Vizuál

A három Oscar-díjas fényíró

2017.04.18. 09:31
Ajánlom
Vittorio Storaro egész alkotói életművében a fényt tanulmányozta, olyan filmeket fényképezve mint az Apokalipszis most, Az utolsó császár, a Vörösök vagy a Dick Tracy. Képeiből a 37. Budapesti Tavaszi Fesztivál keretein belül nyílt kiállítást. A megnyitón nemcsak az egyes filmekről, de inspirációiról is beszélt.

Az Apokalipszis most napalm-bombázása, Az utolsó császár orientalista, napsárgította képei, a Dick Tracy képregényszerű színkavalkádja - három film, ami műfajilag, hangulatilag és képileg is eltér egymástól. A kulcsjelenetek képkockáit egymás mellé rakva viszont egy tudatos művészi pálya egy-egy fontos lépcsőfokaként tökéletesen kiegészítik egymást. 

Vittorio Storaro Writing with Light photo Palyi Zsofia Budapesti

Vittorio Storaro Writing with Light photo Palyi Zsofia Budapesti (Fotó/Forrás: Zsofia Palyi / btf)

Vittorio Storaro három Oscar-díjas operatőr magát nem is így, hanem írónak nevezi - ő ugyanis nem egyszerűen fényképez, hanem fénnyel ír meg történeteket, hangulatokat fest fel.

Storaro maga nyitotta meg Writing with Light című kiállítását a Robert Capa Kortárs Művészeti Központban. A tárlat végigvezet minket a művész első alkotói korszakán, és nem csak a legjellegzetesebb filmjeit és képeit mutatja be, de azt is, hogyan és mi inspirálta a mozifilmek képi világának megalkotásánál.

Nem dolgoztam sok rendezővel. Az első korszakomban három meghatározó volt közöttük: Bernardo Bertolucci, Francis Ford Coppola és Warren Beatty

- avatott be pályájának első szakaszába Storaro. 11 évesen kezdett el fényképezni, 18 évesen pedig beiratkozott egy olasz állami filmes iskolába operatőr szakra. Sokáig a műszaki stáb részének számító camera operator-i pozícióban dolgozott, 1968-ban, tehát 28 évesen fényképezte első önálló filmjét, a Fiatalság, fiatalság-ot. Mindezt azonban rengeteg kísérletezgetés, a technika tökéletes elsajátítása előzte meg.

Első filmje nem véletlen fekete-fehér - így tudta már legelső munkájában megmutatni, ami számára a fényképészet lényege: a fény szerepét, a fény-árnyék kontrasztot.

Storaro igazi perfekcionista művész: nem egyszerűen lefilmezi a történetet, hanem mindegyik filmje köré egy sajátos képi világot teremt.

Ez ugyanúgy illeszkedik a történethez és a rendező koncepciójához, mint a saját elméleteihez. Behatóan tanulmányozta a színek pszichológiai szerepét, és nagy hatással volt rá Goethe színelmélete is.

Vittorio Storaro - Writing with Light (4) BTF2017

Vittorio Storaro - Writing with Light (4) BTF2017 (Fotó/Forrás: btf)

A kiállítást, amely az első alkotói korszakát mutatja be, Storaro három részre osztja: az elsőben a fény lényegét, értelmezési lehetőségeit kutatta a filmek segítségével, a másodikban a már megtalált technikát és értelmezést tökéletesítette, és elsősorban olyan kontrasztokba igyekezett beállítani, mint a fény-árnyék, az éjszaka-nappal, a férfi-nő kettősége. Harmadik korszakában összegzi eddigi eredményeit, és a színekkel folytat kísérleteket.

Mindegyik jelentősebb filmjéből több képkockát láthat a közönség, közvetlen az ihletett adó festmény vagy kép mellett - Storarora leginkább a klasszikus festészet alkotásai voltak hatással. A kiállítás egészének vezérmotívumául Michelangelónak a Sixtus-kápolna mennyezetfreskóját és annak legismertebb részét, az Ádám teremtését választotta.

A kép az energia átadását hivatott szimbolizálni - ez számomra a fényt jelenti, ami egyben a tudás jelképe is. Ezen a képen a tudást az angyalok hozzák el Ádámnak.

