A látvány, amitől minden nézőben bennakad a szó

Van egy pillanat Proton Színház Mundruczó Kornél rendezte Látszatélet című darabjában, amitől kicsit minden nézőben bennakad a szó. Ezt a pár perces döbbenetet nem egy színésztől elhangzó mondat, hanem egy bátor és provokatív díszletmegoldás okozza, amikor az addig klasszikus, belvárosi bérlakásnak tűnő díszlet lassan körbeforog, a polcokból pedig csak hullanak, csörömpölnek a tárgyak a nézőtér elé. Az egész megoldás bravúrját nemcsak a kivitelezés adja, hanem az is, mennyire szervesen épül ez a szokatlan térkezelés a darabba.

Mundruczó természetesen állandó művészi alkotótársával, Ágh Mártonnal dolgozta ki ezt a külföldi bemutatókon is erős visszhangot kiváltó ötletet, amely jól jellemzi a díszlettervező művészi felfogását. Nemcsak a díszletért vagy a látványért felelős, hanem a rendezővel együtt gondolkodó alkotó, akinek szava van a bemutatóig meghozott döntésekben.

Ágh Márton (Fotó/Forrás: Rév Marcell)

Ez a szemlélet már első, komolyabb feltűnést keltő munkáitól jellemzi Ágh látvány- és díszletterveit: saját bevallása szerint először a Schilling Árpád fémjelezte Krétakörben találta meg a hozzá legközelebb álló munkamódszert. „A Krétakör előtt sokszor nem volt kétoldalú a kommunikáció, előfordult, hogy csak annyi instrukciót kaptam a rendezőtől, hogy tervezzem meg a díszletet, ahogy gondolom, és ő majd belerendezi az előadást. Schilling Árpád volt az első rendező, akinél igazán azt érezhettem, hogy az előadás közös termék, és ehhez mindenkinek mindent be kell vetnie.” (Magyar Narancs)

Miután a Krétakör kivonult a klasszikus értelemben vett színházból, Ágh számára is új korszak vette kezdetét. Újabb fontos alkotótársra lelt Mundruczó Kornél személyében, akivel a Krétakörnél már megtapasztalt, teljes alkotócsapatot aktiváló folyamat részesévé vált. Ez a változás pedig egy új terepet is megnyitott a díszlettervező számára: a színházi bemutatókkal párhuzamosan filmekben is megmutathatta tehetségét.

Ágh Márton

Ahogy Mundruczó karrierjében, úgy Ágh számára is vékonyabbá vált a határvonal filmes és színházi megoldások között, mint ahogy azt a színházban és filmen is bemutatott Frankenstein-terv vagy a kiürített Lipótban filmre vett A Nibelung-lakópark is mutatta. Ágh azonban igazán a filmes munkáival váltott ki még nagyobb nemzetközi figyelmet, a Delta látványáért például 2008-ban Európa Filmdíjra jelölték, annyira hitelesen, szinte észrevétlenül rendezte be a majdnem végig a természetben játszódó történet jeleneteit.

Ha a színházat nézzük, A jég című előadásban például a nézőtér vált fenyőerdővé, a Proton Színház Nehéz istennek lenni című előadásában pedig egy kamion belső tere változtatta még kíméletlenebbé az embercsempészet bugyraiba vezető történetet. „Rájöttünk, hogy akkor tudjuk a saját szempontunkból is érdekesebbé tenni a munkát, ha mi sem látjuk pontosan a végeredményt. Ez feltételezi, hogy a díszletben legyen egyfajta rugalmasság vagy transzformációs készség” – vallott munkamódszeréről a szinhaz.org-nak.

De Schillinggel sem szakadt meg teljesen a kapcsolata, hiszen a grandiózus, kétestés, 2015-ben bemutatott Faust esetében is Ághot kérte fel a rendező a modern feldolgozáshoz, a tervező pedig olyan részletes, apró tárgyakban is jelentést hordozó polgári lakást rendezett be az előadásra, amiért vitán felül járt neki a Színikritikusok Díja.

Filmes téren Ágh Mundruczó két legutóbbi alkotásában kapott még a korábbinál is nagyobb teret ötleteihez. A Fehér isten és a Jupiter holdja is alternatív valóságban játszódik, és Ágh főleg az utóbbiban tett hozzá nagyon sokat díszletterveivel az erősen spirituális, a hit kérdésével is kacérkodó alkotáshoz. A vegyes kritikai fogadtatásban részesülő film látványvilágát szinte minden írás kiemelte. Ami nem csoda, ha azt vesszük, hogy a már fent taglalt, térforgatós jelenet legalább annyira hatásos volt a Jupiter holdjában is, mint a színházi térben, de Ágh a menekülttáborok, a pesti kórházak vagy egy lepukkant pesti lakás atmoszféráját is képes volt pluszréteggel felruházni.

Fejléckép: Jupiter holdja (forrás: Proton Cinema)