A KULT50 bemutatja: Fabényi Júlia

A 2017 júniusában megjelent  KULT50 kiadványban szereplő portré szó szerinti utánközlése:

csak címlap (1)

Fabényi Júlia a márciusban megjelent „Magyar Power 50” listán, a hazai képzőművészetre legnagyobb befolyással bíró ötven magyar személy közül a második helyet kapta az örök első Baán László, a Szépművészeti igazgatója után. Soha ilyen jó helyen még nem végzett, mióta a listát kiadják. A helyezés azonban nyilván köszönhető az intézmény fontosságának is, amelyet vezet, de annak is, hogy jól csinálja.

Immár negyedik esztendeje dolgozik a budapesti Ludwig Múzeum élén,

Bencsik Barnabást, a szcéna egyik meghatározó alakját váltotta ezen a poszton 2013 nyarán, jelentős médiazaj és szakmai tiltakozások közepette. Sokan a Ludwig nemzetközi elszigetelődésétől tartottak, holott Fabényi jó kapcsolatokkal rendelkezik német nyelvterületen, hiszen a lipcsei egyetem művészettörténet szakán szerzett diplomát, majd ugyanott volt tanársegéd, és Halléban is tanított a rendszerváltás előtt.

Ráadásul vezetett már jelentős kortárs képzőművészeti intézményeket, volt a Szombathelyi Képtár vezetője, majd 2000 és 2005 között a Műcsarnok igazgatója, s ezt követően a Baranya megyei múzeumok első embere, ahol például 2010-ben, Pécs európai kultúrfővárosi esztendeje idején jelentős kiállításokat rendeztek a Nyolcak festészetéből vagy a Bauhaus magyar vonatkozásairól.

Nekem az a célom, hogy ami jó, váljon trendivé. Nem tartom a bulvárt ördögtől valónak. (...)

Pusztán azt szeretném, ha a bulvár a kommunikáció feladata maradna, és nem válna a múzeum programjává. A művészet ennél sokkal többre képes” – mondta kinevezése után a Heti Válasznak adott interjúban. Első ludwigos évében az '56 utáni magyar modernitás Párizsba emigrált két legjelentősebb alkotójának, Hantai Simonnak és Reigl Juditnak nyílt kiállítása a Duna-parti palotában, némileg pótolva azt az adósságot, amely a magyar művészettörténet részéről fennállt e két, immár világhírűvé vált alkotó felé.

DSC 1200 (Fotó/Forrás: Bődey János / Index)

Vádolják Fabényit azzal – mint az idei értékelések közt is olvasható –, hogy „nem érzékelhető, mit akar elérni a Ludwig élén, a kiállítási program mögött nehéz felfedezni a hosszú távú stratégiai gondolkodást”. Ha ez igaz is volt működése első felében, mára már ez nem mondható el:

Legemlékezetesebb kiállításai a budapesti Ludwig eredeti küldetésével összhangban mindig egyfajta kelet-európai olvasatnak a felmutatását célozták. Jó példa erre a 2015-ös pop-art kiállítás, a Ludwig goes pop +East side story, amely a gyűjtemény jeles amerikai pop-art anyagát kiegészítve fontos összegzést adott a magyar és a kelet-európai pop-artról is. De hasonlóan fontos kiállítás volt még ugyanebben az évben a rendszerváltást megelőző szovjet alternatív művészetről szóló Vörös horizontok és utána a szentpétervári újakadémizmust bemutató Abszolút szépség című tárlat.

Ludwig goes pop (Fotó/Forrás: Karip Timi / Index)

A tavalyi évből a magyar rockzene és neoavandgárd kapcsolatát vizsgáló Rock/Tér/Idő, a lengyel avantgárd egy szeletét bemutató wrocławi áttekintés, Szűcs Attila év végi gyűjteményes kiállítása volt talán a legfontosabb, de többen kiemelték A bálna, amely tengeralattjáró volt című albán és koszovói kortárs anyagot is. Ez utóbbi egyébként az előző évben részben a velencei biennále albán kiállítóterében volt látható.

Apropó,velencei biennále! Fabényi Júliának 

ahonnan korábban egy előnytelen politikai döntéssel kiszervezték. Tavaly óta ő a vezetője a Ludwig Múzeumhoz került biennáleirodának, amely felelős azért, hogy színvonalas anyag kerüljön a képzőművészeti és építészeti biennálékon a velencei magyar pavilonba. Eddig sikerült.

Kapcsolódó

Utópiák meghiúsulásában bízva

Várnai Gyula képzőművész és Petrányi Zsolt kurátor Békét a világnak! című projektje a hatvanas évek meghiúsult jövőképeit alakítja pozitív üzenetté. A nemzeti pavilon mellett is szerepelnek magyar művészek a május 13-án nyitó 57. Velencei Biennálé programjában.