„Zászkaliczky a portréfestés közben mintha zenélne: mikor a számára kedves zenész portréját készíti, közben a zenéjét hallgatja és így teljesedik ki, harmonizál a festmény a zenével együtt és születik egy modern/klasszikus kompozíció” – írta a magyar festőről egy amerikai magazin. – „Háttérnek a hangokra rezonáló szín- és formavilágot választ, amelynek az absztraktgeometria adja meg a tempóját egy mesteri hipperrealista portré beállításához.”
Zászkalicky Ágnes portrésorozatát Leonard Bernsteinről a Palm Beachen, a Paul Fisher Galériában láthatta legutóbb a közönség. Az alkotások hónapokon át vendégeskedtek Florida egyik legrangosabb kiállítóhelyén.
A Bécsben élő magyar művésznő eredetileg zenész, orgonaművész, aki a Bartók Konzervatórium és a salzburgi Mozarteum elvégzése után kezdett el érdeklődni a zenélés mellett a festészet, a festés iránt, Oroszországban és Finnországban képezve magát. A zenész és festőművész érzékenységével fest, „ecsetje hangszer” – írja róla a kritika.
Képei a világ számos pontján mutatkoztak be Cannes-tól Monacon át az Egyesült Államokig, vagy Finnországig. Művészeti vezetőként részt vett legutóbb az Operaház Carmina Burana előadásának megalkotásában, ahogyan korábban több más zenei projekthez készített látványtervet pl. a Lappeenranta Szimfonikus Zenekar részére.
„A portréfestés az a terület, ahol leginkább megmérettetik a művész technikai tudása” – mondja a művész. – „Hosszú évek tanulmányai vezettek ahhoz, hogy elérjem azt a szintet, hogy bárkiről vállaljak portré festését. A klasszikus portréfestés technikáját sajátítottam el, orosz mesterektől tanultam. Később George Gheorghe a Bukaresti Nemzeti Múzeum restaurátora lett a mesterem, aki megtanított Caravaggio festési technikájára. Így a portréim készítésében Caravaggio és a régi mesterek technikáját is alkalmazom. Számomra a portréfestés mégis jóval túlmutat a technikai kihívásokon.
A külsőségek mellett az igazi cél az egyéniség, az egyszeri lény, a lélek visszaadása, ami ráül minden arcra, tekintetre. Az arcok éteri jelleget kapnak, visszanéz ránk az örök és a megismételhetetlen.”