- magyarázza Storaro. A másik kitüntetett képe szintén a fény szerepe miatt jelent sokat az opertőrnek. Ez Caravaggio Szent Máté elhivatása (The calling of Saint Matthew) című képe, amiben Storaro szerint minden benne van, amit az ő művészetéről tudni kell: a fénysugár egy egész univerzumot jelenít meg, két részre bontva a világot: isteni és emberi, fény és árnyék, jövő és múlt szférájára.

Ez a dichotómia jellemzi Storaro első jelentősebb filmjét, a Bernardo Bertoluccival készített A megalkuvót is.

Az ellentétek több szinten jelentkeznek a filmben: férfi-nő, fiatal-idős, amerikai-európai. Az ellentétek ilyen felsorakoztatása pedig jól hangsúlyozza a feszültséget

- meséli.

Szintén ellentétekről szól a kor egyik botrányfilmje, a kedélyeket még tavaly is borzoló Az utolsó tangó Párizsban, amit szintén Bertoluccival készített. A filmet a fény-árnyék hatások, Marlon Brando szadista-karakterének szigorú, uralkodó tekintete és a gyönyörű Maria Schneider naiv pillantásának kontrasztja uralja. Storaro ebbe a korszakába tartozik még a Giordani Bruno című film is, aminek képi világát szintén Caravaggio inspirálta, illetve a De Niro főszereplésével készült monumentális Huszadik század 1975-ből.

Színészi szerepek, amelyek valódi szenvedéssel jártak

Kapcsolódó

Színészi szerepek, amelyek valódi szenvedéssel jártak

Hollywood és az egész világ felháborodott, amikor egy csaknem három éves nyilatkozat nyomán kiderült: az Utolsó tangó Párizsban című film botrányos szexjelenete valódi nemi erőszak volt. Azonban nem Maria Schneider az egyetlen, aki nem csak megjátszotta a kínokat felvételek során.

A fejezet zárása Storaro egyik főműve, az Apokalipszis most, amiért első Oscar-díját is kapta.

Először elutasítottam a felkérést - hiszen mi közöm van egy olyan filmhez, ami a Vietnámban harcoló amerikaiakat mutatja be

- avat be a kulisszatitkokba az operatőr. Szerencsére a rendező Francis Ford Coppola meggyőzte őt, hogy a film ennél többről szól: univerzális üzenete van a különböző civilizációk összecsapásáról. Storarót ezen mondanivaló mentén azt akarta megmutatni a képeivel,

mi történik ha egy kultúra, egy társadalom egy másikra települ és azt elnyomva erőszakos cselekedetekre vetemedik.
Apokalipszis most

Apokalipszis most

Két alkotás inspirálta: egyrészt Joseph Conrad A sötétség mélyén című filozofikus regénye, illetve Henri Rousseau Dzsungel-képei melyek a civilizált világ és a dzsungel találkozását mutatják be.

Első alkotói fejezetének lezárása után Storaro egy évig visszavonult a filmezéstől és otthonában tanulmányozta a fényt és annak jelentését.

Da Vinci Az utolsó vacsorájának vizsgálatakor jött rá, hogy eddig talán túlbonyolította a fény és árnyék megjelenítését képein, és pont a lényeg felett siklott el. Úgy döntött, visszatér a régi mesterek klasszikus 2:1 arányú ábrázolásához, és leegyszerűsíti a fény-árnyék megjelenítését is.

Az új alkotói elképzelését kezdetben kisebb filmeken próbálta ki. Ilyen volt az 1978-as Hová tűnt Agatha Christie? vagy később 1983-ban a Wagner című brit tévéfilm Vanessa Redgrave és Richard Burton főszereplésével. Utóbbi forgatásával kapcsolatban Storaro még ma is szívesen emlékszik vissza a magyar stábtagokra akikkel együtt dolgozott, hiszen a filmet Magyarországon, többek között Sopronban és Kecskeméten forgatták.

