Vizuál

A háborúnak vége, de hol van Atlantisz?

2022.03.18. 17:15
Ajánlom
A háborúnak vége, a naptár 2025-öt mutat, valahol Kelet-Ukrajnában, a Zónában járunk, ahol katonák, önkéntesek és nemzetközi szervezetek számolják fel a pusztulás nyomait. Kísértően aktuálissá vált Valentyin Vaszjanovics 2019-es filmje, az Atlantisz. Az ukrán filmet az HBO kínálatában néztük meg.

Valentyin Vaszjanovics nem pusztán rendezője, de írója, operatőre, vágója és társproducere is volt a sokszorosan díjnyertes ukrán filmnek, amely 2019-ben a Torontói Filmfesztiválon debütált, majd a 76. Velencei Nemzetközi Filmfesztivál Horizont szekciójában nyerte el a legjobb filmnek járó díjat. Az ukrán filmszakma joggal reménykedhetett az Oscar-jelölésben, ez azonban nem történt meg.

atlantisz3-131003.jpg

Atlantisz (Fotó/Forrás: Grasshopper Film / YouTube)

Az Atlantisz különleges film. Abba a dokumentarista ihletésű drámaáramlatba illeszkedik, melyben a Nomádok földje is fogant. Műfaja szerint sci-fi, mégis majdnem dokumentum. Keletkezésekor Ukrajna már túl volt a krími és a donyecki háborúkon, de még nem jött el 2022. február 24. és vele az orosz invázió. A főhős az egykori katona, Szergij, az ő nyomát követjük végig. A Szergijt megformáló Andrij Rimarik amatőrként játszik, egykor maga is katona volt, felderítőként vett részt a donyecki harcokban. A rendező a többi szerepet is amatőrökre osztotta, akik szintén Ukrajna közelmúltbeli háborús történetének érintettjei. Ilyen a Szergijhez később közel kerülő Kátya megformálója, Ljudmila Bileka is.

Nem profi színészek, hanem professzionális túlélők.

Főhősünk akár igazi poszttraumás áldozat is lehetne, de a túlélés, vagy talán a remény továbblendíti. Előbb egy lajtoskocsival szállít vizet a Zónában, ami olyan, mint a földi purgatórium, majd a Fekete Tulipán szolgálat önkénteseként háborús áldozatok maradványainak azonosításában segédkezik. Mint Kátya. Ebben a világban a virág a halottaskocsin nyílik. És az is fekete.

A mindössze huszonnyolc kitartott jelenetben fogalmazó film világa kietlen, kopár, akárcsak a táj és az emberi élet. Hogyan lehet túlélni a háborút? – kérdezi a rendező, és a választ „békeidőben elképzelni se tudjuk. Az Atlantisz dokumentarizmusa is csak jelzésszerűen igaz. A filmet mintha hőkamerával készült felvételek foglalnák keretbe, közben a háborús kivégzéstől a remény felvillanásáig ívelünk. A közös magányig, az ökológiailag is pusztuló tájban.

Vaszjanovics filmjének erőssége nem csak a hangsúlyosan lecsupaszított képi kompozíciókban és a minimalista szövegben rejlik. Még valami nagyon fontos benne: a ritmusa. A lassan áramló, drámaian tárgyszerű képsorok egymásutánja, egyik nap morzsolódása a másik után a rideg pokolban, mint például a főhős szabadtéri fürdője egy munkagép markolójában.

Kimért, fegyelmezett, pragmatikus itt minden, nincs pazarolni való víz, sem energia. Ezt a hideg hasznosságot húzza alá a teherautót felülíró tank vagy a markoló cipelte kis munkagép is.

Nemhogy a zene, de szinte a színek is kivesztek a Zóna világából; hogy mégsem fekete-fehér minden, azt a zöld, némi munkagépsárga és a tűz bíbora jelzi. A környezet mechanikus, ember- és életidegen, mint a pusztulás, melyet a filmben (is) az orosz háborús rombolás keltett. A kérdés feszítő: vajon mi lesz az emberekkel a háború után? Emblematikussá válik a két főhős sorsa: a régésznek készülő, majd háborús szanitécnek álló Kátya, és Szergij, a katona, aki mindent látott már. Majdnem mindent. Ha barát nélkül is, de még él. Ha harc nélkül, akkor úgy. Szergij megtette, amit kellett, s megy tovább. Mert élni akar.

atlantisz2-130814.jpg

Atlantisz (Fotó/Forrás: Grasshopper Film / YouTube)

Az Atlantisz erényei közé tartozik az is, hogy végkicsengése az ábrázoltak ellenére mégsem teljesen sötét. Majdnem minden reménytelen, de hát ott az ember, s ha már legalább ketten vannak, akkor talán ott a remény is. Lírai, gyönyörű pillanat, amint Szergij és Kátya egymás felé nyitó keze elmosódik az autó szélvédője mögött, a szakadó esőben.

