A 2017 júniusában megjelent  KULT50 kiadványban szereplő portré szó szerinti utánközlése:

Pados Gábor

Pados Gábor műgyűjtő és galériás az egyik legmeghatározóbb alakja a kortárs hazai művészeti közegnek. A több mint ezer darabot számláló szombathelyi Irokéz Gyűjtemény és a budapesti acb Galéria tulajdonosaként fontos formálója az itthoni művészeti trendeknek. A Műértő folyóiratban évente megjelenő „Magyar Power 50” listán, amely a hazai képzőművészeti életre legnagyobb befolyással bíró ötven magyar személyt rangsorolja évente, Pados Gábor átlagban az ötödik helyet foglalja el. A 2016-os évet felmérő, idén márciusban kiadott listán is ötödik volt.

de nem azzal a céllal, hogy kollekciót építsen. Sokáig csak kedvtelésből, cél nélkül vásárolt, illetve vásároltak kortársakat akkori gyűjtő- és cégtársával, Pajor Zsolttal, és baráti kölcsönök fejében is kaptak az alkotóktól műveket. Nem készült galériásnak, sem műgyűjtőnek, gyerekkori barátai révén került közel a képzőművészethez, leginkább az Újlak Csoport tagjaihoz.

Az ezredforduló táján az akkor már száznál is több darabból álló közös gyűjteményből kiállítást rendeztek Szombathelyen, irodaszer-forgalmazó kft.-jük Thököly utcai épületének padlásterében, amit a helyi sajtó a cég neve után Irokéz Galériának keresztelt. A következő tíz évben legalább 50 további kiállítást tartottak. A nonprofit galéria tíz évig működött itt, majd 2011-ben bezárt, miután nem kapott több támogatást az önkormányzattól a fenntartáshoz, végül azonban a várossal együttműködve 2015-ben a Szombathelyi Képtár földszintjén újranyílt. A ma már több mint ezer művet felvonultató gyűjtemény jelentőségét mutatja, hogy rögtön a szombathelyi színre lépését követően a Műcsarnokban is rendeztek belőle kiállítást 2001-ben, majd 2008-ban a Nemzeti Galériában, 2011-ben pedig a debreceni MODEM-ben.

Pados Gábor

A gyűjtemény ma már Pados Gáboré, aki kivásárolta társát, és

Ez a gyűjtés irányának változását is jelentette, egyre inkább a konceptuálisabb alkotások felé fordult, vásárolt például olyan médiaműveket is, amelyeket korábban a konzervatívabb ízlésű gyűjtői közeg nem értékelt.

Budapesten 2003-ban nyitotta meg a VI. kerületi acb Galériát, és mint ennek tulajdonosa a neoavantgárd és az utána következő kortárs művészet maradandó alkotásainak megmentését és értékeinek tudatosítását tekinti küldetésének. Ezt többek között a gyűjtőkör nevelésével igyekszik elérni, sűrű kiállítási programmal, kiadványokkal. Galériájában kutatóbázist épít, kutatási projekteket indít. Ennek motorja a 2015-ben létrehozott ResearchLab, amelynek vezetője a Ludwig Múzeumtól átigazolt Kürti Emese. A Király utcai galériának az indulás óta két további egysége is nyílt, az Attachment és a 2016 májusában létrehozott acb NA, a neoavantgárd kutatásokhoz kapcsolódó kiállítótér, amelyben az egyik első kiállítás Ladik Katalin, a jugoszláviai és magyar neoavantgárd egyik legfontosabb alkotójának műveiből nyílt.

Pados további missziója (más kortárs galériatulajdonosok mellett) a legújabb magyar művészet nemzetközi képviselete. „Hosszú távon elengedhetetlen a neves vásárokon való részvétel, hiszen ezeken tudunk csak igazán jelentős nemzetközi gyűjtőkkel, múzeumi szakemberekkel és kurátorokkal találkozni. Emellett

nagyon fontos, hogy megszűnjön az a bezártság és provincializmus, ami itthon tapasztalható

– emeli ki a hvg.hu-nak adott interjúban. Talán neki is volt némi szerepe abban, hogy Ladik Katalin 2016 őszén megkapta a Yoko Ono által alapított nemzetközi békedíjat Aj Vej-vej, Anish Kapoor és Olafur Eliasson társaságában, valamint hogy az idei Documentán Athénban és Kasselban Ladik képviseli hazánkat. Nem beszélve arról, hogy májusban New Yorkban is látható lesz önálló prezentációja a Frieze New York vásáron (az acb és a spanyol Espaivisor közös standján), valamint az Elizabeth Dee Gallery magyar neoavantgárd művészetet bemutató csoportos kiállításán.