A KULT50 bemutatja: Dezső Tamás

A 2017 júniusában megjelent  KULT50  kiadványban szereplő portré szó szerinti utánközlése.

Notes for an Epilogue (Feljegyzések egy epilógushoz) címmel jelent meg 2015 őszén Dezső Tamás első fotókönyve a német Hatje Cantz kiadó gondozásában angol nyelven. A kiváló fotós utóbbi másfél évének minden bizonnyal ez a kötet a legjelentősebb szakmai eredménye. Öt évig dolgozott rajta Szablyár Eszterrel közösen – aki a szövegeket alkotta a képek mellé –, mialatt sorra járták Románia falvait, városait. Sorsokat és látványokat kerestek, amelyeken át lírai módon beszélhettek a kelet-európai átmenet nyomorúságáról, az elmúlt rendszer felszámolt iparvidékeiről, a természet szépségéről, a bujkálva megmaradt ősi tradíciókról.

Dezső Tamás (Fotó/Forrás: Villányi Csaba)

Olyan rejtett részleteket akarok megmutatni, melyek nélkülözhetetlenek egy nyugat és kelet határvonalán lebegő vidék megértéséhez

– mondja képeiről a fotós.

Dezső hihetetlen érzékkel talál festői rendet és szépséget az elcsúfított világban. Mindenféle manipuláció nélkül, nagyon tisztán fényképez.

Legfeljebb annyi manipuláció történik, hogy megkéri hőseit, álljanak meg egy pillanatra, és nézzenek a kamerájába. Ennyi elég. Képes egy kompozícióban egy sorsot vagy akár egy egész korszakot megjeleníteni.

A fent említett, nagy méretű, 160 oldalas albumban 69 színes kép található. Címlapján egy medvebőrbe öltözött kisfiú fotója, akivel Románia északkeleti részén, Comăneștiben találkoztak. A fiú családja az újévi medvetánc ősi szokásának továbbéltetője. Valaha több család is gyakorolta arrafelé ezt a rítust, de mára sokan elmentek külföldre – írja a könyv –, s az elmenők közül jó néhányan a fiú családjára hagyták a medvebundájukat, így most ők ezeknek is őrzői lettek. A képnek mintha mágikus ereje lenne, ami éppúgy sugárzik a figurából, mint a környezetéből. Hasonló ősi élmények, jelképek, festői hangulatok tűnnek föl az album többi fotóján is.

Tamas Dezso NFAE 006 (Fotó/Forrás: Dezső Tamás)

Például amikor egy szemétlerakó fölött kerengő varjúcsapatot látunk, van Gogh varjai jutnak eszünkbe. Vagy amikor az elhagyott gyár romos lépcsőházában figyelhetünk meg egy guberálót, aki a félig leszakadt lépcsőt bontja, bevillan Jákob lajtorjája – amely itt: eltörött. Kikopnak az ősi rítusok, az ember lebontja a lépcsőt ég és föld között, mondják a képek. Persze a fotók értelmezhetők egész más kontextusban is, például úgy, hogy nincs már meg többé az a lépcső vagy lajtorja sem, amelyen át a munkásosztály a mennybe mehetne.

A 2000-es évek elején  Itt, bárhol  című sorozatával dokumentálta először ennek momentumait, s ezzel aratta első nagy nemzetközi sikereit is. 2012-ben például a képeit kiállították a brüsszeli Palais des Beaux Arts-ban, de a művei láthatók voltak a világ számos más nagyvárosában, például New Yorkban, San Franciscóban, Londonban és Amszterdamban is.

Tamas Dezso NFAE 017 (Fotó/Forrás: Dezső Tamás)

Felvételeit olyan lapok közlik rendszeresen, mint a Guardian, az Independent, a The New York Times, a National Geographic, a GEO, a Le Monde Magazine, a The Sunday Times, hogy csak néhányat említsünk. Alkotásait 2010 óta San Franciscóban a Robert Koch Gallery, 2015 óta pedig Londonban a The Photographers' Gallery mutatja be. Talán ennek is köszönhető, hogy művei bekerültek egyebek mellett Sir Elton John gyűjteményébe, a Nelson Atkins Museumba vagy a holland királyi művészeti gyűjteménybe.

A negyvenes éveihez közelítő fotográfus a Notes for an Epilogue című album megjelenése óta, immár egy éve konceptuális munkán dolgozik, amely egészen más lesz, mint az eddigi dokumentarista látásmóddal készített anyagai voltak.