Vizuál

A háborúnak vége, de hol van Atlantisz?

2022.03.18. 17:15
Ajánlom
A háborúnak vége, a naptár 2025-öt mutat, valahol Kelet-Ukrajnában, a Zónában járunk, ahol katonák, önkéntesek és nemzetközi szervezetek számolják fel a pusztulás nyomait. Kísértően aktuálissá vált Valentyin Vaszjanovics 2019-es filmje, az Atlantisz. Az ukrán filmet az HBO kínálatában néztük meg.

Valentyin Vaszjanovics nem pusztán rendezője, de írója, operatőre, vágója és társproducere is volt a sokszorosan díjnyertes ukrán filmnek, amely 2019-ben a Torontói Filmfesztiválon debütált, majd a 76. Velencei Nemzetközi Filmfesztivál Horizont szekciójában nyerte el a legjobb filmnek járó díjat. Az ukrán filmszakma joggal reménykedhetett az Oscar-jelölésben, ez azonban nem történt meg.

atlantisz3-131003.jpg

Atlantisz (Fotó/Forrás: Grasshopper Film / YouTube)

Az Atlantisz különleges film. Abba a dokumentarista ihletésű drámaáramlatba illeszkedik, melyben a Nomádok földje is fogant. Műfaja szerint sci-fi, mégis majdnem dokumentum. Keletkezésekor Ukrajna már túl volt a krími és a donyecki háborúkon, de még nem jött el 2022. február 24. és vele az orosz invázió. A főhős az egykori katona, Szergij, az ő nyomát követjük végig. A Szergijt megformáló Andrij Rimarik amatőrként játszik, egykor maga is katona volt, felderítőként vett részt a donyecki harcokban. A rendező a többi szerepet is amatőrökre osztotta, akik szintén Ukrajna közelmúltbeli háborús történetének érintettjei. Ilyen a Szergijhez később közel kerülő Kátya megformálója, Ljudmila Bileka is.

Nem profi színészek, hanem professzionális túlélők.

Főhősünk akár igazi poszttraumás áldozat is lehetne, de a túlélés, vagy talán a remény továbblendíti. Előbb egy lajtoskocsival szállít vizet a Zónában, ami olyan, mint a földi purgatórium, majd a Fekete Tulipán szolgálat önkénteseként háborús áldozatok maradványainak azonosításában segédkezik. Mint Kátya. Ebben a világban a virág a halottaskocsin nyílik. És az is fekete.

A mindössze huszonnyolc kitartott jelenetben fogalmazó film világa kietlen, kopár, akárcsak a táj és az emberi élet. Hogyan lehet túlélni a háborút? – kérdezi a rendező, és a választ „békeidőben elképzelni se tudjuk. Az Atlantisz dokumentarizmusa is csak jelzésszerűen igaz. A filmet mintha hőkamerával készült felvételek foglalnák keretbe, közben a háborús kivégzéstől a remény felvillanásáig ívelünk. A közös magányig, az ökológiailag is pusztuló tájban.

Vaszjanovics filmjének erőssége nem csak a hangsúlyosan lecsupaszított képi kompozíciókban és a minimalista szövegben rejlik. Még valami nagyon fontos benne: a ritmusa. A lassan áramló, drámaian tárgyszerű képsorok egymásutánja, egyik nap morzsolódása a másik után a rideg pokolban, mint például a főhős szabadtéri fürdője egy munkagép markolójában.

Kimért, fegyelmezett, pragmatikus itt minden, nincs pazarolni való víz, sem energia. Ezt a hideg hasznosságot húzza alá a teherautót felülíró tank vagy a markoló cipelte kis munkagép is.

Nemhogy a zene, de szinte a színek is kivesztek a Zóna világából; hogy mégsem fekete-fehér minden, azt a zöld, némi munkagépsárga és a tűz bíbora jelzi. A környezet mechanikus, ember- és életidegen, mint a pusztulás, melyet a filmben (is) az orosz háborús rombolás keltett. A kérdés feszítő: vajon mi lesz az emberekkel a háború után? Emblematikussá válik a két főhős sorsa: a régésznek készülő, majd háborús szanitécnek álló Kátya, és Szergij, a katona, aki mindent látott már. Majdnem mindent. Ha barát nélkül is, de még él. Ha harc nélkül, akkor úgy. Szergij megtette, amit kellett, s megy tovább. Mert élni akar.

atlantisz2-130814.jpg

Atlantisz (Fotó/Forrás: Grasshopper Film / YouTube)

Az Atlantisz erényei közé tartozik az is, hogy végkicsengése az ábrázoltak ellenére mégsem teljesen sötét. Majdnem minden reménytelen, de hát ott az ember, s ha már legalább ketten vannak, akkor talán ott a remény is. Lírai, gyönyörű pillanat, amint Szergij és Kátya egymás felé nyitó keze elmosódik az autó szélvédője mögött, a szakadó esőben.

