Vizuál

A három Oscar-díjas fényíró

2017.04.18. 09:31
Ajánlom
Vittorio Storaro egész alkotói életművében a fényt tanulmányozta, olyan filmeket fényképezve mint az Apokalipszis most, Az utolsó császár, a Vörösök vagy a Dick Tracy. Képeiből a 37. Budapesti Tavaszi Fesztivál keretein belül nyílt kiállítást. A megnyitón nemcsak az egyes filmekről, de inspirációiról is beszélt.

Az Apokalipszis most napalm-bombázása, Az utolsó császár orientalista, napsárgította képei, a Dick Tracy képregényszerű színkavalkádja - három film, ami műfajilag, hangulatilag és képileg is eltér egymástól. A kulcsjelenetek képkockáit egymás mellé rakva viszont egy tudatos művészi pálya egy-egy fontos lépcsőfokaként tökéletesen kiegészítik egymást. 

Vittorio Storaro Writing with Light photo Palyi Zsofia Budapesti

Vittorio Storaro Writing with Light photo Palyi Zsofia Budapesti (Fotó/Forrás: Zsofia Palyi / btf)

Vittorio Storaro három Oscar-díjas operatőr magát nem is így, hanem írónak nevezi - ő ugyanis nem egyszerűen fényképez, hanem fénnyel ír meg történeteket, hangulatokat fest fel.

Storaro maga nyitotta meg Writing with Light című kiállítását a Robert Capa Kortárs Művészeti Központban. A tárlat végigvezet minket a művész első alkotói korszakán, és nem csak a legjellegzetesebb filmjeit és képeit mutatja be, de azt is, hogyan és mi inspirálta a mozifilmek képi világának megalkotásánál.

Nem dolgoztam sok rendezővel. Az első korszakomban három meghatározó volt közöttük: Bernardo Bertolucci, Francis Ford Coppola és Warren Beatty

- avatott be pályájának első szakaszába Storaro. 11 évesen kezdett el fényképezni, 18 évesen pedig beiratkozott egy olasz állami filmes iskolába operatőr szakra. Sokáig a műszaki stáb részének számító camera operator-i pozícióban dolgozott, 1968-ban, tehát 28 évesen fényképezte első önálló filmjét, a Fiatalság, fiatalság-ot. Mindezt azonban rengeteg kísérletezgetés, a technika tökéletes elsajátítása előzte meg.

Első filmje nem véletlen fekete-fehér - így tudta már legelső munkájában megmutatni, ami számára a fényképészet lényege: a fény szerepét, a fény-árnyék kontrasztot.

Storaro igazi perfekcionista művész: nem egyszerűen lefilmezi a történetet, hanem mindegyik filmje köré egy sajátos képi világot teremt.

Ez ugyanúgy illeszkedik a történethez és a rendező koncepciójához, mint a saját elméleteihez. Behatóan tanulmányozta a színek pszichológiai szerepét, és nagy hatással volt rá Goethe színelmélete is.

Vittorio Storaro - Writing with Light (4) BTF2017

Vittorio Storaro - Writing with Light (4) BTF2017 (Fotó/Forrás: btf)

A kiállítást, amely az első alkotói korszakát mutatja be, Storaro három részre osztja: az elsőben a fény lényegét, értelmezési lehetőségeit kutatta a filmek segítségével, a másodikban a már megtalált technikát és értelmezést tökéletesítette, és elsősorban olyan kontrasztokba igyekezett beállítani, mint a fény-árnyék, az éjszaka-nappal, a férfi-nő kettősége. Harmadik korszakában összegzi eddigi eredményeit, és a színekkel folytat kísérleteket.

Mindegyik jelentősebb filmjéből több képkockát láthat a közönség, közvetlen az ihletett adó festmény vagy kép mellett - Storarora leginkább a klasszikus festészet alkotásai voltak hatással. A kiállítás egészének vezérmotívumául Michelangelónak a Sixtus-kápolna mennyezetfreskóját és annak legismertebb részét, az Ádám teremtését választotta.

A kép az energia átadását hivatott szimbolizálni - ez számomra a fényt jelenti, ami egyben a tudás jelképe is. Ezen a képen a tudást az angyalok hozzák el Ádámnak.

