Vizuál

A Guardian is felfigyelt a Capa-díjas Bartha Mátéra

2019.07.30. 15:25
Ajánlom
A Kontakt című, a Honvédsuli mindennapjait bemutató riportjáért Capa-díjat nyert fotóművésszel a legnagyobb brit lap készített interjút annak apropóján, hogy megnyerte az Arles-i fotófesztivál felfedezettje díját. Lapszemle.

Bartha Máté 18 hónapot töltött a tinédzserek katonai táborában, a Honvédsuliban, ahol a fiatalok sátorban alszanak, hajnalban kelnek, kemény kiképzéseken vesznek részt, túlélési készségeket sajátítanak el és replika fegyverekkel gyakorlatoznak. „Mindenféle prekoncepció nélkül mentem” – mondja a Guradiannek Bartha Máté, aki önmagát pacifistának tartja. „De az ott töltött hosszú idő alatt rájöttem, hogy nagyon keveset tudok a katonaságról és a hadviselésről. Mindenre, amit fegyverekkel csinálnak, szükségszerűen agresszív és destruktív dologként tekintettem, de rájöttem, hogy sokak számára a fegyverekről való tanulás vagy a velük való gyakorlatozás a felnőtté válás természetes része. Új kontextusba került az egész, a látványos felszín mögé nézhettem”. Ez a "látványos felszín" – ahogy a Guardian fogalmaz – sok képnek elképesztő erőt ad. Például az a portré, amelyiken egy pubertás kor előtt álló fiatal lány fegyverrel a kezében néz szuggesztíven a kamerába, vagy amelyiken csuklyás, katonai egyenruhás fiatalok csoportja kapaszkodik össze szorosan egy domboldalon.

„Liberális nyugati szemmel nézve ezek a képek egy militarista indoktrinációról (politikai propaganda célú nevelés - a szerk.) árulkodnak”

– fogalmaz a Guardian újságírója. Bartha Máté a lapnak elmondta: „[A táborvezetők] úgy vélik, hogy a mai fiatalság már nem tud kapcsolódni néhány alapvető értékhez, ami lehetővé tenné számukra a társadalomban való létezést. Sok szülő azt mondja, képtelen fegyelmezni a gyerekeit. A szervezők olyan helyként tekintenek a táborra, ahol a gyerekek megtanulják értékelni az otthont, a tiszta ruhát, a meleg ételt, a természetet, a közösséget és a kemény munka értékét” – mondta.

kontakt2-144552.jpg

Bartha Máté: Kontakt (Fotó/Forrás: barthamate.com)

Bartha Máté hangsúlyozta a tábor pozitív, jellemformáló aspektusait. „A gyerekek legtöbbje soha nem aludt korábban sátorban és nem rakott tábortüzet. Néhányan soha nem úsztak szabad ég alatt. Az első napokban látni gyerekeket, akik azért sírnak, mert nem használhatják a mobiljukat, de végül közös tapasztalatokat szereznek valami értelmesről, emlékeket a túrázásról és a napon aszalódásról.

Lehet, hogy vannak durva tapasztalataik is, például arról, ahogy az éjszaka közepén őrzik a tábortüzet, de ahogy annak többször tanúja voltam, igazán pozitív átalakuláson mennek keresztül”

– mondta a Guardiannak. Hozzátette: „Ezeknek a gyerekeknek a legtöbbje lövöldözős játékokon és háborús filmeken nőtt föl. Látni akarják, milyen ez a való életben. Sokan ezek után már nem akarnak katonák lenni. Sokat beszélgetnek a háborús élet nehézségeiről, az élet értékéről, vagy arról, hogy egyes katonák mit kockáztatnak vagy veszítenek el annak érdekében, hogy megvédjenek egy országot vagy egy ideológiát. Szerencsés esetben ezek a beszélgetések elkerülik a hősies halál idealizálását vagy a háború dicsőítését”.  

Az 1987-ben született Bartha Máté – ahogy azt a Guardian is kiemeli –

fotóiban és filmjeiben mindig a kétértelműség megjelenítésére törekszik.  

Ez az, amiért a tájfotó és a portré ötvözetét választotta tiszta dokumentáció helyett a Kontakt sorozatban. „Eredetileg egy dokumentumfilmet szerettem volna forgatni, de hamar rájöttem, hogy az üvöltözés és a fegyverekkel játszott háborús játékok egy idő után elvesztik az egzotikumukat, és szerepjátékká válnak. A valódi történések a gyerekeken belül zajlottak, ahogy szembenéztek a félelemmel, szerelemmel, izgalommal, barátsággal, küzdelemmel, talán életükben először. Ezt a tapasztalatot akartam átadni és feltenni néhány kérdést: mi az, ami ebből az emberi természet része, és mi nem? Mennyire zavar minket az, amit látunk, vagy mennyire vagyunk irigyek rájuk?”

Bartha Máté arról is mesélt a Guardiannek, hogyan fogadták a riport ötletét a táborvezetők. „Nagyon fontos volt számomra, hogy etikailag tiszta legyen a projekt. Ezért elmondtam nekik a sorozat befejezése előtt, hogy talán ambivalens lesz a megítélése, különösen Magyarországon, de azt mondták, nekik nincs semmi rejtegetni valójuk.

