Úgy tudom, az édesapja nem értett egyet a művészet elanyagiasításával, sőt nem is szívesen mutatta meg a képeit kiállításokon. A sors furcsa fintora, hogy 2016-ban, az m.a.4 (Mariale) című festményéért 1,4 milliárd forintnyi eurót adtak egy aukción. Ez a legmagasabb összeg, amit magyar származású művész munkájáért valaha is kifizettek árverésen. Mit szólna most ehhez az édesapja?
Édesapám abszolút megértette, hogy egy fiatal művész számára miért fontos eladnia a műveit, hiszen abból a pénzből tud megélni, festéket venni, és fenntartani a családját. Azt viszont nem értette, hogy a festőbarátai, például Sam Francis, miért akarnak mindig többet és többet eladni, kockáztatva ezzel akár azt is, hogy más módon kezdenek el festeni. Hiszen ha egy művész rájön, hogy valamit könnyen el tud adni, akkor azt megfesti újra meg újra, egyszer, kétszer vagy akár tízszer. Ebben az esetben viszont abbamarad a művészi fejlődés, amit az édesapám nagyon fontosnak tartott. A hatvanas években elindult a műtárgyak körüli spekuláció, a magáncégek elkezdtek műtárgyakat vásárolni, a minisztériumok pedig rendeléseket adtak le a múzeumoknak képekre.
Meghatározták, milyen műre lenne szükségük, és amikor apám azt válaszolta, hogy nem tudja most azonnal megfesteni az adott művet, értetlenül fogadták,
és annyit mondtak, nagyítsa fel valamelyik kisebb méretű képét. Apám ezzel nem értett egyet, és nem is akarta kivenni ebből a részét.
Hantai Simon: Absztrakt kompozíció, 1951–1952, olaj, lazúrozott zománcfesték, vászon, Szépművészeti Múzeum, Budapest, vétel a párizsi Galerie Les Yeux Fertiles-től, 2008 (Fotó/Forrás: © Szépművészeti Múzeum© HUNGART 2022)
Ezért is hagyta abba a festést 1982-ben?
A festést nem hagyta abba, továbbra is készített kis méretű képeket, dolgozott és kísérletezett, viszont soha nem állította ki a műveit. Pont a fentebb említett okok miatt nem akart múzeumokkal és galériákkal kapcsolatban állni. Csak festeni akart, és a művészetnek élni.
Daniel Hantai a Szépművészeti Múzeum kamarakiállításán (Fotó/Forrás: MTI/Koszticsák Szilárd)
A Szépművészeti Múzeumban most nyílt kamarakiállítás az édesapja egész életművét vizsgálja, bemutatva a fiatalkori, magyarországi korszakát, az itáliai tanulmányútja során készült képeket és a franciaországi alkotásait is. Az egyik legismertebb képét, a Pompidou központ tulajdonában lévő Rózsaszín írást sajnos nem láthatjuk a tárlaton, mert a francia elnök, Emmanuel Macron irodáját díszíti. Emlékszik esetleg arra, hogyan készült a hatalmas (329,5 × 424,5 cm) festmény?
A történet ott kezdődik, hogy a nagynéném, Hantai Maris 1956-ban menekült el Magyarországról Párizsba, és azonnal be is vonult egy zárdába, apácának. Akkoriban sokakat foglalkoztatott a vallás, és az abból fakadó vallásfilozófiai kérdések. Mivel apám jó ideig kommunista volt, nem érdekelte a vallás, de katolikus családból származott. Édesanyám pedig – a szintén festőművész Bíró Zsuzsanna, vagy ahogy kint alkotott, Suzy Biró – zsidó származású volt, de áttért a katolikus hitre 1958-ban. Ez édesapámat is arra késztette, hogy gondolja át a hitét.
Naponta misére járt, és 1958-ban, advent első vasárnapján elkezdte festeni a Rózsaszín írás című képét, amelyen egy liturgiai éven keresztül dolgozott.
Minden reggel, miután hazajött a miséről, leült a vászon elé, és az aznapi misén hallott prédikációból, valamint egyéb vallási szövegekből tintával idézeteket írt a képre. Tette mindezt 365 napon keresztül. Emlékszem, ahogy napról napra telt a vászon felülete. A festmény egy jó darabig a műtermében volt, utána pedig a lakásunkban.
A la @FondationLV, immense plaisir de pouvoir avoir plus facilement accès au magnifique "Écriture rose" (Simon Hantaï) que lorsqu'il était accroché à l'@Elysee dans le bureau du PR ????. pic.twitter.com/OUBeycZLtJ
— Frederic Biscarat (@fre2bis) July 2, 2022
Bejárhatott a műterembe vagy gyerekként tilos volt zavarni a papát munka közben?
