A mádi Rákóczi-kúriában Erhardt Gábor építésszel

Tokaj-hegyalja építészetére mióta vetődik jelentős figyelem?

Erhardt Gábor (Fotó/Forrás: Erhardt Gábor)

Ez mindig is különleges vidék volt, amely a közelmúltban a tokaji bor újrafelfedezése miatt vált érdekessé. Már a 90-es évek elején megjelentek itt fontos külföldi befektetők, akik letették az alapokat mind borászati, mind építészeti szempontból. Az ő borászataik jellemzően szőlőben álló, új épületek, a borvidék szempontjából azonban inkább a belterületi műemlék épületek az érdekesek.

Ezek a műemlékek jellemzően milyen korúak?

A török dúlás előttről, tehát a XVI. századból nagyon kevés épület maradt meg. Jellemzően a XVIII. század második feléből származnak a legrégebbi épületek. Ettől függetlenül fellelhetők régebbi falmaradványok, másodlagosan fölhasznált kövek.

Minden településnek, épületnek hosszú története van, ami az esetek többségében nem fejthető meg teljesen. Ugyanakkor sejthető, hogy a főutcák épületeinek döntő hányada, azok magjai XVI. századi eredetűek.

Meglepően magas itt a műemléki épületek aránya. Ezek elsősorban egyházi ingatlanok, illetve olyan arisztokrata családokhoz köthető épületek, amik a hatvanas-hetvenes években műemléki védelmet kaptak. De – értékeik miatt - kis túlzással minden épületet műemlékként kell kezelni a borvidéken. Ezt egy miniszteri rendelet is megerősíti, amely szerint Tokaj-hegyalja mind a huszonhét településének összes bel- és külterületi ingatlana kultúrtáj kategóriában műemléki védettséget élvez.

A te érdeklődésed mikor fordult a táj felé?

Szerencsém volt, Ekler Dezső külsős konzulensem volt egy egyetemi tervezési feladatnál. Akkor épült meg az általa tervezett Disznókő borászat Tokaj-hegyalja kapujában, a mádi körforgalomnál. Ennek kapcsán elég sokat beszélgettem vele borról, borkultúráról.

’96 környékén járunk, a boros világ akkor kezdett kinyílni, könnyen „megfertőződött” az ember.

Az egyetem elvégzése után a Kós Károly Egyesülés Makovecz Imre féle vándoriskolájába jelentkeztem, ami azt jelentette, hogy hat félévig más-más irodában dolgoztam. Eljutottam az AXIS Építész Irodába, Salamin Ferenc mellé, akinek a munkái akkoriban jellemzően Tokaj-hegyaljához kötődtek. Bodonyi Csabánál, Tokaj akkori főépítészénél is eltöltöttem fél évet. Az első munkanapom nála, 1999 áprilisában meghatározó volt. Olyan élmények értek, a tarcali Királyudvar felmérésétől kezdve a Szepsy István borásszal való találkozásig, amikre máig is emlékszem. A Makovecz Imre által megteremtett szerves építészet volt számomra a meghatározó, amin belül ez a – regionalista - szál lett a döntő.

Vay-kúria, Golop (Fotó/Forrás: Erhardt Gábor)

Mi volt az, amit ennyire mélyen vonzónak találtál Makovecz Imrében?

Szerintem leginkább a „valamilyensége”. A nyitottság, a műveltség, a kérdések föltétele. Érezni lehetett rajta, hogy nagy formátumú ember. A Műegyetemen tanítom az ő építészetét és nem tudom megunni, engem nagyon érdekel a gondolkodása, a regényes élete, bár ezek a történetek már nem annyira szólítják meg a fiatalokat.

Makovecz-tanítványok tervein, épületein máig fel lehet ismerni a mester hatását?

Azt szoktam mondani, hogy rossz esetben igen. Ő mindenkit a saját útjának, stílusának a megteremtésére sarkallt. Szerencsémre részt vehettem egy könyv és egy kiállítás életre hívásában Turi Attila építészetéről - utóbbi február 2-ig látható a Pesti Vigadóban. Ő gyakorlatilag 1981-től a mester 2011-es haláláig együtt dolgozott Makovecz-cel. Nála látom, hogy elindult egy makoveczi építészettel, aztán rájött, hogy nem utánoznia kell azt, hanem mint egy kásahegyen át kell rágja magát. Volt pár év, amíg csak Makovecz-épületeket rajzolt, és csak utána indult el egy saját önálló úton, amihez természetesen szükséges volt a tehetsége is.