Teljesen megbíztak bennem, ami nagyon meglepő és zavarba ejtő volt. Nem éreztem magamat kívülállónak. Azt hiszem, bennem egy tükröt láttak, amiben megvizsgálhatták magukat”.

Bartha Máté készített egy rövid dokumentumfilmet is Downstream címmel, amiben egy tinédzser, Vivien nehézségekkel teli mindennapjait követte nyomon, akit kiskorában elhagyott az anyja, és aki egyik örökbe fogadó családtól a másikig sodródott, majd a katonai táborban keresett vigaszt. „Vivient a Kontakt fotózása során ismertem meg. Nagyon kemény múltja van, de nagyon erős személyiség, aki mindent megtett, hogy jobbra forduljon a sorsa, hogy biztos élete legyen, társa és munkája. Azonnal vele is elkezdtem forgatni és a két projekt egymást segítette”.

(forrás: The Guardian)

Bartha Máté fotósorozata szeptember 22-ig a franciaországi Rencontres d’Arles-ben látható, de online ide kattintva is elérhető.

Katonai kamasztáborról szóló riportjáért Bartha Máté kapta a Capa-nagydíjat

Kapcsolódó

Katonai kamasztáborról szóló riportjáért Bartha Máté kapta a Capa-nagydíjat

A dokumentumfilm-rendező és fotóművész Bartha Máté Kontakt című anyagával érdemelte ki a nemzetközi zsűri nagydíját. A projekt a 10–18 éveseknek szóló Honvédsuli mindennapjait mutatja be.

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

„A szolgája vagyok a könyveknek” - Interjú Gálos Viktor fotóssal

Hatvan egérfogó, kétszáz tojás, egy halfarok, esetleg egy kiszuperált tévé porcelánnyuszival, felkészülésként pedig több ezer oldalnyi szépirodalmi szöveg elolvasása – alig két hét alatt. Gálos Viktor fotós mesél a néhol vidám, néhol szürreális munkáról, ami a Libri irodalmi díj köteteinek fotói mögött áll.
Plusz

Kőbányára kell utaznunk a legújabb Kolodkóért

A gerillaszobrász két új alkotásával gazdagodott Budapest: ezúttal a Dreher Sörgyárak története ihlette meg Kolodko Mihályt.
Klasszikus

A mi Kodályunk – A héten kerül a mozikba a zenetudósról szóló dokumentumfilm

Az elmaradt márciusi premier helyett július 9-től látható Petrovics Eszter zenés ismeretterjesztő filmje.
Színház

A nyáron is látható az év egyik legfelkavaróbb előadása Molnár Piroskával

A dokumentumfilmként, majd könyv változatban is megjelent, mélyen elgondolkodtató Egy német sorsot február elején, nagy szakmai és közönségsikerrel mutatta be az Orlai Produkciós Iroda Molnár Piroska tolmácsolásában, Máté Gábor rendezésében. Az előadás – ami igazi kuriózum, hiszen a színésznő élete első monodrámáját játssza – júliusban és augusztusban hét alkalommal látható a Hatszín Teátrumban.
Zenés színház

Schiller és Verdi tette halhatatlanná: 475 éve született Don Carlos

A 16. században élt spanyol infáns nevét Schiller drámája és az ennek nyomán született Verdi-opera tartotta fenn, de a történeti igazsághoz egyiknek sincs sok köze.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Vizuál morphoto

KÉP-regény: Madárlesen

A Fidelio sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos, aki olyan profi, hogy még azokat a madarakat is lencsevégre kapja, amelyek ott sincsenek.
Vizuál ajánló

A budapesti mozikban vetítik Ennio Morricone western-klasszikusait

A számtalan filmtörténeti klasszikus zenéjét jegyző legendás zeneszerző, Ennio Morricone előtt tisztelegve július 11-én egyszeri alkalommal látható lesz a Volt egyszer egy Vadnyugat a Pólus Moziban, július 16-tól pedig két héten át műsoron szerepel A Jó, a Rossz és a Csúf a Corvin Moziban.
Vizuál galéria

Kovászt festettek a Tűzoltóság falára

Új színes falfestmény díszíti a belvárosi Károly körúton álló Tűzoltóság homlokzatát. A kovász is lehet híd című alkotás Hitka Viktória képzőművész rajza alapján készült, a kivitelezés Magyarország első tűzfalfestő szervezete, a Színes Város Csoport munkája. A festmény a Budapesti Városarculati Nonprofit Kft. felkérésére köszönetképpen született meg – a budapestiek felé.
Vizuál interjú

„A szolgája vagyok a könyveknek” - Interjú Gálos Viktor fotóssal

Hatvan egérfogó, kétszáz tojás, egy halfarok, esetleg egy kiszuperált tévé porcelánnyuszival, felkészülésként pedig több ezer oldalnyi szépirodalmi szöveg elolvasása – alig két hét alatt. Gálos Viktor fotós mesél a néhol vidám, néhol szürreális munkáról, ami a Libri irodalmi díj köteteinek fotói mögött áll.
Vizuál ajánló

Másfél tucat emlékezetes magyar film a Benczúr Kertben

A legrégebbi 1934-ből való a „legfiatalabb” 2001-ből. Az egyik lírai, a másik kifejezetten röhögtető, az egyik pörgős, a másik lassú, tűnődő, és nem is egy nosztalgikus. A sokszínű kínálat szűk egyharmada lefutott, de a másik kétharmad is remek estéket kínál.