Bejárhattam, sőt segítettem is apámnak, többek között a Rózsaszín írás elkészültében is. Kilencéves voltam ekkor. Apámmal jártuk a bolhapiacokat, és rengeteg borotvapengét vásároltunk, mert nagyon fontos volt, hogy a hatalmas felület egyúttal tükörsima is legyen. Ehhez elengedhetetlen volt borotvapengével egyengetni a vászon felületét. Később a testvéreim is bejárhattak segédkezni a műterembe. A négy testvérem azután született, hogy apám vallásossá vált, és édesanyámmal 1958-ban templomi, katolikus szertartás szerinti esküvőt is tartottak.
Ebben az időszakban Hantai Simon szakított a szüerralistákkal, és egyre inkább a gesztusfestészet irányába fordult, majd a ’60-as évektől a védjegyévé vált hajtogatós, pliage technikával készítette műveit. Georges Mathieu-vel szervezett szándékosan vallási, „katolikus” jellegű kiállítást, ahová a szürrealisták is elmentek, és leköpték a kiállított kereszteket. Velük André Bretonon keresztül ismerkedett meg, akihez a „szakítás” előtt barátság fűzte. Mesélt valamit az édesapja arról, hogyan ismerkedett meg Bretonnal?
Még a megismerkedésük is szürreális módon történt. Apám a 30. születésnapján, pontosan hetven évvel ezelőtt, 1952. december 7-én úgy döntött, hogy e jeles alkalomból megajándékozza magát egy gesztussal, és letette az egyik kis méretű festményét Breton ajtaja elé a küszöbre, név nélkül. Annyit írt csak egy cetlire, hogy „Nézz a szemembe / kereslek / Ne küldj el!”. Breton rá nyolc napra nyitotta meg À l’Étoile scellée nevű galériáját, a szüleim pedig arra sétáltak, bementek, és látták, hogy apám festménye Duchamp Feuille de vigne femelle című képe mellett függ. Breton oda is ment hozzájuk, megkérdezte, kik ők, apám pedig bemutatkozott, és elmondta, hogy ő festette azt a bizonyos képet.
Ekkor Breton elhatározta, hogy megrendezi apámnak élete első, önálló kiállítását.
Így is tett, 1953 januárjában, a galéria első tárlatán apám műveit mutatta be.
Hantai Simon: Cím nélkül, 1949, akvarell, szén, kréta, papír, vászonra kasírozva, Archives Simon Hantaï, Párizs (Fotó/Forrás: Archives Simon Hantaï/HUNGART 2022, / Áment Gellért)
Hantai Simont nemcsak Bretonhoz fűzte legendás barátság, hanem Juhász Ferenc költőhöz is, aki viszonylag gyakran ki is utazott Párizsba. Gyerekként mire emlékszik ezekből a látogatásokból?
Senki mással nem láttam az apámat annyit nevetni, mint Juhász Ferenccel, akivel egy faluból származtak. Noha 1948 után a vasfüggöny legördült, ez sem állhatott kettejük barátsága közé. Juhász Ferenc a szocializmus alatt is utazhatott külföldre. Apám azt mesélte, hogy
akárhová is mentek Párizsban, valahogy mindig felbukkant a nyomukban egy-két furcsa, szürke kalapos férfi, aki követte őket.
Néha nem volt könnyű lerázni őket, de azért valahogy mindig sikerült egy kicsit kettesben is maradniuk. Imádtak beszélgetni a párizsi kávéházak teraszain. Apám sok képet ajándékozott neki, volt ugyanis egy megállapodásuk: amikor Juhász Ferenc új kötetet adott ki, mindig kért egy olyan művet, ami szerepelhetett a borítón. Ezért van az, hogy számos Juhász Ferenc-mű borítóján édesapám munkája látható.
Hantai Simon: Festmény, 1949, olaj, papír, Archives Simon Hantaï, Párizs (Fotó/Forrás: Archives Simon Hantaï/HUNGART 2022, / Áment Gellért)
A Hantai, Klee és más absztrakciók című kiállítás december 7-én nyílt a Szépművészeti Múzeumban, és egészen március 19-ig látogatható. A kamaratárlat egyfajta főhajtás a száz évvel ezelőtt született világhírű művész előtt, ahol többek között azt a nyolc darabból álló műtárgyegyüttest is bemutatják, amelyet Hantai Simon válogatott és adományozott a múzeumnak. A tárlat kurátora, Geskó Judit Hantai fiatalkori, magyar korszakából, az itáliai tanulmányútja során készült munkákból és a már Franciaországban alkotott művekből is válogatott. A mintegy hatvan képet felvonultató kiállításon megjelennek a Hantait inspiráló művészek is egy-egy remekművükkel, úgy mint Joan Miró, Pablo Picasso és Paul Klee.
Hantai, Klee és más absztrakciók
Helyszín: Szépművészeti Múzeum
Időpont: december 7. – 2023. március 19.
Fejléckép: Hantai Simon 1974-ben a műtermében Fotó/Forrás: Wikipedia
hírlevél
