beléphettem a telepre. Elsétáltam az ólig, ott kézmosás, dupla alkoholos fertőtlenítés, cipőcsere, lábzsák, gumikesztyű, és ilyen szkafander-szerű védőruha, csak ezután léphettem be az állatokhoz. Ha pedig ki akartam menni levegőzni vagy mosdóba, mindezt újra végig kellett csinálnom.

- Mindenképpen az ólon belül akartál fotózni?

- Nem is volt rá más lehetőségem, mert ezek a csirkék soha nem jönnek ki onnan. Épp ezért volt is nehézségem bőven, például a világítással. Béreltem egy csirkepreparátumot, azzal gyakoroltam be egy stúdióban, milyen fényekkel és háttérrel szeretnék dolgozni. Már a kezdetektől portrékban gondolkodtam, mikor elképzeltem, hogy fog kinézni a projekt,

rengeteg csirkeportrét láttam magam előtt, ami egy remek játékot kínál az egyéniség és a tömeg kapcsolatáról.

Végül 8-9 napot töltöttem a telepen, elkészítettem a portrékat, közben pedig egyre jobban beleástam magam a témába. Elmélet szakon végeztem az alapképzésemet, talán innen ered, hogy minden munkám mellett komoly kutatást végzek. Fontosnak tartottam bemutatni azt is az anyagomban, hogy ezek nem hétköznapi csirkék – épp nagyon sokat dolgoztam rajta, hogy fotózhassak a laboratóriumokban és végül a gyógyszergyárban is, ahol az oltóvakcinákat előállítják. Októberben kezdtem a projekttel foglalkozni, az első kiállítás pedig következő év szeptemberében volt Hollandiában – hosszú folyamat volt, de szerintem pont attól jó egy művészeti munka, hogy az alkotó nem kerül meg semmit a témával kapcsolatban, és beleteszi ezeket a kitérőket.

- Könnyű volt együtt dolgozni a szárnyasokkal?

- Szerencsére volt segítségem, én ugyanis nem tudtam, hogyan kell például megfogni egy csirkét. Erre is létezik egy EU-s előírás, hogy hány csirkét és hogyan vehetünk kézbe egyszerre. A másik probléma az volt, hogy mivel ezeknek az állatoknak a fejük két oldalán van a szemük, általában beálltak a kamera elé és féloldalasan néztek. Ha tehát szerettem volna más profilból fotózni őket, várhattam, amíg egy hang vagy valami zaj hatására nem fordítottak a fejükön.

Végső elkeseredésemben egyszer csak megfogtam az egyiknek a csőrét, hogy nézzen a kamerába.

Erre annyira meglepődött az állat, hogy teljesen lemerevedett – ezt a trükköt használtam aztán a fotókhoz.

- Megismerted annyira őket, hogy különbséget tudj tenni közöttük?

- Igen, már néhány nap után, ott helyben is meg tudtam őket különböztetni egymásról. Az ólban körülbelül 12 ezer csirke volt, 10 ezer tojó és 2 ezer kakas. Azt gondoltam, ennyi potenciális portréalanyból egyszerűen felkapok párat és lefotózom őket. A második napon viszont, mikor belenéztem a kamerába, azt éreztem, hogy én már láttam ezt a csirkét. Elhessegettem a gondolatot – aztán újra és újra előjött ez az érzés. Rájöttem, hogy miért:

ugyan az állatok egy 100 méter hosszú ólban laknak, de mindegyiknek megvan a maga kis pár négyzetméteres territóriuma,

amit nem igazán hagy el, így a baromfik egyáltalán nem keverednek. Úgyhogy mindig az ól különböző pontjairól kellett összeszednem az alanyokat.

- Milyen gyógyszer készül a tojásokból? Lehetséges, hogy te, vagy akár én is találkoztam már olyan orvossággal, ami a Novogen csirkék segítségével készült?

