Ukrajna meglepte a világot, és meglepte Putyint is. Az orosz elnök azzal a téves elképzeléssel indított háborút, miszerint a szomszédos ország nem rendelkezik önálló nemzettudattal, a jelentős számú orosz és ruszin kisebbségekkel tarkított, vegyes lakosság nem fog egységesen fellépni az orosz agresszióval szemben, hanem gyorsan megadja magát, és kiegyezik egy bábkormány felállításában.
Nagyot tévedett. A háború lassan egy hete zajlik, Volodimir Zelenszkij elnökből hőst csinált, az ukránokkal együtt pedig egy világ tanulta meg a szovjet idők alatt tiltott jelmondatot: „Slava Ukraini!”
A közelmúlt történelmének ismeretében nem meglepő a nemzet egysége. Az ukránok nyolc évvel ezelőtt már elzavartak egy nyakukra ültetett, oroszpárti bábelnököt. Bizonyára emlékszünk még a kijevi Majdan téri felkelésre 2014-ből, amikor a forradalmárok véres harcok árán mondatták le Viktor Janukovicsot. Ezekről az eseményekről szól a Lángoló tél (Winter on Fire) című, 2015-ben Oscar-díjra jelölt dokumentumfilm, amely most is elérhető a Netflix kínálatában.
Tüntetés és összecsapás Kijevben 2014. február 20-án (Fotó/Forrás: Jeff J Mitchell / Getty Images Hungary)
Evgeny Afineevsky dokumentumfilmje egészen közelről mutatja be a Majdan téri protestmozgalmat és a felkelőket, miközben szinte egyáltalán nem célja, hogy Janukovics személyével, mesés palotáival, privát állatkertjével, aranyvécéjével és bankszámláival vagy az események nemzetközi kontextusával és recepciójával foglalkozzon. Inkább az érdekli, hogy
hogyan fest egy forradalom belülről, mi adott erőt az ukrán nemzetnek ahhoz, hogy hóban és fagyban, a rendőrség brutális ellentámadásai közepette se adják fel Kijev főterét.
A rendező elsősorban az érzelmekre kíván hatni, amikor elmeséli a felkelés 93 napjának történetét, de annál is fontosabb célt ér: megmutatja, milyen elszántság volt az ukránokban, miközben sokan ma is az országuk létjogát akarják elvitatni.
A Majdan-tüntetések előzményeiről sem tudunk meg sokat a filmben. Mik voltak ezek? Miután 2010 után Ukrajna az EU és a NATO felé akart közeledni, Oroszország gazdaságilag büntette a szomszédos államot. Janukovics – akit egyszer már elzavartak az ukránok a narancsos forradalommal, Putyin azonban a földgáz árát manipulálva visszasegítette a hatalomba – tudta, mi a dolga, és felhagyott az EU-s tárgyalásokkal.
Az Európa-párti, békés tüntetés 2013. november 21-én kezdődött, kilenc nappal később azonban a Berkut nevű különleges rendőrség olyan brutalitással rontott neki a tüntetőknek – fiatal nőket és gyerekeket sem kímélve –, hogy ennek hatására még többen csatlakoztak a tiltakozásokhoz. Velük volt az egyház, az értelmiség és sok magas rangú vagy a közigazgatáshoz tartozó állampolgár. A tömeg, amely rendszeresen több tízezresre duzzadt, december 1-jén elfoglalta a Majdan teret. Közöttük volt Vitalij Klicsko is, az egykori nehézsúlyú bokszoló, aki ma már Kijev polgármestere. Állóháborúra készültek, teát és ételt főztek, barikádokat építettek, és eltökélték, hogy nem adják fel pozícióikat a hideg télben sem.
