Vizuál

A kettő és feledik dimenzió

2016.09.20. 08:11
Ajánlom
Dobos Tamás egyike a legjobb magyar fotósoknak. Az operatőrként is dolgozó művész legújabb, „U” című kiállítása a NextArt Galériában október 22-ig látogatható, az általa használt technika pedig zavarba ejtően összekuszálja műveinek időbeliségét.

- A kiállításodon az összes kép üvegnegatívos eljárással készül, amit körülbelül az 1900-as évekig használtak. Ma, a digitális technika korszakában mitől izgalmas?

- Egészen más, mikor megabájtokban mérhető az eredmény, mint amikor előtted van a síkfilm vagy az üvegnegatív, és tudod, milyen reakció történik az anyag és a fény között. Mikor először megláttam ezt a technikát, teljesen beleszerettem. Körülményes, időigényes és rizikós folyamat, mert nem lehet rögtön leellenőrizni az eredményt.

Két nap, amíg előkészítjük, egy napig szárad, utána lehet fotózni, majd megint egy napot kell várni az előhívásig.

Még a sima analóg fotóhoz képest is egészen más a hangulata: az üvegnegatív teljesen más hordozófelület, sokkal jobban elmozdít az időből. A kép valósága máshová kerül. Egy sima képnek két dimenziója van, itt viszont az emulziónak is van egy rétege, ami nem egy harmadik, hanem egy „kettő és feledik” dimenzió. A felület hibáit szeretem kihasználni, a kiállításomon is lesz egy sajátos dramaturgiájuk.

Dobos Tamás

Dobos Tamás (Fotó/Forrás: Kaszás Tamás / Fidelio)

- A képeid visszarepítenek az időben. A vintage hangulat most nagy divat a digitális fotózásban is.

- Ha csinálsz egy analóg képet, és megpróbálod elhitetni, hogy digitális, az érthető. De fordítva? Megmutatod, hogy milyen lenne, ha üvegnegatívra csinálnád? Ennek a logikáját nem igazán értem, a dolog hamissága csak felerősödik. A filmgyártásban is az a furcsa, hogy a legkomolyabb digitális technikával dolgoznak, aminek a lényege, hogy minél jobban hasonlítson a filmre, a filmet meg kiszorították a piacról. Ez teljesen nonszensz.

Tekintse meg válogatásunkat a NextArt Galériában látható kiállítás képeiből:

- Operatőrként engedsz ennek a nyomásnak?

- Muszáj, ez a gyártási procedúra része. Ha nincs pénz, nem tudom verni az asztalt, hogy márpedig én celluloidra forgatok. A low budget Magyarországon az tényleg low budget, 30-40 millióból csinálnak filmeket, ami eleve kizárja, hogy analóg technikával forgassunk. Idő- és pénzigényes.

Dobos Tamás

Dobos Tamás (Fotó/Forrás: Kaszás Tamás / Fidelio)

- A nézők pedig nem veszik észre a különbséget. Az analóg fotókra kíváncsiak?

Magyarországon elég nehezen forog a műtárgypiac, fotókat még kevésbé vesznek az emberek, nehéz így eljutni a műgyűjtőkhöz.

Attól függetlenül, hogy a divatot szeretem belecsempészni a képekbe – nem is tudnám letagadni a divatfotós múltamat –, az én stílusom a letargikus, melankolikus hangvétel. Emiatt nehéz együtt élni a fotóimmal. Persze vannak populárisabb képeim is, amelyek hidegebbek, nem sugároznak annyi érzelmet. Sinkovics Judit stylisttal nagyon régóta dolgozunk együtt, a fotózások art direkcióját együtt találjuk ki. Akikkel együtt dolgozunk, ők is szerelemből vesznek részt ebben.

- A képeiden néha tényleg olyanok az alanyok, mintha divatfotózáson lennének.

Pedig én sose voltam a klasszikus divatfotós, mindig a portréfotózás érdekelt. A divatfotóban sokszor problémám volt abból, hogy sokkal fontosabb volt számomra maga a karakter, mint a ruha. Egy idő után azt éreztem, hogy tovább kell lépni. Az egész fotózást abba akartam hagyni 28 évesen. Már 7-8 éve voltam benne, nagyon elfáradtam, az emberek iránti empátiám kezdett elkopni, és ez megijesztett. Aztán felvettek a Filmművészetire, és jó volt lezárni az életem divatfotós, magazinos részét. Most is vannak hasonló buktatók a filmgyártásban, ezért oda kell figyelni, hogy megtartsam a hozzáállásomat. Nem akarom rutinból csinálni.

- Hogyan választod ki a portrék alanyait?

-Általában az utcán szólítom le az embereket, de castingügynökségekhez is el szoktam menni. A most kiállított anyagban megint modelleket használtam. Elmozdítottam az időt, még zavarba ejtőbb lett az eredmény; nem lehet tudni, hogy ők kicsodák, annyira el van torzítva a személyiségük. Nem tudod besorolni a mai átlagemberek közé, azt érzed, nem evilágiak, idegenek – és ez most aktuális téma a közéletben.