Emlékezetes film Valentyin Vaszjanovics Atlantisza. A jövőben játszódik, a múltról szól, de a mának. Tétje a létezés maga. A táj halott, a környezet menthetetlen, csak az aknák és a halottak azonosíthatók. A győzelem a pillanatokba költözik. Mint egy markolónyi langyos vízbe vagy egy vékony takaró melegébe a fűtetlen szobában. Vagy a másik érintésébe. Ez az élet. Halványan remegő reménnyel.

Fejléckép: Atlantisz (fotó/forrás: Grasshopper Film / YouTube)

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Színház

„Napfény a dörzspapíron” – Szakácsi Sándor, a nyughatatlan lélek

Szakácsi Sándort, bár már gyerekkorában nagy jövőt jósoltak neki a színészi pályán, kisebb korában gúnyolták iskolatársai, felnőttként pedig alkoholproblémákkal küzdött, magát La Mancha lovagjának, szélmalomharcosnak nevezte. Saját bevallása szerint a szerepeiből merített erőt a folytatáshoz.
Jazz/World

Csak betyárosan: lemezbemutatót és turnézáró koncertet és táncházat tart a Góbé a Fonóban

Online már korábban megjelent, fizikai formájában tavasszal jött ki a Góbé Élem című lemeze, az első nagylemez, amelyet a zenekar megújult felállásában jelentetett meg. A csapat május 28-án turnézáró koncertet, lemezbemutatót tart a Fonóban, amit egy táncházzal fejelnek meg.
Klasszikus

Ne féltsük a kortárs zenét!

Maratoni hosszúságú diplomakoncerten mutatkoztak be május 6-án este a Zeneakadémia harmadéves zeneszerzés és alkalmazott zeneszerzés szakos hallgatói. A rendkívül gazdag és sokszínű programban számos stílus és műfaj szerepelt.
Színház

Kiss Mari visszatér Szombathelyre

Kihirdette jubileumi, 15. évadának új előadásait a szombathelyi Weöres Sándor Színház: 10 bemutatót tartanak a következő szezonban. Új tagokkal is bővül a társulat: Mari Dorottya és Domonkos Zsolt mellett újra az alkotógárdát erősíti majd a teátrum egyik alapítótagja, Kiss Mari.
Zenés színház

„Csipike történetén keresztül nekünk is megadatik az önmagunkra találás lehetősége” – beszélgetés Molnár Levente operaénekessel

Csipikének, a fontoskodó, de jószándékú törpének kalandos történetei számos gyermek és felnőtt szívét meghódították már. Fodor Sándor meséje a Coopera gondozásában hamarosan egy családi opera formájában elevenedik majd meg. A készülő mű ötletgazdájával és művészeti vezetőjével, Molnár Levente Liszt Ferenc-díjas operaénekessel beszélgettünk egyebek mellett arról, milyen fejlődésen megy keresztül a történet során, és mi mindenre tanít meg bennünket is ez az erdélyi gyerekek és felnőttek körében egyaránt ismert és kedvelt kis mesehős.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Vizuál hír

Borban az igazság! – Aquincumba került a legújabb Kolodko-miniszobor

A részeg római légiós május 21-e óta a katonai amfiteátrumon üldögél a harmadik kerületben.
Vizuál magazin

KÉP-regény: A színpadon Robbie Williams!

A Fidelio sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos. Ezúttal arról mesél, miért hiúsult meg kis híján Robbie Williams koncertjének fotózása.
Vizuál ajánló

Hegedűs Ákos morpho koncertfotóiból nyílik kiállítás a Kispont galériában

Olvasóink hétről hétre megismerhetik állandó vendégszerzőnk, Hegedűs Ákos morpho képeit, aki mindig egy kis történet vagy háttéranyag kíséretében osztja meg velünk alkotásait. A művész most ’90-es évekbeli koncertfotóit tárja a nagyközönség elé.
Vizuál ajánló

Meteoritok és egyéb költemények – Geszler Mária Garzuly jubileumi kiállítása

A Kossuth-díjas keramikusművész, Geszler Mária nem egyedül ünnepli jubileumát. A Pesti Vigadóban most látható tárlaton nyolc fiatalabb alkotóval osztja meg nemcsak a teret, de a művészetről, világról vallott elképzeléseit is. A kiállítás július 24-ig tekinthető meg.
Vizuál ajánló

Grunwalsky Ferenc kapja a Zsigmond Vilmos Filmfesztivál életműdíját

Május 24. és 28. között rendezik meg a szegedi operatőrfesztivált, amelynek idei életműdíjasa Grunwalsky Ferenc operatőr, rendező, forgatókönyvíró. Az eddig 73 filmet jegyző Kossuth- és Balázs Béla-díjas alkotó Jancsó Miklós barátja és munkatársa volt, az 1999-ben induló Pepe-Kapa filmek jó részét közösen forgatták.