Felsorakozott rendőrsorfal az ukrán zászló hátterében Kijevben, 2014. január 29-én (Fotó/Forrás: Rob Stothard / Getty Images Hungary)
Az államhatalom válasza kíméletlen volt. A Parlament tucatnyi törvényt hozott a tüntetések ellehetetlenítésére, többek között betiltották bármilyen sisak hordását az ország területén vagy a csoportban autózást. A megannyi cinikus intézkedés csak olaj volt a tűzre. A rendőrség ezután provokatőröket küldött a békés tüntetők közé, az indulatok azonban tényleg elszabadultak, miután a szélsőségesekből álló, fizetett verőemberek (titushki) a Berkutnál is kegyetlenebben rontottak a tüntetőknek. A filmfelvételeken jól látszik, hogy olykor tucatnyi egyenruhás ütlegelt egyetlen, földön fekvő, védtelen tüntetőt.
December 11-én, amikor a Berkut négyezer katonája tört rá a tüntetőkre, a főtéren félreverték a Szent Mihály-dóm harangját, amely az 1240-es tatárjárás óta néma volt, és egész éjjel szólt, hogy a térre hívjon mindenkit a felkelők megsegítésére.
2014 januárjában már 200 ezresre duzzadt a felkelés, amely a diktátornak nevezett Janukovics távozását követelte. A tüntetők barikádokat emeltek azokból a buszokból is, amelyek a karhatalom egyre szaporodó egységeit szállították a helyszínre. A könnygáz és a füstgránátok után februárban a rendőrség éles lőszerrel lőtt az ukránokra, akik ekkor már úgy érezték, nincs veszítenivalójuk. Három hónap alatt legalább 125 felkelő vesztette életét, 65 eltűntről adtak számot, majdnem kétezer ember sebesült meg, sokakat pedig, akiket előállított a rendőrség, megkínoztak. A dokumentumfilm fináléjában a hordágyra fektetett halottakat a tömeg a himnusszal búcsúztatja.
Janukovics februárban aláírta a lemondását, és az éjszaka leple alatt Oroszországba szökött, ahol védelmet kapott Vlagyimir Putyintól. 2019-ben, a távollétében tizenhárom év börtönre ítélték hazaárulásért. A Majdan téri felkelők rövid győzelmet arattak csupán, mert ami ezután történt, az minden, csak nem dicsőséges.
Ukrán emberek énekelnek virágokkal a kezükben Kijevben 2014. május 24-én, a választások tisztasága reményében (Fotó/Forrás: Dan Kitwood / Getty Images Hungary)
Miután az új választásokon hazafias kormány alakult, felszámolták a Berkut egységeit, Ukrajna pedig társulási szerződést írt alá az EU-val. 2014-ben, még a film bemutatása előtt Putyin katonákat küldött Donbasszba, és elfoglalta a Krím-félszigetet, ezzel együtt a donyecki és a luhanszki területek is önálló népköztársaságot kiáltottak ki. S ami még szomorúbb: a Majdan tér az új kormány ideológiájának alapmítosza lett, és a Porosenko-rendszer nem tett meg mindent, hogy kiderüljön, ki felelős a kijevi „égi százak” – az áldozatok – haláláért. Sőt, a hatalom 2014-ben törvényben tiltotta meg a Majdan bűneinek komplex és objektív kivizsgálását, és manipulálta az „égi százak” névsorát is. A Berkut tagjai lettek a bűnbakok, Janukovics interjúkban pedig szemrebbenés nélkül azt hazudta, hogy a brutalitás a tudta nélkül történt.
Nyolc évvel Majdan után még mindig rengeteg a nyitott kérdés. Egyre több. A Lángoló tél című dokumentumfilm azonban nem ezt mutatja meg, hanem azt a forrongó nemzetet, amely szabad akar lenni.
Tudjuk, hogy Ukrajnát még mindig felveti a burjánzó korrupció, és az utóbbi évek nacionalista politikája miatt – amely az orosz soft powerre adott válaszként is értelmezhető – nehezebb a kisebbségek, köztük a 150 ezres kárpátaljai magyarok helyzete. De az az erő, ami a Majdan téren megvolt, még mindig egységbe tudja kovácsolni az ukrán nemzetet. Vajon most is ezt látjuk, miközben orosz tankok és rakétavetők pusztítanak?
A film elérhető a Netflixen. Az előzetest alább lehet megnézni:
hírlevél
