A kiállítást szervező Märchenwelten cég koncepciójának fontos részei a multimédiás és interaktív elemek. A bejáratnál mindenki kap egy chipet, amely elraktározza az életkorát, a nemét és az általa beszélt nyelvet, így az összes állomás a látogatóhoz alkalmazkodik.
Számos újdonságot lehet majd kipróbálni a kiállításon, például interaktív padlók és falak fognak működni, amelyek a mozgásra reagálva változnak.
A digitális technológiának köszönhetően a mesefigurák megelevenednek a nézők előtt. A szervezők évente mintegy 300 ezer vendéggel számolnak.
A napjainkban elsősorban mesegyűjteményükről ismert Grimm-testvérek számára saját korukban a német nyelvészeti munkáik hozták meg a sikert.
Grimm testvérek (Fotó/Forrás: Wiki)
Az igencsak népes Grimm-család nyolc gyereke közül a két fiú mutatott különös tehetséget a tanulásban. Édesapjuk gyerekkorukban meghalt, így a család nehéz anyagi körülmények közé került. A nagynénjük és nagyapjuk támogatása révén folytathatták tanulmányaikat. A kasseli líceumban mindketten a saját évfolyamuk legjobbjaként végeztek, így felvételt nyertek a Marburgi Egyetemen jogi fakultására. Szigorú munkamoráljuk már gyerekként kialakult: napi 12 órát tanultak. Jacob (1785-1863) és Wilhem (1786-1859) egész életükben együtt laktak, diákként egy szobában éltek. (Még azt követően is egy házban laktak, hogy Wilhelm 39 évesen feleségül vette Henriette Dorothea Wildot, akivel négy gyerekük született).
Az egyetemen Friedrich Carl von Savigny, a történeti jogi iskola egyik meghatározó alakja felfigyelt a nagyobbik fiú tehetségére és szorgalmára. Személyes is szakmai szempontból is meghatározó szerepet töltött be Grimmék életében. Bejáratosak lettek a professzor magánkönyvtárába, ahol német jogtörténeti munkák mellett a történelem és a népi hagyományok is magukkal ragadták őket. Amíg Savigny és Jacob egy évet Párizsban dolgoztak, Wilhelm figyelme teljes egészében a német irodalom felé fordult, bár Jacob hazatértével ő is visszament Marburgba, hogy befejezze jogi tanulmányait. Jacob eközben öccse hatására irodalmat tanult és gondoskodott otthon maradt testvéreiről és édesanyjukról. Az édesanyjuk 1808-ban bekövetkező halálát megelőző és azt követő néhány évben minden energiájukat lekötötte a család fenntartásának gondja.
A népmesei gyűjtemény létrehozásának ötlete Achim von Arnim és Clemens Brentano költőktől származott, akik a testvérek jó barátai voltak. A Grimm-testvéreket kérték meg, hogy gyűjtsék össze a mindössze szájhagyományban létező történeteket. Jacob és Wilhelm régi könyvben is kutattak elfeledett mesék után, emellett pedig megkérték Kassel környéki ismerőseiket és barátaikat, hogy mondják el a történeteket, amiket ismernek vagy segítsenek felkutatni őket. Ezek alapján tervezték összeállítani a német próza történetét.
Illusztráció egy 1916-os Grimm mesekönyvből (Fotó/Forrás: New York Public Library)
A Grimm testvérek összegyűjtött történeteinek első kiadása 1812-ben jelent meg, melyet 1857-ig hét másik követett. Az első verzióban még csupán 86 mese szerepelt, a hetedikre azonban ez a szám 211-re duzzadt.
A történetek nemcsak gyarapodtak, hanem finomodtak is a kritikák hatására: sok helyen kikerültek a rejtett szexuális utalások, számos kegyetlen édesanyát pedig mostohává fokoztak le, meglepő módon a gonoszok büntetése azonban egyre véresebb lett. A kritikák főleg amiatt érkeztek, mert a kötetet gyerekeknek szóló történetekként hirdették, amivel nem volt összhangban a tartalmuk - nemcsak a durva részletek, hanem az akadémikus magyarázatok miatt sem. A német verziókat Philipp Grot Johann illusztrálta gazdagon, majd 1892-ben bekövetkezett halála után Robert Leinweber vette át a feladatot.
A Gyerek- és családi mesék címen megjelenő első kötetet a Német legendák című követte. A hírnevet azonban nem ezek, hanem Jacob 1819-ben kiadott Német nyelvtana hozta meg számukra. Wilhelm 1825-ben összeállított egy 50 történetből álló, kifejezetten gyerek olvasók számára készített gyűjteményt, a Kis kiadást.
Az 1830-as években mindketten a Göttingemi Egyetem professzorai lettek. Jacob a nyelvtan, Wilhelm a mesék következő kiadásán dolgozott. Innen elmozdították, mivel öccsével együtt protestáltak a hannoveri alkotmány érvénytelenítése ellen. Egy ideig ismét Kasselben éltek és a kutatásnak és tanulmányaiknak szentelték idejüket, majd befolyásos ismerőseik közbenjárására a Berlini Egyetemen tarottak órákat, ahol elkezdték a német szótár összeállítását - terveik szerint Luthertől Goethéig. Wilfelm 1859-ben, egy fertőzés következtében hunyt el. Jacob pedig 1863-ban a gyümölcs szócikk írása közben.
A mesékre gyakorolt hatásuk vitathatatlan és máig tartó, azonban munkamódszereiket és magukat a történeteket is számos kritika érte azóta. A szájhagyományként élő népmesék a romantikus irodalom képviselőinek szemében a tisztaság jelképei voltak, amelyeket nem szennyezett be más kultúrák hatása. Ebből az alapvetésből kiindulva érthető miért keltett felháborodást, hogy
a testvérek gyakran változtattak a hallottakon: több verziót összemostak, saját maguk költöttek hozzá részeket vagy más, lejegyzett meséket kevertek a népmesék közé.
A Grimm-mesék szöveghű magyar fordítására egészen a XX. századig kellett várni. 1861-ben Nagy István fordításában jelent meg először a kötet Gyermek- és házi regék címmel, két kötetben. Majd Benedek Elek is átültetett néhány mesét magyarra A Grimm testvérek összegyűjtött meséi címmel. Sok magyar népmesei szófordulattal tűzdelte meg a meséket. Az 1950-es években Rónay György 50 mesét fordított, illetve dolgozott át. 1959-ben Urbán Eszter jelentetett meg 25 mesét a Ligetszépe című kötetben. Az első teljes szöveghű magyar Grimm-fordítás Márton László és Adamik Lajos munkája. 1989-ben jelent meg Gyermek- és családi mesék címmel a Magvető Könyvkiadónál. Ebben a kötetben a német tájnyelven írott szavakat, magyar tájnyelvre fordították le. Hófehérke Hófejírke lett, Jancsi és Juliska Jánoska és Margitka, Piroska pedig Pirosbúbocska.
(Wikipedia)
Fejléckép: Csipkerózsika (fotó: Viktor Mihajlovics Vasznyecov / Wikipédia)
hírlevél
