A 2017 júniusában megjelent KULT50 kiadványban szereplő portré szó szerinti utánközlése.

Ha valaki nagyon hiányzott különleges szemléletmódjával az elmúlt két évtized magyar filmgyártásából, az Enyedi Ildikó. Több szempontból is rendhagyó és egyedülálló pályája azonban megint érdekes csavart vett a Testről és lélekről világraszóló sikerével. A nagy visszatérést ugyanis sokáig csak úgy emlegette a rendező, mint a két nagy terve (egy azóta befulladt sci-fi és a szinte már örök vesszőparipának számító Feleségem történetének filmes feldolgozása) melletti „kis tervet”. 2005 óta formálódott a rendezőben a két különc ember szokatlan, valóság és álom határán játszódó története, végül ez a kis terv röpítette újra a filmes világ elitjébe a rendezőt a berlini Arany Medvével.

Enyedi Ildikó

„Két emberről szól, akik ki nem állhatják egymást, de éjszakánként ugyanazt az álmot álmodják, ugyanannak az eseménynek a két oldalát. Amikor erre rájönnek, próbálják megszeretni egymást a nappali valóságban is. Nem megy nekik könnyen” – így írta le dióhéjban a Testről és lélekről történetét Enyedi Ildikó, akinek filmjét aztán a díjátadón már úgy méltatták, mint amely eszünkbe juttat egy sokszor elfeledett dolgot: az emberi együttérzést.

Kapcsolódó

A szerelem a vágóhídon pont olyan elbűvölő, ahogy hangzik

Enyedi Ildikó Arany Medve-díjas filmje a képekkel és hangulatokkal is játékot űz, de mindkét esetben sikert arat. Olyan romkom, amit nem sűrűn látunk.

Hogy mennyire hiányzott ez a hang, azt jól illusztrálja, hogy Enyedi első egész estés filmjéről, az 1989-es Az én XX. századomról is nagyon hasonló értékeket emeltek ki az akkori kritikák, mint 2017-es rendezéséről. „Ezt a filmet, mintha élőlény volna maga is, valami megkapó biológiai optimizmus tölti meg energiával” – írta az alkotásról a Filmvilág 28 éve, arról a filmről, amelynek egyik hőse a Kölcsönös segítségnyújtás az élőlények világában című könyvet lapozgatja. Mintha ugyanezzel az optimizmussal és az emberekbe vetett hittel mozgatná a Testről és lélekről hőseit is Enyedi.

„A film alapötlete az volt, hogy

azt láttam magam körül, ahogy nagyon helyes emberek buta módon bántják egymást.

Szerettem volna egy jelet hagyni: arról, hogy nem muszáj” – mondta el a film kapcsán Enyedi, és szinte teljes életművére jellemző ez az alkotói attitűd. Eszközei is – az állatvilág hangsúlyos szerepeltetése, a meseszerű elbeszélésmód, a logika és az álmok ütköztetése – szinte változatlanok maradtak, mégis más úton jut el filmjeivel a nézőben felpiszkált jóérzésig.

A Testről és lélekről című magyar film stábja a Berlinalén (Fotó/Forrás: Pascal Le Segretain / Getty Images Hungary)

Filmes karrierje is a későbbi pályájához hasonlóan kacskaringós úton indult: szociológiát tanult a Közgázon, de nem fejezte be az egyetemet, mert az érdekelte jobban, amit „a tudománnyal már nem lehet megfogni”. Később a Filmművészetin a vizsgafilmjébe politikai jelentést erőltettek, így nem kapott diplomát (amit azonban később, már oktatóként kiállítottak neki), majd a Balázs Béla Stúdió nyitott közegében készülhetett rendezői debütálására.

rendszeresen választott külföldi színészeket a főbb szerepekre, de az 1999-ben bemutatott filmje, a Párizsban forgatott Simon mágus után megtapasztalhatta a nemzetközi összefogások rosszabbik oldalát is.

Enyedi Ildikó (Fotó/Forrás: Kaszás Tamás / Fidelio)

„Kezdtem kétségbeesni és rossz döntéseket hozni. Olyan külföldi producer karmai közé kerültem, aki a padlóra küldött. Depresszióval kellett kezelni” – nyilatkozta Enyedi a hvg.hu-nak filmet követő hosszú kihagyásról, amelynek aztán a Terápia című sorozat néhány epizódjának rendezésével vetett véget. Máthé Tiborral közösen vezetett egyetemi osztálya és a széria sikere visszaadta a hitét, és régóta dédelgetett, a Filmalap javaslatára is többször átírt szerelmes filmje Berlinben a szóbeszéd szerint vita nélkül lett a zsűri legnagyobb kedvence.

Nagyon meglepő lenne, ha egy ekkora siker után nem kapná meg a lehetőséget arra itthonról és külföldről, hogy megrendezze végre nagy álomprojektjét, Füst Milán leghíresebb regényének filmadaptációját.