Bartha Máté 18 hónapot töltött a tinédzserek katonai táborában, a Honvédsuliban, ahol a fiatalok sátorban alszanak, hajnalban kelnek, kemény kiképzéseken vesznek részt, túlélési készségeket sajátítanak el és replika fegyverekkel gyakorlatoznak. „Mindenféle prekoncepció nélkül mentem” – mondja a Guradiannek Bartha Máté, aki önmagát pacifistának tartja. „De az ott töltött hosszú idő alatt rájöttem, hogy nagyon keveset tudok a katonaságról és a hadviselésről. Mindenre, amit fegyverekkel csinálnak, szükségszerűen agresszív és destruktív dologként tekintettem, de rájöttem, hogy sokak számára a fegyverekről való tanulás vagy a velük való gyakorlatozás a felnőtté válás természetes része. Új kontextusba került az egész, a látványos felszín mögé nézhettem”. Ez a "látványos felszín" – ahogy a Guardian fogalmaz – sok képnek elképesztő erőt ad. Például az a portré, amelyiken egy pubertás kor előtt álló fiatal lány fegyverrel a kezében néz szuggesztíven a kamerába, vagy amelyiken csuklyás, katonai egyenruhás fiatalok csoportja kapaszkodik össze szorosan egy domboldalon.
„Liberális nyugati szemmel nézve ezek a képek egy militarista indoktrinációról (politikai propaganda célú nevelés - a szerk.) árulkodnak”
– fogalmaz a Guardian újságírója. Bartha Máté a lapnak elmondta: „[A táborvezetők] úgy vélik, hogy a mai fiatalság már nem tud kapcsolódni néhány alapvető értékhez, ami lehetővé tenné számukra a társadalomban való létezést. Sok szülő azt mondja, képtelen fegyelmezni a gyerekeit. A szervezők olyan helyként tekintenek a táborra, ahol a gyerekek megtanulják értékelni az otthont, a tiszta ruhát, a meleg ételt, a természetet, a közösséget és a kemény munka értékét” – mondta.
Bartha Máté: Kontakt (Fotó/Forrás: barthamate.com)
Bartha Máté hangsúlyozta a tábor pozitív, jellemformáló aspektusait. „A gyerekek legtöbbje soha nem aludt korábban sátorban és nem rakott tábortüzet. Néhányan soha nem úsztak szabad ég alatt. Az első napokban látni gyerekeket, akik azért sírnak, mert nem használhatják a mobiljukat, de végül közös tapasztalatokat szereznek valami értelmesről, emlékeket a túrázásról és a napon aszalódásról.
Lehet, hogy vannak durva tapasztalataik is, például arról, ahogy az éjszaka közepén őrzik a tábortüzet, de ahogy annak többször tanúja voltam, igazán pozitív átalakuláson mennek keresztül”
– mondta a Guardiannak. Hozzátette: „Ezeknek a gyerekeknek a legtöbbje lövöldözős játékokon és háborús filmeken nőtt föl. Látni akarják, milyen ez a való életben. Sokan ezek után már nem akarnak katonák lenni. Sokat beszélgetnek a háborús élet nehézségeiről, az élet értékéről, vagy arról, hogy egyes katonák mit kockáztatnak vagy veszítenek el annak érdekében, hogy megvédjenek egy országot vagy egy ideológiát. Szerencsés esetben ezek a beszélgetések elkerülik a hősies halál idealizálását vagy a háború dicsőítését”.
Az 1987-ben született Bartha Máté – ahogy azt a Guardian is kiemeli –
fotóiban és filmjeiben mindig a kétértelműség megjelenítésére törekszik.
Ez az, amiért a tájfotó és a portré ötvözetét választotta tiszta dokumentáció helyett a Kontakt sorozatban. „Eredetileg egy dokumentumfilmet szerettem volna forgatni, de hamar rájöttem, hogy az üvöltözés és a fegyverekkel játszott háborús játékok egy idő után elvesztik az egzotikumukat, és szerepjátékká válnak. A valódi történések a gyerekeken belül zajlottak, ahogy szembenéztek a félelemmel, szerelemmel, izgalommal, barátsággal, küzdelemmel, talán életükben először. Ezt a tapasztalatot akartam átadni és feltenni néhány kérdést: mi az, ami ebből az emberi természet része, és mi nem? Mennyire zavar minket az, amit látunk, vagy mennyire vagyunk irigyek rájuk?”
Bartha Máté arról is mesélt a Guardiannek, hogyan fogadták a riport ötletét a táborvezetők. „Nagyon fontos volt számomra, hogy etikailag tiszta legyen a projekt. Ezért elmondtam nekik a sorozat befejezése előtt, hogy talán ambivalens lesz a megítélése, különösen Magyarországon, de azt mondták, nekik nincs semmi rejtegetni valójuk.
Teljesen megbíztak bennem, ami nagyon meglepő és zavarba ejtő volt. Nem éreztem magamat kívülállónak. Azt hiszem, bennem egy tükröt láttak, amiben megvizsgálhatták magukat”.
Bartha Máté készített egy rövid dokumentumfilmet is Downstream címmel, amiben egy tinédzser, Vivien nehézségekkel teli mindennapjait követte nyomon, akit kiskorában elhagyott az anyja, és aki egyik örökbe fogadó családtól a másikig sodródott, majd a katonai táborban keresett vigaszt. „Vivient a Kontakt fotózása során ismertem meg. Nagyon kemény múltja van, de nagyon erős személyiség, aki mindent megtett, hogy jobbra forduljon a sorsa, hogy biztos élete legyen, társa és munkája. Azonnal vele is elkezdtem forgatni és a két projekt egymást segítette”.
(forrás: The Guardian)
Bartha Máté fotósorozata szeptember 22-ig a franciaországi Rencontres d’Arles-ben látható, de online ide kattintva is elérhető.
hírlevél
