A KULT50 bemutatja: Nemes Jeles László

A 2017 júniusában megjelent KULT50 kiadványban szereplő portré szó szerinti utánközlése:

Nemes Jeles László (Fotó/Forrás: Szilágyi Lenke)

Saját bevallása szerint is későn érő típus, de megérte sokáig várni első nagyjátékfilmjével, hiszen a Saul fia cannes-i, 2015-ös premierje után az akkor 38 éves, ismeretlen magyar filmes egy csapásra az egyik legizgalmasabb európai rendezővé vált a világ szemében. A The Guardiantől a Varietyn keresztül egészen a Los Angeles Timesig szinte az összes kritika

amely Cannes-ban a zsűri nagydíját érdemelte ki, ezzel a Filmalap-éra első igazán komoly művészfilmsikerévé vált.

2016 már a díjakról szólt a Saul fia alkotói számára: előbb a magyar filmek közül elsőként Golden Globe-ot nyert, később pedig összejött az, ami Szabó István Mephistójának sikerült utoljára 1982-ben: magyar produkció kapott Oscar-díjat a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában. Azonban a diadalmenet ezután sem csendesült el, összeszedni is nehéz, pontosan hány díjat gyűjtött be összesen Nemes Jelesék alkotása világszerte. Az Oscar után még 2017-re is jutott egy nagyon komoly elismerés, mivel a Saul fia a „britek Oscarján”, a BAFTA-díj-átadón is elhappolta a szobrot például Pedro Almodóvar mozija elől.

Hosszú út vezetett azonban odáig, hogy a tehetséges rendező Spielberggel beszélgessen az Oscar-őrület kulisszái mögött, vagy Natalie Portman kérdezze őt következő filmjéről. Nemes Jeles kettős, francia–magyar állampolgár, édesanyjával még tizenévesként, 1989-ben költözött Párizsba, ahol az egyetemen történelmet tanult, de egyre inkább a filmezés felé fordult. „Franciaországban elkezdtem asszisztenskedni, low-budget vagy no-budget produkciókban voltam rendező- és producerasszisztens, ekkor sikerült igazán elsajátítanom a filmkészítés alapjait, és ezzel párhuzamosan azt is felismertem, hogy ami igazán érdekel, az a rendezés” – emlékezett vissza a Filmhunak adott interjújában.

A Saul fia forgatásán Röhrig Géza és Erdély Mátyás

Azonban a francia filmgyártásban nagyon nehéz eljutni a saját filmek készítéséig, ezért 2003-as hazaköltözése után Nemes Jeles több tervével is Magyarországon próbálkozott, emellett Tarr Béla mellett dolgozott A londoni férfi forgatásán, míg végül 2008-ban végre megcsillanthatta tehetségét Türelem című kisfilmjével, amit a hazai mozik vicces módon egy egészen más hangulatú film, a francia Tekerd vissza, haver! előtt játszottak.

A Türelem már szinte minden olyan eszközt felvonultat, amit aztán a rendező a Saul fiában alkotótársaival még tovább tökéletesített. Az emberre fókuszáló 4:3-es képarány, a hosszú beállítások, a technikailag bravúros kameramozgások mind felfedezhetőek a tizennégy perces alkotásban.

Ezután két kisfilmet követően (The Counterpart, Az úr elköszön) a Filmalap 2013-ban jelentette be, hogy támogatja a második világháborúban, a náci fogolytáborban játszódó Saul fia gyártását. „Az volt a fő koncepciónk, hogy a néző végig egy emberrel legyen, akiről ne lehessen mindig feltétlenül tudni, hogy milyen szituációban van. Pont azt nem mutatjuk meg, amit egy normális lágerfilm bemutatna” – jellemezte a filmet a rendező a hvg-hu-nak.

Nemes Jeles László (Fotó/Forrás: Dan MacMedan / Getty Images Hungary)

A történet innen már ismert, a Saul fiát közel 270 ezren nézték meg itthon a mozikban, és a világ szinte minden szegletébe eljutott. A siker egyértelműen visszahelyezte a magyar filmgyártást a világtérképre, Nemes Jelesből pedig olyan fontos figura lett, akinek bármilyen nyilvános szereplése hírértékkel bír a magyar sajtóban.

Könnyen igent mondhatott volna valamilyen hollywoodi ajánlatra, ám a

A Sunset című, a '10-es évek Budapestjén játszódó filmet a Saul fiánál jóval magasabb összeggel, másfél milliárd forinttal támogatja a Filmalap. A magyar főváros fénykorába kalauzoló alkotás a rendező szerint a Saul fiától eltérő, de hasonlóan újszerű és formabontó film lesz.