- magyarázza Storaro. A másik kitüntetett képe szintén a fény szerepe miatt jelent sokat az opertőrnek. Ez Caravaggio Szent Máté elhivatása (The calling of Saint Matthew) című képe, amiben Storaro szerint minden benne van, amit az ő művészetéről tudni kell: a fénysugár egy egész univerzumot jelenít meg, két részre bontva a világot: isteni és emberi, fény és árnyék, jövő és múlt szférájára.

Ez a dichotómia jellemzi Storaro első jelentősebb filmjét, a Bernardo Bertoluccival készített A megalkuvót is.

Az ellentétek több szinten jelentkeznek a filmben: férfi-nő, fiatal-idős, amerikai-európai. Az ellentétek ilyen felsorakoztatása pedig jól hangsúlyozza a feszültséget

- meséli.

Szintén ellentétekről szól a kor egyik botrányfilmje, a kedélyeket még tavaly is borzoló Az utolsó tangó Párizsban, amit szintén Bertoluccival készített. A filmet a fény-árnyék hatások, Marlon Brando szadista-karakterének szigorú, uralkodó tekintete és a gyönyörű Maria Schneider naiv pillantásának kontrasztja uralja. Storaro ebbe a korszakába tartozik még a Giordani Bruno című film is, aminek képi világát szintén Caravaggio inspirálta, illetve a De Niro főszereplésével készült monumentális Huszadik század 1975-ből.

Színészi szerepek, amelyek valódi szenvedéssel jártak

Kapcsolódó

Színészi szerepek, amelyek valódi szenvedéssel jártak

Hollywood és az egész világ felháborodott, amikor egy csaknem három éves nyilatkozat nyomán kiderült: az Utolsó tangó Párizsban című film botrányos szexjelenete valódi nemi erőszak volt. Azonban nem Maria Schneider az egyetlen, aki nem csak megjátszotta a kínokat felvételek során.

A fejezet zárása Storaro egyik főműve, az Apokalipszis most, amiért első Oscar-díját is kapta.

Először elutasítottam a felkérést - hiszen mi közöm van egy olyan filmhez, ami a Vietnámban harcoló amerikaiakat mutatja be

- avat be a kulisszatitkokba az operatőr. Szerencsére a rendező Francis Ford Coppola meggyőzte őt, hogy a film ennél többről szól: univerzális üzenete van a különböző civilizációk összecsapásáról. Storarót ezen mondanivaló mentén azt akarta megmutatni a képeivel,

mi történik ha egy kultúra, egy társadalom egy másikra települ és azt elnyomva erőszakos cselekedetekre vetemedik.
Apokalipszis most

Apokalipszis most

Két alkotás inspirálta: egyrészt Joseph Conrad A sötétség mélyén című filozofikus regénye, illetve Henri Rousseau Dzsungel-képei melyek a civilizált világ és a dzsungel találkozását mutatják be.

Első alkotói fejezetének lezárása után Storaro egy évig visszavonult a filmezéstől és otthonában tanulmányozta a fényt és annak jelentését.

Da Vinci Az utolsó vacsorájának vizsgálatakor jött rá, hogy eddig talán túlbonyolította a fény és árnyék megjelenítését képein, és pont a lényeg felett siklott el. Úgy döntött, visszatér a régi mesterek klasszikus 2:1 arányú ábrázolásához, és leegyszerűsíti a fény-árnyék megjelenítését is.

Az új alkotói elképzelését kezdetben kisebb filmeken próbálta ki. Ilyen volt az 1978-as Hová tűnt Agatha Christie? vagy később 1983-ban a Wagner című brit tévéfilm Vanessa Redgrave és Richard Burton főszereplésével. Utóbbi forgatásával kapcsolatban Storaro még ma is szívesen emlékszik vissza a magyar stábtagokra akikkel együtt dolgozott, hiszen a filmet Magyarországon, többek között Sopronban és Kecskeméten forgatták.

Még a Wagner előtt, 1981-ben mutatták be Storaro másik főművét, a Vörösök című Warren Beatty-filmet, amiért második Oscarját is átvehette. Az eposzi hosszúságú film arról az amerikai újságíróról szól, aki egyedüliként tudósított az orosz forradalomról Oroszországban. Referenciaként Storaro a Téli Palota bevételét a felette tomboló viharral párhuzamba állító diorámát választotta. Épp Budapesten forgatott, mikor a Filmakadémia felhívta Los Angelesből, hogy Oscarra jelölték - fogalma sem volt, nyerni fog-e, de úgy alakult, hogy a ceremóniáról már az aranyszoborral a kezében térhetett vissza Magyarországra forgatni.

