1844. január 28-án született Nyíregyházán. A család két év múlva Kassára költözött gyógyszerész (és mellesleg kiváló rézmetsző) apja megromlott egészsége miatt. Kiemelkedő rajztehetségére korán felfigyeltek, a középiskola mellett a Klimkovics testvérek magániskolájában tanult festeni és rajzolni. 1861-től a müncheni Képzőművészeti Akadémián fejlesztette tudását, 1865-től Karl von Piloty, a német történelmi festészet kiemelkedő alakjának növendéke volt,
egy ideig közös műteremben dolgozott Szinyei Merse Pállal.
Korai alkotásai romantikus életképek (Balatoni halásztragédia) és biedermeier arcképek (Etelka, Gizella), de Szinyei és Paál László hatására plein air képeket is festett (Erdei tájkép, Pihenés az erdőben). 1873-ban Münchenben feleségül vette Gabriel Max müncheni festő nővérét, aki négy gyermeket szült neki. Felesége korai halálát követően 1892-ben újból megnősült.
További festményekért kattints a képre!
Első nagy sikerét 1866-ban aratta Hunyadi László búcsúja című történeti képével, melyet hamarosan megvásároltak a Nemzeti Múzeum számára.
Benczúr művészete a Székely Bertalan és Madarász Viktor műveiben jelentkező nemzeti romantikához kapcsolódott, bár kritikusai szerint az ő piktúrájuk tartalmi mélységeit nem érte el. Mestere, Piloty historizmusával szemben témái aktualitást is tartalmaztak, a nemzet elnyomása elleni tiltakozásból fakadtak.
Vajk megkeresztelése (Fotó/Forrás: wikipedia)
Kivételes ábrázolókészsége és rajztudása olyan korai, a nemzeti érzések inspirálta művein is megmutatkoztak, mint a II. Rákóczi Ferenc elfogatása (1869) és a Vajk megkeresztelése (1875), amelyeken a clair-obscure, a fény és árnyék kontrasztja érvényesül. Ez utóbbi ikonikus festményt az 1878-as párizsi világkiállításon bronzéremmel, a festőt pedig a Ferenc József Rend lovagkeresztjével ismerték el. Benczúr a történeti, akadémikus festészet jelentős alakja, a millennium időszakának legünnepeltebb művésze lett, aki múltunk számos nagy pillanatát megörökítette.
Műveit kiváló rajztudás, teátrális, barokkos kompozíció, látványos alakok, pompás ruhák és tárgyak, olykor naturalista megoldások jellemzik.
Itáliai és franciaországi tanulmányútján főleg a barokk mesterek, Tiziano, Tiepolo, Tintoretto, Veronese és Rubens hatottak rá. II. Lajos bajor király megrendelésére festette 1874-ben a rokokó témájú XV. Lajos és Dubarry asszony című vásznát, ezt követte a XVI. Lajos és családja a versailles-i palota megostromlásakor. A bajor uralkodó kineveztette a müncheni akadémia tanárává, 1876-tól 1883-ig ott dolgozott. Ekkor hívták haza az első magyar művészképző, a Mesteriskola igazgatójának, ahol haláláig hivatalosan elismert művészként működött. Tanítási módszerének elsődleges célja a technikai tudás elsajátíttatása volt, tanítványainak egyébként szabad kezet biztosított.
Erzsébet királyné arcképe 1899 (Fotó/Forrás: wikipedia)
Benczúr munkássága nyomán a 19-20. század fordulójának kedvelt műfajává vált a reprezentatív portré. Az arisztokrácia és a politikai élet alakjairól készült művei közül nevezetesek a gróf Károlyi Lászlóné, I. Ferenc József, Erzsébet királyné, Rudolf trónörökös, Tisza Kálmán, Tisza István, Trefort Ágoston, Mikszáth Kálmán, I. Ferdinánd bolgár cár arcmását megörökítő képei.
1890-re felépült a terézvárosi művésztelepen, az Epreskertben a műtermes villája, s a megrendelésekkel elhalmozott festő évente ellátogatott bajorországi nyaralójába, hogy kipihenje a feszített ütemű munka fáradalmait.
1906-ban kinevezték a főrendiház örökös tagjává, 1910-ben a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja lett, elhalmozták megrendelésekkel és kitüntetésekkel.
Utolsó nagy alkotói korszakában a millenniumra készült a Habsburgok szerepét kiemelő Budavár visszavétele (1896), s az 1944-ben elpusztult Millenniumi hódolat.
A Bazilikában látható oltárképe, a Szent István felajánlja a koronát Máriának (1901), a főtemplom mozaikképe A Szentmise allegóriái címet viseli. Késői történelmi tablóin világosabb kolorit érvényesül, mint például a királyi vár Hunyadi-termébe tervezett nyolc monumentális kompozíció két elkészült darabján: a Mátyás fogadja a pápa követeit (1915) és a Diadalmas Mátyás (1919) című alkotásain.
Számos önarcképet, továbbá mitológiai tárgyú képeket is készített: Bacchánsnő, Perseus és Andromeda. Virágokat és puttókat festett a Mályvák között és a Vénus galambjai című vásznain. Kései korszakában is alkotott néhány realista, plein-airhoz közelítő képet (Olvasó nő), és számos bibliai tárgyú képet is (Házasságtörő nő, Bűnbánó Magdolna, Jézus az Olajfák hegyén).
1920. július 16-án halt meg birtokán, a Nógrád-megyei Dolányban, amelyet később Benczúrfalvának neveztek el. A jelenleg Szécsényhez tartozó kis településen ma is áll a művész kúriája (a romos műemlék felújítása folyamatban van), a falu temetőjében található a síremléke is. Műveit a Magyar Nemzeti Galéria, valamint számos vidéki és külföldi múzeum őrzi. A nyíregyházi Jósa András Múzeum - mely a Benczúr-gyűjteményt 1950 óta őrzi - állandó kiállítással tiszteleg a város szülötte előtt. Szegeden a Nemzeti Emlékcsarnok őrzi portrészobrát, Kisfaludi Strobl Zsigmond alkotását.
A festőművészt 2001-ben posztumusz Magyar Örökség-díjjal tüntették ki. Mátyás és Beatrix esküvője című képét több évtizednyi lappangás után, 2013-ban sikerült azonosítani. XVI. Lajos és családja elfogatása című festménye 2017-ben a Magyar Nemzeti Bank Értéktár programjának eredményeként került közgyűjteménybe. 2019-ben születésének 175. évfordulója alkalmából emlékérmet bocsátottak ki.
hírlevél
