Ismét megnyílt Magyarország leglátogatottabb szabadtéri kiállítása, a mémművészet piros betűs ünnepe, az ARC kiállítás. A sors fura fintoraként az idén felnőttkorba lépett program kénytelen volt kirepülni otthonából, eddig megszokott állandó helyszínéről, a Városligetből - vagyis inkább kitessékelték, mint a jóllakott madárfiókát, aki már túl nagy ahhoz, hogy csak a száját tartsa. Az új helyszín az Örs vezér tere melletti lakóövezet füves sétánya, amit leginkább kutyasétáltatásra használnak a helyiek. A kiállítás helyszínváltozása legalább olyan csípősen szimbolikus, mint maguk a plakátok: a civil hangokra, csipkelődő hangnemre, bármilyen jellegű kritikára nincs szükség, főleg nem olyan impozáns és központi helyen, mint az Ötvenhatosok tere. Így a kritikus hang, a kreatív poénkodás és a szomorú ajakbiggyesztés kénytelen visszavonulni a színfalak mögé, a lakóházak közé - a kicsit máshogy gondolkodók hangját egyre kevésbé hallják meg manapság.
Az ARC mindig híven tükrözte, milyen lélekállapot uralkodik az országban, nincs ez másként idén sem.
Korábban jellemzően megkapta a magáét minden mozgalom, felfogás és elköteleződés - idén a plakátok nagy része egyetlen hang, és annak egyre csökevényesebb témái körül forog. Nincs már gondolati sokszínűség, nincsenek széles tömegeket képviselő hangok - csak egy hang, és annak ellentmondást nem tűrő véleménye van. Szerencsére viszont ez az egyetlen hang bőven szolgáltat muníciót, az ARC művészei pedig még a közepesen magas labdákat is boldogan csapják le. Mindezt az idei kiállításon láthatjuk kikarikírozva popkult utalások és egyszerű, de annál hatásosabb grafikai elemek segítségével is. A legjobbak pont az ilyen plakátok: azok, amelyek a konzultációs hirdetéseket, vagy épp egy-egy médiumot tematizálják apró fricskákkal. Az ARC jelmondata idén találóan az UNFAKE lett, a téma pedig bőven nyújtott alapanyagot a művészeknek; sajnos az álhírek és a fake news egy olyan jelenség, amire az egyszeri magyar állampolgárnak ugyanúgy van kapcsolódási pontja, mint egy amerikai vagy brit polgártársának.

Sándor Bence: Ahogy én szeretlek. A Hammer Agency különdíja a marketingszempontból legütősebb megoldást nyújtó pályázónak (Fotó/Forrás: Sándor Bence/ ARC kiállítás)
Némileg meglepő, hogy a hazai közélet mellett mennyire eltörpülnek az egyéb témák: akad, ami a családon belüli erőszakkal foglalkozik egyedi és elgondolkodtató, módon, más a nők helyzetén lamentál. A környezetszennyezés, a MeeToo mozgalom, a globalizáció szinte csak egy-egy plakáton jelennek meg. Ahogy az lenni szokott, akadnak egycsattanós poénra felhúzott, közhelyes és unalmas darabok is, de szerencsére nem ez a jellemző. A kiállított darabok nagy része tényleg olyan, amire gondolkodás után nyomnánk a Tetszik, vagy a Megosztom-gombot.
18. ARC kiállítás
Szeptember 21-től október 7-ig
További plakátok és közönségszavazás ITT.