„A lassú idő a sivatag felől jön" - mozikban a Yao utazása

Szenegál poros és kiszámíthatatlan útjain játszódik a francia szupersztár Omar Sy (Életrevalók, Derült égből apa) legújabb filmje, a Yao utazása. A szívhez szóló road movie visszatérés az ősök földjére, ha tetszik eredet-film, nem véletlen, hogy Sy a főszerep mellett a produceri feladatokat is ellátja. Ízig-vérig személyes filmről van tehát szó, a főszereplő maga is híres francia színészt alakít: Seydou Tall-t, aki könyve népszerűsítéséért utazik Szenegál fővárosába, Dakarba. Bár innen származik, életében először jár itt. Egyedül érkezik, bár nem így tervezte.

Szerencsére Dakar nem az a hely, ahol egyedül lehet maradni. Ez már a reptérről a szállodába tartó úton is bebizonyosodik,

ritka látvány, ahogy az utcákat ellepi a napi imádságát végző színes emberkavalkád.

Szintén Dakarba tart egy 12 éves kisfiú, Yao, egyedül utazik ő is (bár ő sem így tervezte), titokban, 387 kilométert tesz meg falujától, Kaneltól, hogy eljusson a fővárosba. Rajong a híres színészért, dedikáltatni szeretné kecske-rágta könyvét.

A férfit lenyűgözi a kisfiú kitartása, és elhatározza, hogy segít neki hazatalálni. Útra kelnek hát együtt, és ahogy egyre távolodnak az ötcsillagos szálloda fényűzésétől és a nagyváros nyüzsgésétől, különleges, mély kapcsolat alakul ki közöttük. Seydou számára az utazás saját gyökereinek felfedezésévé lényegül.

Yao utazása (Fotó/Forrás: Mozinet)

Yao, úgy tűnik tudja mit akar, űrhajós, vagy búvár szeretne lenni, útjuk során Seydou is rádöbben, hogy honnan jön és kicsoda: eddig azt hitte magáról, hogy fekete, vagy mégsem annyira? Európai szemmel, európai kultúrával próbálja megismerni ősei országát, közben

a ráérősen folydogáló filmben felfedezhetjük Szenegált.

A vissza-visszatérő kopár majomkenyérfákat, a téli szavannát, a hatalmas kőtömbökből épült totemoszlopokat, találkozunk varázslóval és énekesnővel, eljutunk északra is, a Mauritániával közös partszakaszra és végül a tengerhez, ahol Yaoval fontos dolog történik: megtanul úszni.

A lassú idő a sivatag felől jön” – hangzik el a filmben, az örökkévaló idő is bizonyára arrafelé jár.

Philippe Godeau filmjében megszületett a harmónia: végtelen kedvesség, játékosság, érzékenység, nagyszerű színészi játék és következetes vizuális megfogalmazás segít megismerni Szenegált, megérteni a véletlenek játékát, két ember találkozását.