- Esélyes, hogy így van: a csirkék tojását széleskörűen használják a gyógyszeriparban, állatgyógyszerek mellett emberi vakcinákhoz is. A legismertebbek talán az influenza elleni oltások. Szerintem ez a projekt egyik legizgalmasabb része, hogy ezeket a csirkéket az ember szinte a tökéletességig finomhangolta, elértük, hogy a természet úgy dolgozzon nekünk, mint a gépek – de mégse tudjuk teljesen kiváltani őket, szükségünk van az élőlényekre. Mikrochipekből még nem tudjunk oltóinjekciót készíteni.

szalainovogen-100927.jpg

A Novogen című kiállítás megnyitója a Capa Központban (Fotó/Forrás: Capa Központ)

- Mit szólnak a nézők a képekhez? Átmegy a projekt üzenete, vagy csak a pózoló csirkéket látják meg benne?

- Mindenféle reakcióval találkoztam már. Hollandiában a BredaPhoto kiállításán egy szakmai közönség volt jelen; az Art Market Budapest 2018-on, ahol a Capa Központ standján állítottam ki, már sokkal nagyobb volt a látogatóközönség. Mucsi Emese kurátor szervezésében most a Budapest Parkban, a Capa Központ konténereiben a két intézmény együttműködésének eredményeképp szintén látható a Novogen, ahol még nagyobb, még szélesebb nézői réteg láthatja a képeket. Utóbbi esetében sokat gondolkodtunk rajta, vajon fog-e működni az anyag egy ilyen helyen. Szerencsére azonban a reklámos világítással, a catchy látványvilág révén van a képeknek egy primer kapcsolódási pontjuk,

a tarajukkal a kamerába bámuló csirkék egyből megragadják az ember figyelmét.

Úgyhogy az első, legfontosabb lépést könnyen megteszik a képek. Van, akinél ennyiben is marad a dolog, egy jópofa viccnek tartja az egészet, de aki kicsit több időt szán az anyagra, elkezd jobban érdeklődni a projekt után, az általában megérti, miről is szól a Novogen. És persze szelfi-falként is remekül működnek a képek, az emberek láthatóan szeretik őket.

- Zavar ez a szelfi-mánia?

- Az elején nem igazán örültem neki, de aztán rájöttem, hogy tulajdonképpen ennél jobb dolog nem is történhetne a képekkel:

az emberek befordulnak, és lőnek egy szelfit, ezzel pedig hirtelen ők is „csak egy csirkévé válnak a falban”.

Ha más úton is, de eljutnak oda, ami a projekt lényege: hogy a csirke lehet az ember metaforája; hogy emberi életet is sokan úgy kezelik, mint ezeket a csirkéket, gazdasági szempontból, konceptualizálva.

- A következő munkáidban is maradsz az állatoknál?

- Nem szándékosan, de egy ideig úgy néz ki, hogy igen. Mikor visszamentem a MOMÉ-ra, sokat gondolkodtam rajta, mi lesz az a téma, amivel kapcsolatban a legjobban tudom kamatoztatni a készségeimet. Szeretem ugyanis, ha konceptuálisan tartalmas egy anyag, a filmgyártásban szerzett tapasztalatomnak köszönhetően pedig jó vagyok a szervezésben, a projektek operatív oldalának összerakásában – mindez pedig a fotográfiai érdeklődéssel kiegészülve tökéletesen találkozott a csirkékkel. A következő munkámban szintén madarak lesznek a főszereplők: Bécsben láttam egy plakátot, ami a galambetetés tiltására hívja fel a figyelmet, azzal a felirattal, hogy aki galambot etet, az patkányt etet. Egyből elkezdtem gondolkodni, hogy egyrészt mi a baj a galambokkal, másrészt a patkányokkal, és persze eszembe jutottak a II. világháborús német propagandaanyagok, hogy ott hogyan és miként bélyegeztek patkánynak egy közösséget. Beleástam magam a témába és

úgy döntöttem, a diplomamunkámban galambokon keresztül vizsgálom meg, hogyan kereteznek bizonyos csoportokat a hatalmi pozícióban lévők, hogyan igyekeznek ellehetetleníteni bizonyos állati, vagy épp emberi csoportokat.