Második korszakának jelentős filmje még a Sólyomasszony című kalandfilm, amely egy elátkozott szerelmespár történetét mutatja be: a nő nappal sólyommá, a férfi éjszaka farkassá változik, így soha nem találkozhatnak, míg az átok meg nem törik. Az áldásos pillanat végül egy napfogyatkozáskor jön el, amikor a Nap és a Hold együttállása is bekövetkezik. Storaro igyekezett ezt a kettősséget bemutatni, inspirációjának pedig Vittore Carpaccio Sárkányölő Szent Györgyöt ábrázoló képét választotta.

A fejezet lezárása ismét egy Bertolucci-film, Az utolsó császár, amiért Storaro a harmadik Oscarját is átvehette.

A filmben Kína utolsó császára arra kényszerült hogy átgondolja eddigi életét - ennek az analógiájára Storaro az élet egy-egy pillanatát azokkal a fényekkel helyezte relációba, amelyekből a fehér fény összeáll. Az ötletet a keleti filozófia azon gondolata adta, miszerint az ember életútját jól modellezi a nap útja, felkeléstől lenyugvásig.

Ezután Storaro ismét abbahagyta a munkát egy időre, hogy átgondolja, mit ért el eddig, és hogyan szeretné folytatni művészetét. Inspirációért ismét régi mestereihez fordult: Raffaello Krisztus sírbatétele, illetve Caravaggio Az emmauszi vacsora című festményei voltak rá nagy hatással.

Vittorio Storaro Writing with Light photo Palyi Zsofia Budapesti

Vittorio Storaro Writing with Light photo Palyi Zsofia Budapesti (Fotó/Forrás: Zsofia Palyi / btf)

Harmadik alkotói korszakának talán legjelentősebb filmje Warren Beatty Dick Tracy-je. Eddigi filmjeiben Storaro a színek, a fények és az elemek különböző összejátszására koncentrált. A szintén Beatty-vel készített Vörösök-ben a fényen volt a hangsúly, a Dick Tracy-ben viszont már a színeké a főszerep. Storaro az eredeti Chester Gould-képregény tanulmányozásakor fedezte fel a hasonlóságot Otto Dix posztexpresszionista műveivel. A jó és a rossz küzdelméről szóló képregényfilmhez szerinte remekül illett a 20-as 30-as évek német posztexpresszionizmusának képi világa. A Dick Tracy megítélése eléggé vegyes volt,

különleges képi világát viszont mindenki elismerte - Storaro meg is kapta érte negyedik Oscar-jelölését, amit ezúttal nem váltott díjra.

Ezt a harmadik alkotói korszakát olyan filmek jellemzik még, mint a Tucker, az autóbolond, amiben az amerikai álom az akkori életmód legjellemzőbb szimbólumában, egy kocsiban ölt testet; illetve az Oltalmazó ég című film, amelyben az Afrikában utazó párost képileg az előző filmjeihez hasonlóan szintén a nap és a hold szimbolizálja. Az 1992-es Tosca című Puccini-operafilm annak idején 100 országba jutott el egyszerre élő közvetítésként, amire Storaro mai napig büszke.

A fejezet egyik főművének Bertolucci A kis Buddháját tartja, amiben Storaro az elemek közötti egyensúlyt kutatja képeivel. A történet szerint Norbu láma mestere reinkarnációját keresi az egész világot beutazva, miközben Sziddhárta életútját is nyomon követhetjük. Storaro a képekkel a film üzenetét szerette volna alátámasztani: hogy a teljességet, az energiát csak együttesen vagyunk képesek összerakni.

Storaro ezt követően második alkotói korszakában olyan rendezőkkel dolgozott együtt, mint Carlos Saura, Woody Allen és Joshua Sinclair - utóbbival jelenleg épp Budapesten forgat. Az operatőr reményét fejezte ki, hogy egy második kiállításon esetleg ezeket a műveit is bemutathatja.

Writing with Light című kiállítás a 37. Budapesti Tavaszi Fesztivál részeként június 25-ig látható a budapesti Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban.

