A mindössze 2 és fél perces filmet Szabó Szonja rendezte, egyetlen képfolyamban Ritter Doron rögzítette. Huszonnégy színész csatlakozott a kezdeményezéshez merő jó szándékból, hogy megvalósulhasson. Mert az Együttnek ez az egyetlen célja, hogy
felmutassa a lehetetlent, azokat a pillanatokat, amelyek a légvédelmi szirénák megszólalását körülveszik.
A filmidőben egy dal csendül fel, Mikola Dmitrovics Leontovics ukrán zeneszerző 1916-os, azóta elhíresült, Shchedryk című műve. Ezt éneklik az óvóhely-lakók, csak ez jelzi Ukrajnát. Megrázó pillanatok. Rájuk csukódk a menedék vasajtaja. A film végén ez a felirat olvasható, magyarul és angolul:
Nem a civilek választották a háborút! Két lehetőségünk van. Ülhetünk karba tett kézzel, elfogadva, ami történik, vagy cselekedhetünk. Te is tudsz segíteni – a magad módján. Találd meg azt, amivel te tudnál tenni a rászorulókért. Az aprónak tűnő tettek is értékesek, mert most minden segítségre szükségük van!
Kétségbeesett felkiáltás ez, az együttérzés hangja.
„Sokan vagyunk, akiket feszít a tehetetlenség a jelenlegi helyzetben. Néha csak annyi gátol minket a cselekvésben, hogy nem ismerjük a segítségnyújtás mikéntjét. Felemelő érzés volt, hogy a színészek és a műszaki stáb az első hívószóra igent mondtak a megkeresésünkre, és önzetlenül csatlakoztak a projekthez. Mindannyian úgy éreztük: fontos üzenetet közvetítünk. Ritter Doron operatőrrel az volt a célunk, hogy a film által közelebb vigyük a nézőket ahhoz az élethelyzethez, amit most Ukrajnában emberek százezrei élnek át. Ezáltal is arra hívjuk fel a figyelmet: fontos segíteni.”
Az alkotók azt kérik, aki teheti, segítse a kisfilmet eljutni minél többekhez. Nem ez a 2 perc 34 másodperc a nehéz. Hanem megtalálni azt az apró módot, ahogy mi is segíthetünk – kicsivel, percekkel, figyelemmel, odafordulással –, azoknak, akiknek most csak a félelem maradt. És az élet. Még.
Fejléckép: Az Együtt című kisfilm nyitóképe (fotó: Ritter Doron)
hírlevél