Még a Wagner előtt, 1981-ben mutatták be Storaro másik főművét, a Vörösök című Warren Beatty-filmet, amiért második Oscarját is átvehette. Az eposzi hosszúságú film arról az amerikai újságíróról szól, aki egyedüliként tudósított az orosz forradalomról Oroszországban. Referenciaként Storaro a Téli Palota bevételét a felette tomboló viharral párhuzamba állító diorámát választotta. Épp Budapesten forgatott, mikor a Filmakadémia felhívta Los Angelesből, hogy Oscarra jelölték - fogalma sem volt, nyerni fog-e, de úgy alakult, hogy a ceremóniáról már az aranyszoborral a kezében térhetett vissza Magyarországra forgatni.

Második korszakának jelentős filmje még a Sólyomasszony című kalandfilm, amely egy elátkozott szerelmespár történetét mutatja be: a nő nappal sólyommá, a férfi éjszaka farkassá változik, így soha nem találkozhatnak, míg az átok meg nem törik. Az áldásos pillanat végül egy napfogyatkozáskor jön el, amikor a Nap és a Hold együttállása is bekövetkezik. Storaro igyekezett ezt a kettősséget bemutatni, inspirációjának pedig Vittore Carpaccio Sárkányölő Szent Györgyöt ábrázoló képét választotta.

A fejezet lezárása ismét egy Bertolucci-film, Az utolsó császár, amiért Storaro a harmadik Oscarját is átvehette.

A filmben Kína utolsó császára arra kényszerült hogy átgondolja eddigi életét - ennek az analógiájára Storaro az élet egy-egy pillanatát azokkal a fényekkel helyezte relációba, amelyekből a fehér fény összeáll. Az ötletet a keleti filozófia azon gondolata adta, miszerint az ember életútját jól modellezi a nap útja, felkeléstől lenyugvásig.

Ezután Storaro ismét abbahagyta a munkát egy időre, hogy átgondolja, mit ért el eddig, és hogyan szeretné folytatni művészetét. Inspirációért ismét régi mestereihez fordult: Raffaello Krisztus sírbatétele, illetve Caravaggio Az emmauszi vacsora című festményei voltak rá nagy hatással.

Vittorio Storaro Writing with Light photo Palyi Zsofia Budapesti

Vittorio Storaro Writing with Light photo Palyi Zsofia Budapesti (Fotó/Forrás: Zsofia Palyi / btf)

Harmadik alkotói korszakának talán legjelentősebb filmje Warren Beatty Dick Tracy-je. Eddigi filmjeiben Storaro a színek, a fények és az elemek különböző összejátszására koncentrált. A szintén Beatty-vel készített Vörösök-ben a fényen volt a hangsúly, a Dick Tracy-ben viszont már a színeké a főszerep. Storaro az eredeti Chester Gould-képregény tanulmányozásakor fedezte fel a hasonlóságot Otto Dix posztexpresszionista műveivel. A jó és a rossz küzdelméről szóló képregényfilmhez szerinte remekül illett a 20-as 30-as évek német posztexpresszionizmusának képi világa. A Dick Tracy megítélése eléggé vegyes volt,

különleges képi világát viszont mindenki elismerte - Storaro meg is kapta érte negyedik Oscar-jelölését, amit ezúttal nem váltott díjra.

Ezt a harmadik alkotói korszakát olyan filmek jellemzik még, mint a Tucker, az autóbolond, amiben az amerikai álom az akkori életmód legjellemzőbb szimbólumában, egy kocsiban ölt testet; illetve az Oltalmazó ég című film, amelyben az Afrikában utazó párost képileg az előző filmjeihez hasonlóan szintén a nap és a hold szimbolizálja. Az 1992-es Tosca című Puccini-operafilm annak idején 100 országba jutott el egyszerre élő közvetítésként, amire Storaro mai napig büszke.

A fejezet egyik főművének Bertolucci A kis Buddháját tartja, amiben Storaro az elemek közötti egyensúlyt kutatja képeivel. A történet szerint Norbu láma mestere reinkarnációját keresi az egész világot beutazva, miközben Sziddhárta életútját is nyomon követhetjük. Storaro a képekkel a film üzenetét szerette volna alátámasztani: hogy a teljességet, az energiát csak együttesen vagyunk képesek összerakni.