Emlékezetes film Valentyin Vaszjanovics Atlantisza. A jövőben játszódik, a múltról szól, de a mának. Tétje a létezés maga. A táj halott, a környezet menthetetlen, csak az aknák és a halottak azonosíthatók. A győzelem a pillanatokba költözik. Mint egy markolónyi langyos vízbe vagy egy vékony takaró melegébe a fűtetlen szobában. Vagy a másik érintésébe. Ez az élet. Halványan remegő reménnyel.

Fejléckép: Atlantisz (fotó/forrás: Grasshopper Film / YouTube)

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Klasszikus

Egy világrend utolsó pillanata – szubjektív gondolatok a Gurre-dalok kapcsán

Habár a Magyar Állami Operaház kommunikációja mindvégig az optimizmus hangját ütötte meg az Erkel Színháztól vett búcsú alkalmából, szimbolikus jelentőséget kapott a tény, hogy épp Arnold Schönberg monumentális opuszát, a Gurre-dalokat adták elő.
Vizuál

„Jót tesz nekünk, ha rácsodálkozunk a világra” – elstartolt a jubileumi Berlinale

Több mint egy héten keresztül Berlinre figyel a nemzetközi filmélet: a világ egyik legrangosabb A-kategóriás szemléje a hétvégén startolt el, a fesztivált Tom Tykwer új rendezése nyitotta meg, de bemutatták Burhan Qurbani új alkotását is, amelyben a III. Richárd történetét ültette át a jelenbe.
Színház

Bejelentés: Novák János támogatja Zalán János művészi koncepcióját

A Kolibri Színház oldalán jelent meg Zalán János és Novák János február 17-én kelt levele, amelyben az intézményt március elsejétől vezető új igazgató arról ír, nem változik a Kolibri profilja, amire az alapító támogatása a garancia. Zalán február 19-én találkozik a társulattal.
Vizuál

Presser Gábor és Parti Nagy Lajos nyitja meg a Godot Intézet új kiállítását

A Godot Intézet különleges megnyitóestre készül: február 28-án Presser Gábor játszik zongorán, és Parti Nagy Lajos gondolatai kísérik végig a látogatókat Szüts Miklós és Vojnich Erzsébet megindító festészeti világán.
Vizuál

A Konklávé és A brutalista tarolt a BAFTA-gálán

Február 16-án este adták át a Brit Film- és Televíziós Művészeti Akadémia (BAFTA) díjait. A londoni gálán a Konklávé és A brutalista című film is négy-négy elismerést gyűjtött be. Mikey Madison, Adrien Brody, Zoe Saldana és Kieran Culkin is díjat vehetett át.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Vizuál hír

Farsangi programokkal vár szombaton a Néprajzi Múzeum

A Néprajzi Múzeum önfeledt szórakozásra biztat, február 22-én családoknak, valamennyi generációnak számos programot kínál, hogy jobban megismerhessük az év legfergetegesebb időszakának, a farsangnak hagyományait.
Vizuál ajánló

Dokumentumfilm készült Leni Riefenstahlról, Budapestre látogat az alkotás világhírű producere

Február 27-én kerül a hazai mozikba a Riefenstahl című dokumentumfilm. A premiert követően, március 1-jén Budapestre látogat Sandra Maischberger világhírű újságíró, műsorvezető, a film producere, aki közönségtalálkozón vesz részt a Művész moziban.
Vizuál ajánló

Presser Gábor és Parti Nagy Lajos nyitja meg a Godot Intézet új kiállítását

A Godot Intézet különleges megnyitóestre készül: február 28-án Presser Gábor játszik zongorán, és Parti Nagy Lajos gondolatai kísérik végig a látogatókat Szüts Miklós és Vojnich Erzsébet megindító festészeti világán.
Vizuál hír

A Konklávé és A brutalista tarolt a BAFTA-gálán

Február 16-án este adták át a Brit Film- és Televíziós Művészeti Akadémia (BAFTA) díjait. A londoni gálán a Konklávé és A brutalista című film is négy-négy elismerést gyűjtött be. Mikey Madison, Adrien Brody, Zoe Saldana és Kieran Culkin is díjat vehetett át.
Vizuál beszámoló

„Jót tesz nekünk, ha rácsodálkozunk a világra” – elstartolt a jubileumi Berlinale

Több mint egy héten keresztül Berlinre figyel a nemzetközi filmélet: a világ egyik legrangosabb A-kategóriás szemléje a hétvégén startolt el, a fesztivált Tom Tykwer új rendezése nyitotta meg, de bemutatták Burhan Qurbani új alkotását is, amelyben a III. Richárd történetét ültette át a jelenbe.