Dobos Tamás

Dobos Tamás (Fotó/Forrás: Kaszás Tamás / Fidelio)

- Mitől lesz izgalmas egy arc?

- Ez nehéz kérdés. Van, hogy az a benyomásom valakiről, hogy álmodtam hasonló jellegűvel. Különleges alanyokat keresek, de ezt nehéz lefordítani fizikai sajátosságokra. Ezer okból lehet valaki érdekes; van, akinek a testtartása fog meg. Ha kiválasztok egy karaktert, akkor újraépítjük a stábbal, és más személyiséget kezd hordozni a képen, például századfordulós vadász lesz belőle. Közben meg mégsem tudja letagadni a személyiségét, hiába pakolsz rá új ruhákat, jelmezeket. Ettől lesz izgalmas az eredmény.

- Hogyan instruálod a portrék szereplőit?

-Általában leülök velük beszélgetni a kiállítással kapcsolatos koncepciómról. Ha analóg fényképezőgép van előtted, a te viszonyod is megváltozik a helyzethez: sokkal intimebb lesz, fontosabb lesz a pillanat. Az üvegnegatív erre még jobban rásegít; valamikor másodpercekig kell egy helyzetben ülni, és ehhez elég komoly koncentráció kell. Gyerekeknél jól működik, ha valamire gondoltatom őket; gondolj egy patakra, egy hegytetőre. Felnőtteknél állapotokat, konkrét szituációkat is kérek; például látsz egy patakot, és benne van egy döglött hal, vagy az erdőben látsz egy farkast, ahogy feléd tart. Ezzel nagyon sok mindent el lehet érni.

Dobos Tamás

Dobos Tamás (Fotó/Forrás: Kaszás Tamás / Fidelio)

- Mennyire az alanyon múlik az eredmény, és mennyire a fotóson?

- Szerintem alapvetően a fotózott személyen múlik. Mint egy filmben a színészen: hiába van gyönyörűen bevilágítva, hiába jó a rendezés, ha ő nem tudja eljátszani a szerepet. Szerencsém van, és általában jók a megérzéseim a portréalanyok kiválasztásánál.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Elmezavara miatt nem ítélik el a zongoraművész volt feleségét, aki megölte két gyermeküket

 Egy texasi bíró hétfőn elmezavara miatt nem találta bűnösnek két kislányuk meggyilkolásában Vagyim Holodenko ukrán zongoraművész volt feleségét.
Vizuál

Így áll most a Liget-projekt – galéria

Töprengett mostanában azon, hogy haladhat a munka a Városligetben és a múzeumokban? Képek és átadási időpontok a cikkben.
Zenés színház

Frankó Tünde: „Kedves pikantériát ad...”

Egy művésznek az a legfontosabb, hogy a törekvéseiben a színháza partner legyen - állítja Frankó Tünde. A Palotakoncertek fellépőit bemutató sorozatunkban a népszerű primadonna válaszolt kérdéseinkre.
Zenés színház

Laki Péter: „Ez nem hagyományos gála”

A fiatal táncos komikus igazi showman, és karizmatikus színpadi jelenlétét a Budavári Palotakoncerteken is kamatoztatja: Kerényi Miklós Mátéval együtt látják el a házigazda feladatát.
Klasszikus

Bolhás kutyus vette el a színpadot a hegedűművész Quentin Tarantinótól

A szégyentelen Blöki dörgölőzött, hempergőzött, vakarózott, és a füle botját sem mozdította a zenére. Most ez a szakasza van az évnek.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Vizuál Film

Végre többet tudunk az új Freddie Mercury-filmről

„A bandában csak egy hisztériás királynőnek van hely.” Kijött a Queen-film első igazi előzetese, és még többet ígér, mint a teaser.
Vizuál velencei biennálé

Képzelt kamerák a Velencei Biennále magyar pavilonjában

Szegedy-Maszák Zsuzsanna kurátor és Waliczky Tamás újmédiaművész képviselik Magyarországot jövőre a 58. Velencei Nemzetközi Képzőművészeti Biennálén.
Vizuál videó

Drótmese – Nézze meg online a fiatal magyar alkotó díjnyertes animációját!

Pataki Szandra stop motion animációja egy drótszálakból felépített világban játszódik, ahol senki sem vonhatja ki magát az egymásnak feszülő erők hatása alól.
Vizuál pompeji

Színekkel keltették új életre Pompeii-t és Herculaneum-ot

Nemcsak a színpompás panelek érdekesek, de a helyszínek is, ahol kiállították őket. Az igazgató szerint mindez remek módja a múlt a jelen összekapcsolásának.
Vizuál galéria

Kiállítják az első bécsi női fényképész századeleji portréit

Művészek, arisztokraták és más hírességek a század elejéről Klimttől Picassóig a Madame d'Ora néven dolgozó Dora Kallmus fotográfiáin a bécsi Leopold múzeumban.