Az International Photography Awards (IPA) évente megrendezi a fotográfia egyik legrangosabb seregszemléjét professzionális, amatőr, valamint nem hivatásos/diák fotósok számára, különböző kategóriákban. Az IPA fődíját, a Lucie-trófeát a fotózás Oscar-díjának tekintik. Hegedűs Ákos / morpho, a Fidelio állandó vendégszerzője, nem először méreti meg magát a mezőnyben. 2020-ban egy aspergeres kisfiúról szóló fotósorozatért oklevelet vehetett át, 2023-ban pedig Chicks (Csajok) című képét ismerték el az IPA döntnökei a professzionális kategóriában.
Az idei versenyen Screenagers – The Alphas című pályaművével bejutott az utolsó fordulóba. A végső nyertesek személyét a zsűri értékelése alapján október folyamán hirdetik ki.
A sorozat témájául választott alfa generáció a 2010 és 2025 között születetteket jelenti. Becslések szerint hetente 2,8 millióval nő a számuk, ami azt jelenti, hogy 2025-re több mint 2 milliárdan lesznek. Most még mindannyian gyerekek, és a többségében a Z generációhoz tartozó szüleik befolyása alatt állnak, akiknek közösségi média használata – beleértve a gyerekükről készült képek, videók és történetek megosztását – nagy hatást gyakorol az alfákra is, akik így már születésük óta „online életet” élnek. Ők az első generáció, akik saját bőrükön tapasztalták meg a távoktatást, a táblagépeket, a streamingszolgáltatásokat és a mesterséges intelligencia térnyerését. Ők a screenagerek.
A képre kattintva galéria nyílik:
Villáminterjú morphóval
Vizuális kultúrában élünk, folyamatosan képekkel bombáznak minket minden csatornán. Fotósként te magad hogyan vetsz számot ezzel?
Megpróbálom kizárni a látókörömből a rám ömlő vizuális őrületet. Nem könnyű a dolog, mert gyakorlatilag kikerülhetetlen, de azokat a platformokat lekapcsolom magam körül, ahol a legnagyobb mennyiségben tapasztalható ez a jelenség – gondolok itt a közösségi médiára, a tematikus gyűjtőoldalakra. Nem tudom, mit hoz a jövő, mert
a mesterséges intelligencia által generált képek olyan szinten kezdik átvenni az uralmat a valóság felett, hogy nekünk, fotósoknak a jövőnk finoman fogalmazva is ködbe burkolózik.
Szokták mondani, hogy a téma az utcán hever – a screenagerekről szóló sorozat ötlete mikor és miért kezdett el foglalkoztatni?
Nekem is van egy tízéves fiam, aki klasszikus alfa generációs screenager. És tulajdonképpen a saját tapasztalataim hívták életre ezt a sztorit. Voltam egyszer egy iskolai szülői értekezleten, ahol a szülők jelentős része a digitális eszközök betiltását követelte az iskolától, az iskola pedig ugyanezt a szülőktől. Ez a téma napjainkra sokkal forróbb lett, mint akkor gondoltam. Én ezzel egyébként személy szerint egyáltalán nem értek egyet, sőt a problémát sokkal inkább a szülők oldalán látom, akik nem értik, hogy mit csinál a gyerek, miközben a képernyőn lóg. Bár az kétségtelen, hogy a digitális eszközök teljesen átvették az uralmat a hagyományos szabadidősportok vagy a társasjátékok felett, és ezzel a társadalmak nem tudnak mit kezdeni.
Milyenek az alfák?
Az alfa generáció tagjai 2010 után születtek. Azok, akik úgy nőttek fel, hogy már mindenkinek volt a kezében okostelefon. Ráadásul, ha körülnéznek, mindenhol azt látják, hogy az emberek monitorokat bámulnak, a pénztáros, a taxisofőr, a villamosvezető, a futár. És persze a szüleik zsebében is ott lapul a telefon. Ebbe a világba nőttek bele, ezt szokták meg, ebben szocializálódtak. Nekik ez a természetes, és ez nyilván kihat a személyiségükre is. Senki nem tudja, milyen felnőttek lesznek belőlük, hiszen a generáció legidősebb tagjai még csak tizennégy évesek, most fejezik az általános iskolát. Egy biztos,
egyszer majd ők fogják irányítani a világot.
Hogyan lehet kitűnni egy-egy alkotással abból a hatalmas zajból, ami körülvesz minket?
Először is kell egy jó ötlet, ami köré teremteni kell egy olyan képi világot, amire az emberek felkapják a fejüket. Persze tudom, hogy egy kiskutya, egy vicces jelenet vagy egy giccses naplemente olyan erős inger, amivel szemben fegyvertelenek vagyunk. Azt gondolom, inkább a befogadó közegen múlik, hogy mennyire vevő egy-egy elgondolkodtató képre vagy sorozatra. Kicsit olyan ez, mintha a Marvell-képregényfilmeket kellene nézettségben megverni egy művészfilmmel. A helyzet reménytelen, de nem súlyos.
Milyen a megítélése az IPA díjának itthon a fotósok körében?
Az International Photography Award lassan az első számú fotográfiai díj lett világszerte. Az egyetlen komoly fotós verseny, ahol gyakorlatilag a fotográfia összes ágát megversenyeztetik. Külön kategóriákban verseng egymással a művészfotótól, a sporton keresztül a dokumentarista fotográfián át a természetfotóig szinte minden. Összesen tizenegy kategóriadíjat adnak át, és végül ezek közül választják ki az év fotósát. Míg a World Press Photo vagy a Sony Pictures ingyenes, addig az IPA-n elég komoly nevezési díjat kell fizetni. Ezt a magyar fotósok nagy része nem engedheti meg magának. Ez kihat a díj magyarországi népszerűségére, de ha valaki komoly eredményt ér el, azt mindenki nagyra értékeli. Sokan a fotográfia Oscar-díjának is tartják. Bár ezt nehezebb megnyerni, mint az Oscart, mert átlagosan tizenötezren indulnak minden évben.
Fejléckép: Screenagers – The Alphas, 02 (fotó: morpho)
hírlevél