A Novogenhez hasonlóan ez a projekt sem elsősorban az állatokról szól, inkább a társadalmi problémákról. Azzal, hogy egy kérdést kiszakítok az emberi közegből, és az állatok világában vizsgálom, sokkal plasztikusabban tudok beszélni róla. Ott ugyanis sokkal vegytisztább formában vannak jelen a folyamatok, nincsenek meg azok a társadalmi beidegződések, amelyek az emberek között elfogadhatóbbá tesznek egy-egy problémát. A modell-szituációk úgy érzem, egyszerűen jobban működnek az állatvilágban. Pár év múlva viszont lehet, hogy hagyom az állatokat, és már merni fogok emberekkel is foglalkozni.

Ki akar otthonra egy tál örökké örvénylő tejet?

Kapcsolódó

Ki akar otthonra egy tál örökké örvénylő tejet?

Az idei Art Market Budapesten belefeledkeztünk a falra felvezető tangólépésekbe, találtunk Metál Jézust és kiderítettük, hogy a skót fényképész üvegtömbjein magyar épületek mozdulnak meg. Körbejártuk az október 11-től 14-ig nyitva tartó képzőművészeti vásárt és mutatjuk, mi mit vinnénk haza.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

A 94 éves Kurtág György Mozartot játszik – VIDEÓ

Feleségének, Mártának tett ígéretét teljesíti be azzal, hogy február 19-én előadja Mozart F-dúr szonátáját a BMC-ben.
Zenés színház

Az operavilág Angelina Jolie-ja az Erkel Színház színpadán

Először lép fel Magyarországon a világhírű grúz szoprán 2020. február 22-én, az Opera ünnepi műsorának sztárvendégeként. Az est programjában, amely több műrészlettel is utal az intézmény aktuális Keresztény Évadának tematikájára, az Opera együttesei és szólistái is közreműködnek.
Klasszikus

Zaklatási botrány rázza meg a finn Sibelius Akadémiát

Egy finn lap szerint a helsinki zeneművészeti akadémia működéséhez tartozik a szexuális zaklatás és a növendékek megalázása.
Klasszikus

Az univerzum titkát tárja fel a Pannon Filharmonikusok

A pécsi zenekar Müpában adott sorozatának negyedik koncertjén Kelemen Barnabás egy finn csemegét játszik, majd csillagközi utazásra csábít Bogányi Tibor vezető karmesterrel március 6-án.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Vizuál sixtus-kápolna

Egyetlen hétre visszatérnek a Sixtus-kápolnába Raffaello falikárpitjai

Évszázadok után ismét együtt láthatóak a sorozat darabjai a Sixtus-kápolnában. A kárpitokat Raffaello tervezte X. Leó pápa megbízásából a pápai magánkápolnába. A különleges kiállítással ünneplik a reneszánsz festőművész és építész halálának 500. évfordulóját a Vatikáni Múzeumok.
Vizuál oszk

Száz évvel ezelőtti bálok titokzatos kincsei

Az Országos Széchényi Könyvtár a legnagyobb magyar közgyűjteményként ritkán megtekinthető és sokszor első látásra meglepő kincsek egész sorát őrzi. Ezekből válogatva mutatunk be minden hónapban egy-egy olyan ereklyét, kuriózumot, amelyeket eddig alkalmanként, vagy egyáltalán nem láthatott a magyar közönség.
Vizuál interjú

Filmzenét írt hat óra alatt, nyert – interjú Hodován Milánnal

A Zeneakadémia hallgatója huszonegy évesen hozta el a legjobb filmzenéért járó díjat az Eindhoveni Film­fesztivál 48 Hour Film Project versenyéről decemberben. Hodován Milánnal beszélgettem. A FIGARO MAGAZIN CIKKE.
Vizuál ajánló

Az azeri tájak festői világába invitálnak az Azerbajdzsáni Filmnapok

A fiatal azerbajdzsáni rendezők új hullámának alkotásaiból válogat az Azerbajdzsáni Filmnapok, amelyen hét alkotás látható február 18. és 22. között három helyszínen, Budapesten, Szegeden és Pécsen.
Vizuál hír

Bocsánatot kért az installációt véletlenül összetörő kritikus

Egy üres poharat akart letenni mellé, amikor véletlenül összetört egy 20 ezer dollár (hatmillió forint) értékű kortárs installációt egy mexikói művészeti vásáron.