Az egyetlen fontos dolog, amiben hasonlítani kell Makoveczre, az az állandó kérdezés, az adott szituáció tág perspektívában való szemlélése.

Ez nem feltétlenül kell, hogy „Makoveczes” formákat eredményezzen. Ma már a sok szempontból nem folytatható az ő építészete, a mai jogszabályok stilárisan gúzsba kötnek minket. A szerves gondolatiság továbbélése a fontos.

Rákóczi - Aspermont kúria, Mád (Fotó/Forrás: Erhardt Gábor )

Tokaj-hegyalján mik a konkrét feladatok?

Alapvetően nagyon lelkesek az emberek, olyan borászokkal találkozom, akik teremteni akarnak. De itt, a Balaton-felvidékkel ellentétben nincs meg a turizmusból származó jelentős pénzforgalom. Ráadásul az édes bor meglehetősen magas előállítási költsége nem érvényesíthető az árban, tehát tőkeszegénység jellemző a borvidékre. A borászoknak hatalmas léptekkel kell a borászati kérdésekben előre haladni, ahogy Tiffán Ede mondta, a saját nagyapjuknak kellene lenniük, hiszen 50-60 éves lemaradásuk van a borról alkotott vélemények csiszolásában. De eközben ezek az emberek egyszerre marketingesek, vendéglátók, anyagbeszerzők, személyfuvarozók, építési vállalkozók, pályázatírók és még sorolhatnánk, nem beszélve a mind jobban elburjánzó adminisztrációról. Beruházás csak EU-s forrásból képzelhető el, ugyanakkor ezek kampányszerűsége miatt az építészeknek csak nagyon kevés idejük van a legjobb megoldásokat megtalálni, a borászat minden aspektusára figyelni, a borvidéket a kellő mélységig megismerni. Leterheltségük miatt a borászok sem feltétlenül tudnak partnerek lenni ebben.

Ezek a borászatok mennyiben új épületek és mennyiben a nagyapák által örökül hagyottak újragondolásai?

Akkor van terítéken a meglévő épületek bővítése, felújítása, amikor vagy nagyon értékes az épület, mint például a Rákóczi-kúria, vagy amikor hirtelen nincs más ingatlanvagyona az adott pályázónak. Sokszor tehát a kényszer, az idő sürgetése szüli a választ erre is. Az értékesebb épületeknek akár 10-12 tulajdonosuk is lehet és nem mindig megoldható mindenkit kivásárolni, megfelelő összegért, megfelelő időben, néha emberi konfliktusokkal terhelten. Ez gyakran az értékes ingatlanok kihasználatlanságát eredményezi.

Dessewffy-kúria, Tolcsva (Fotó/Forrás: Erhardt Gábor)

Milyen hagyományosan felhasznált anyagok vannak ezekben az épületekben?

A sárba rakott kőfal a leggyakoribb építőanyag errefelé. Nagyon szép az itteni kőanyag és az ősi rakásmód. Tisztán kőházat azonban ma már nem lehet építeni, mivel drága és nem elég korszerű. Igény lenne rá, divatos a látszó kő felületű fal. Ugyanakkor a követ régen nem mutatták meg, a megjelenésének nincs történeti háttere. A falakat vakolták, tapasztották, a faragott kő kereteket márvány mintásra festették. Kőbányák még vannak, nagyon jó kőfaragóink is vannak, én azt gondolom, hogy a kő használata fontos, csak meg kell találni a megfelelő arányt, mértéket. Ezen túl piros kerámia cserepet és fa nyílászárókat használtak. Sajnos bontott anyagot a pályázatok többsége nem enged beépíteni, tehát mondjuk, egy régi cserepet nem tudunk fölrakni feltétlenül a házakra, és ezek az anyagok fogynak is, a használható régi jó cserép, faanyag egyre ritkább.

Tokaj-hegyalja építészete egyszerű, méltósággal teli és tipikus. Van egy határozott építési hagyomány, amit érdemes és lehet folytatni.

A közelmúltban minden településen készült ún. településképi arculati kézikönyv, ami a legfontosabb szabályokat lefekteti az épületek telepítésétől, arányrendszerétől az anyag- és színhasználatig. Ráadásul van egy Világörökségi Tervtanácsunk, amely minden tervet véleményez. Szerencsére a tervezők többsége megfogadja az észrevételeket.

Én ugyanakkor a hagyományok és a továbbgondolás valamiféle egyensúlyában hiszek, amit csak egy közösség tud megfogalmazni és betartatni. Kérdéseket kell föltenni, sokat társalogni, hogy valódi közösséget alkosson Tokaj-hegyalja. Úgy a bor, mint az építészet területén.