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Nem adják fel a várat a színművészetisek, megtelt a Vas utca támogatókkal

Nem sikerült kiüríttetnie az egyetemi épületeket Szarkáéknak, sőt, a diákok visszafoglalták az Ódry Színpadot is. Pénteken este megtelt a Vas utca az egyetemfoglalókat támogató szimpatizánsokkal.
Klasszikus

Fiatal karmester áll a Nemzeti Filharmonikus Zenekar élére

A legfiatalabb Junior Príma-díjas karmester, Rajna Martin magyar szerzők műveit dirigálja az együttes élén vasárnap este a Müpában.
Jazz/World

10 lemez Londonból, ami után mást fogsz gondolni a jazzről

Az Egyesült Királyságban reneszánszát éli a jazz. Ahogy az lenni szokott, a műfaj időről időre kidugja a fejét az ágyásból, felbukkan itt-ott, néhány éve pedig szárnyakat kapott az olyan könnyebb műfajoktól, mint a hiphop, a dub, a techno és a trance. Összeszedtem azokat az albumokat, amiket hallanod kell, ha London és a jazz új arcára vagy kíváncsi.
Vizuál

Egy aszfaltpattanás is lehet műtárgy – A Fiat 500 a képzőművészetben

Olaszországban a mobilitást jelentette a nagy tömegek számára – voltak, akik egyenesen úgy fogalmaztak, hogy „ez volt az autó, mely a volán mögé ültette Itáliát”. Magyarországon az első nyugati autóként jelent meg a 60-as évek végén. Hangos volt, pici és a motorja is csak valamivel erősebb, mint egy robogónak, mégis a legtöbb tulajdonos számára feledhetetlen emlékek sora kötődött a mára már kultikus ikonná vált Fiat 500-hoz.
Színház

Lábnyomot kaptak a Halhatatlanok Társulatának új tagjai

Szombat délelőtt újabb lábnyomokkal gazdagodott a Pesti Broadway az Operettszínház előtt. Az 1996-ban alapított Halhatatlanok Társulata öt év kihagyás után választott új tagokat még májusban, most pedig ünnepélyes keretek között avatták fel a díj részeként fémbe öntött lábnyomokat.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Vizuál kult50

„A nagy teher összeszed” – Gera Marina a Kult50-ben

„Úgy álltam hozzá, hogy ezt a maratont én most lefutom, de úgy, hogy ez most az én csúcsom lesz. Nagyon akartam nagyon jól megcsinálni, de az a görcs, amit a megfelelési vágyhoz kötök, nem volt bennem. Ha mondják, hogy ezt csak most az egyszer tudjuk felvenni, többször nem, akkor csak azért is hozom a legjobb formám, ilyen szempontból sportoló alkat vagyok, a nagy teher összeszed, és nem szétesek tőle” – árulta el Gera Marina, az ország első Nemzetközi Emmy-díjas színésznője a sikerét meghozó Örök tél című filmről.
Vizuál Film

Több mint 10 millió euróval támogatta a magyar filmszakmát a Kreatív Európa MEDIA

Az Európai Unió számos díjnyertes magyar film fejlesztését, forgalmazását, valamint filmfesztivál megrendezését támogatta Magyaroroszágon a Kreatív Európa MEDIA alprogramjának keretében a 2014-2020 közötti időszakban.
Vizuál magazin

Egy aszfaltpattanás is lehet műtárgy – A Fiat 500 a képzőművészetben

Olaszországban a mobilitást jelentette a nagy tömegek számára – voltak, akik egyenesen úgy fogalmaztak, hogy „ez volt az autó, mely a volán mögé ültette Itáliát”. Magyarországon az első nyugati autóként jelent meg a 60-as évek végén. Hangos volt, pici és a motorja is csak valamivel erősebb, mint egy robogónak, mégis a legtöbb tulajdonos számára feledhetetlen emlékek sora kötődött a mára már kultikus ikonná vált Fiat 500-hoz.
Vizuál hír

25. alkalommal rendezik meg az ország legszínesebb képzőművészeti eseménysorozatát

A Budapest Art Week tíz napja alatt számos programmal és kiállítással várják az érdeklődőket a szervezők. Az egyedülálló esemény felvonultatja a hazai vizuális művészet színe-javát. Az idei Art Weeken a több mint 30 kortárs galéria, 20 kiállítótér, 12 múzeum és 8 műterem mellett számos kísérőprogrammal találkozhatnak az érdeklődők. Aki pedig szeretne még jobban a BAW közösségéhez tartozni, egy különleges Art Weekes arcmaszkot is beszerezhet.
Vizuál morphoto

KÉP-regény: ArtsCape avagy a rettegés felső foka

A Fidelio sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos. Ezúttal a fokvárosi ArtsCape centerről mesél.