A 2017 júniusában megjelent KULT50  kiadványban szereplő portré szó szerinti utánközlése:

Deák Kristóf (Fotó/Forrás: Nicholas Laclair)

Pedagóguscsaládba született, és gyermekkorában hét évig zongorázott – nem csoda, hogy egy iskolai kórus köré épített történettel jutott el odáig, hogy Magyarország első rövidfilmes Oscar-jelölését egyből díjra is váltsa. Pedig a mindössze 35 éves Deák Kristóf eredetileg nem is rendezőnek készült.

Ugyan már általános iskolai évei alatt érdeklődött a filmezés iránt, későbbi tanulmányait nem művészeti irányban folytatta. A Műegyetemen villamosmérnöknek tanult, hangmérnök szeretett volna lenni – első filmes munkáit rövidfilmek hangmestereként tette le. 2003-ban végül beiratkozott a Színház- és Filmművészeti Egyetemre is, ahol gyártásvezető szakon szerzett diplomát, de vágóként kezdett el dolgozni. Még idejárt, amikor lehetősége adódott Steven Spielberg részben Budapesten forgatott, München című filmjén a vágóstáb segítőjeként munkálkodni, a háromszoros Oscar-díjas Michael Kahn mellett.

Közelebbről is megismerkedhetett a rendezői szakmával, amikor Goda Kriszta asszisztenseként részt vett a Szabadság, szerelem forgatásán, de eleinte maradt a vágásnál. Olyan produkciókon dolgozott, mint a Koltai Róbert-féle Megy a gőzös, a Tűzvonalban című sorozat, Bacsó Péter utolsó filmje, a Majdnem szűz, de Godával is újra összeállt a Kaméleon utómunkái során.

Deák Kristóf

és beiratkozott az angliai Westminster Egyetem mesterképzésére. Kint hamar megtalálta a számításait: egyre több projektbe hívták dolgozni, a diploma megszerzése után nem sokkal pedig már sikeres szabadúszó-karriert tudhatott a magáénak. Reklámfilmekkel és vágással kereste meg azt a pénzt, amiből első saját kisfilmjeit is le tudta forgatni. 2011-ben azért tért haza Angliából, mert felkérték a köztévén akkor induló, Hacktion című sorozat epizódjainak rendezésére – az első két évadban összesen tizenkét részt dirigált.

Az igazi fordulópont 2014-ben jött el Deák Kristóf karrierjében, amikor is Mindenki című tervével kisjátékfilm-gyártási támogatást nyert a Médiatanács által kiírt Huszárik Zoltán-pályázaton. A rendszerváltás után, 1991-ben játszódó film – amelyet Deák íróként, rendezőként és társproducerként is jegyez – egy tízéves kislány történetét meséli el, aki új iskolába kerül.

a hazai fórumozók hetekig-hónapokig fejtegették a Mindenki üzenetét.

Talán mindez meg sem történt volna, ha Deák a bevett szokástól eltérően nem áll a saját lábára, és nem kezdi el maga terjeszteni a filmet. „Szerintem nincs értelme semmilyen filmet, még kisjátékfilmet sem készíteni, ha nincs vele szándéka az embernek:

elsősorban az, hogy el kell juttatni a nézőhöz

– mondta a 24.hu-nak adott interjúban. Az első vetítés előtt újságíróknak küldte el a Mindenkit, hogy cikkeken keresztül vigyék a hírét, majd a fesztiválnevezéseken kezdett szorgoskodni.

Utóbbi olyan jól sikerült, hogy többtucatnyi nemzetközi fesztiválszereplés és rengeteg közönségdíj mellett két olyan eseményen – Tokióban és Chicagóban – is sikerült fődíjat szereznie, amely megnyitotta az utat az Oscar-jelölés felé. Amikor 2016 novemberében kiderült, hogy az Amerikai Filmakadémia rövidfilmes kategóriájának tízes szűkített listájára is felkerült a magyar alkotás, Deákék a Filmalap és az előző évi Oscar-nyertes kisfilm PR-osának segítségével meglehetősen sikeres Oscar-kampányba kezdtek – ennek megkoronázásaként 2017-ben Deák Kristóf és Udvardy Anna producer vehették át a legjobb rövidfilmnek járó Oscar-díjat.

A siker óta eltelt rövid idő alatt már láthattuk is a legfrissebb produkcióját: a Paramount csatornán vetítették a néhány perces epizódokból álló feketekomédia-sorozatát, az Eszméletlent, amelyben egy intenzív osztályon fekvő kómás beteg gondolatain keresztül bontakozik ki a cselekmény. Ha pedig minden jól megy, már idén megtekinthetjük következő rövidfilmjét: A legjobb játék című történet a gépek és az azokat létrehozó emberek kapcsolatáról szól, és a jelek szerint a Mindenki sikerreceptjét követi majd – a végén a kreativitás, az emberség győz.