Storaro ezt követően második alkotói korszakában olyan rendezőkkel dolgozott együtt, mint Carlos Saura, Woody Allen és Joshua Sinclair - utóbbival jelenleg épp Budapesten forgat. Az operatőr reményét fejezte ki, hogy egy második kiállításon esetleg ezeket a műveit is bemutathatja.

Writing with Light című kiállítás a 37. Budapesti Tavaszi Fesztivál részeként június 25-ig látható a budapesti Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban.

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Jön az Üvegcipő, az Apák és fiúk, Spiró György Kádár-darabja - Évadot zárt a Katona

Kilenc bemutatóval készül a 2021/2022-es évadra a fővárosi Katona József Színház, amelynek társulata két új taggal bővül ősztől. Az idei szezon utolsó új online előadásaként a Mennyekbe vágtató prolibuszt mutatják be június 22-én.
Színház

Öt új bemutató lesz idén Gyulán

A Gyulai Várszínházban az elmúlt években láthatóan egyre nagyobb figyelmet fordítanak a saját bemutató előadásokra, még ha többnyire, szükségszerűen, más színházakkal koprodukcióban is hozzák létre azokat. Ráadásul minden évben kortárs magyar szerzők műveiből készült ősbemutatót, sőt ősbemutatókat is tartanak. Idén öt új bemutatóval várják a nézőket, és közülük három lesz ősbemutató.
Klasszikus

Bogányi Gergely szólójával tér vissza a Müpa színpadára a MÁV Szimfonikus Zenekar

Június 24-én Ligeti András vezényletével a MÁV Szimfonikus Zenekar Bartók, Schumann és Csajkovszkij műveit tolmácsolja, a zeneszerző és zongoravirtuóz Bogányi Gergely szólójával.
Színház

Hét új bemutatóval készül a Radnóti Színház a következő évadra

A Radnóti Miklós Színház megtartotta évadzáró társulati ülését a Tesla Labor udvarán, melyen elbúcsúztatták a járványhelyzet miatti "mostoha évadot" és nyilvánosságra hozták a 2021|2022-es szezon új premierjeit.
Zenés színház

Figaro3 – Mozart, Rossini, Milhaud operái és a családállítás

Figaro3 címmel különleges színházi élményt ígérő produkciót mutat ben az Opera, Dömötör András rendezésében. A bemutatót június 26-án tartják az Eiffel Műhelyházban, és ezzel párhuzamosan élő közvetítés formájában az Opera Otthonra sorozatban.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Vizuál magazin

A nagy Gambrinus-nyomozás – 10 érdekesség az újjászületett biedermeier portréról

Hogyan vészelte át az elmúlt évszázadokat, és ki volt az alkotója annak a 19. századi festménynek, amely a sörkészítők patrónusát, Gambrinus királyt ábrázolja? A különleges alkotás is látható lesz június 26-án, a Múzeumok Éjszakáján a Dreher Sörmúzeumban.
Vizuál hír

Együtt lesz látható a koronázási palásttal egy korábban levágott töredéke

A 11. századból származó koronázási palást kisméretű részletét a BÁV centenáriumi aukcióján vásárolta meg a Nemzeti Múzeum 21,25 millió forintért.
Vizuál podcast

Írjuk újra a magyar vígjátékot – Lakos Nóra filmrendező a Fülbemászóban

A Legjobb játékfilm és a Legjobb elsőfilm kategóriában is jelölt a HAB a Magyar Mozgókép-díjra, amit a magyar film új ünnepén, a Magyar Mozgókép Fesztiválon adnak át. Lakos Nóra rendezővel a minőségi vígjátékokról, az irodalmi adaptációkról és a fesztivál gyerekprogramjairól beszélgettünk.
Vizuál ajánló

Térügyek - A tér világlása

Június 27-ig látható a Ludwig Múzeumban a Térügyek című tárlat, amelynek online kiterjesztése, A tér világlása (Spatial Affairs. Worlding) továbbra is elérhető az interneten. 
Vizuál ajánló

Ilyen az égbolt szerte a nagyvilágban

A nyári napforduló alkalmából világszerte élő videón keresztül közvetítik az égboltot a Getty Research Center you tube csatornáján. A 24 órán át tartó különleges művészeti eseményt Yoko Ono inspirálta, magyar résztvevője az Artpool Művészetkutató Központ.