Miért választottad ezt a háborús tabutémát?

Nem tartom provokációnak a témaválasztást, de az fontos volt, hogy valami lényegesre kérdezzek rá. Mint magyar filmes, olyan témát kerestem, amihez valamilyen módon közöm van. Először Ungváry Krisztián könyvében olvastam a partizán-történetekről, Závada Pál regénye, a Természetes fény később került hozzám. Vonzódom Oroszországhoz, az orosz kultúrához, tájhoz. Sosztakovics, Schnittke, Mihalkov, Babel, Turgenyev nagy kedvenceim. Annak idején mi külön orosz irodalmat is tanultunk a főiskolán, ehhez Szász János ragaszkodott.

Hogy milyen az, amikor – mint a Sztalkerben – a katonák, a teljesen más világból érkező egyszerű emberek bejutnak egy zónába, egy vad, mocsaras, rejtélyes világba, ahol nem látni az ellenséget. Milyen az, amikor a teljesen más világból érkező egyszerű ember elkerül egy ilyen zónába, és meg kell találnia az ellenséget.

Nagy Dénes rendező a Természetes fény forgatásán (Fotó/Forrás: Csata Hanna)

Sokáig kerested a szereplőket, köztük a főhőst, a Semetka István szakaszvezetőt alakító Szabó Ferencet.

Igazából magamat kerestem Semetka alakjában. Őbenne egyszerre van méltóság és büszkeség, de közben rendkívül zárkózott és tétova. Folyamatosan próbál úgy tenni, mintha részt tudna venni a dolgokban, miközben mindenben bizonytalan.

Jól láthatóan elkülönülnek a szláv és a magyar arcok. A honvédeket alakító magyar szereplőket magyarországi, erdélyi, kárpátaljai és vajdasági falvakban toboroztuk, és az is nagyon fontos volt, hogy tájszólással beszéljenek. Tudom, hogy ez elsőre szokatlan, mégis ragaszkodtam hozzá.

Miért döntöttél a lassú, kitartott jelenetek mellett?

Azt akartam, hogy a szereplőket hosszan meg tudjuk figyelni, hiszen, ha van idő elmerülni egy arcban, egy idő után mást kezdünk nézni benne. Ez egyébként elég sikamlós terület, mert könnyen erőltetetté, önismétlővé tud válni, és biztos van, akinek ez a tempó is az. Ilyen szempontból a vágás nagyon fontos, hiszen sokkal hosszabb verzióink is voltak. Sok jelenetet lerövidítettünk, amiben a hangutómunkának is nagy volt a szerepe: segített a ritmusváltásban, és hanghatásokkal töltötte meg a csendet. Végig hittünk a filmben.

Egyszerre érezni a magyar és az orosz film hagyományát a képsorokon, mondhatjuk, hogy Tarkovszkijtól Tarr Béláig inspirálódtál?

Tarkovszkij nagy kedvenc, bár nála több a misztika, mint nálunk, mi szándékosan próbáltunk visszavenni belőle és szikárabbnak maradni. Mégis elsődlegesen az Andrej Rubljov és a Sztalker volt a fejünkben. Rajta kívül két másik rendező inspirált Bruno Dumont, a Flandria rendezője és a mexikói Carlos Reygadas a Silent Light című filmjével.

Természetes fény (Fotó/Forrás: Dobos Tamás / Campfilm)

A fotó felől érkeztél a filmbe, hogyan dolgoztok együtt Dobos Tamás operatőrrel?

Bár mindent kitalálunk előre, mégis minden átalakul a helyszínen. Ez fontos része a munkánknak, és sokakat megőrjítünk vele. Nem csupán egyformán gondolkodunk Tamással, hanem végtelenül meg is bízunk egymás ízlésében. A forgatásokon hagyom, hogy ösztönösen dolgozzon: ha például át akar fordulni a díszletben 180 fokkal, akkor átfordulhat. Az a cél, hogy szabadnak érezze magát. Ez a bizalmi kapcsolat annak is köszönhető, hogy régóta ismerjük egymást, vele és a producerekkel, László Sárával és Gerő Marcell-lel egy osztályban végeztünk, így a közöttünk levő egység a bonyolult és nehéz helyzeteket is felülírja. Öt évig készítettük elő a filmet, hogy minden készen álljon, és ígéretes legyen a forgatáshoz – persze ez még nem garancia semmire.

Milyen bonyolult és nehéz helyzet állt elő a film készítése során?

Sok nehéz helyzet volt. Például másfél hónappal a forgatás előtt sokkal hosszabb volt a forgatókönyvünk, de kiderült, hogy pénzhiány miatt nem tudjuk leforgatni. Éppen Rigában, a forgatás előtti utolsó terepszemlén jártunk, akkor kvázi egy nap alatt kellett döntenünk arról, hogy egyáltalán lesz-e film. Sok ember sok évnyi munkája feszült egymásnak. Végül Ágh Marci, a látványtervező találta ki, hogy mit húzzunk ki a forgatókönyvből, ami nem volt kevés: az egyharmadát el kellett engednünk ahhoz, hogy a forgathassunk. Ő is annyira magáénak érezte a filmet, hogy meg akarta oldani azt a problémát, amire magamtól nem lettem volna képes. Eredetileg két faluval terveztünk, végül egy maradt. Az pedig különösen érdekes, hogy szerintem így erősebb lett a film, hiszen jobban megismerhetjük a szereplőket. Vagyis a legnehezebb pillanatokból is lehet jó élménnyel kijönni. A bizalom csodálatos dolog.

Természetes fény (werk) (Fotó/Forrás: Martins Cirulis)

A forgatáson vagy inkább a vágás során „készül el” a film?

Nehéz szétválasztani. Természetesen a vágás során készül el a film, hiszen a leforgatott anyag fele kikerül belőle. És az nagyon nem mindegy, hogy melyik fele marad benne, miért és hogyan. Ilyen szempontból a vágásnál alakul ki a dramaturgia, ott derül ki, hogy működik-e egy történet, mégis a film szíve és a lelke a forgatásokon dől el, azon múlik, hogy mit veszünk fel.

Öt hónapon át vágtunk Nicolas Rumpl belga vágóval tavaly - egy kis kényszerszünettel a karantén alatt -, ami kifejezetten jól jött, mert lehetőséget adott az alapos átgondolásra: és át is alakult minden a fejünkben. A hangutómunka is hosszú volt, négy hónapig tartott, de ezt így is terveztük. Tudtuk, hogy a hanggal alaposan kell foglalkozni, mert ebben a filmben kevés a párbeszéd, ezért nagyon ki kell találni, hogy mivel töltjük ki a helyét: sok konkrétumot és zörejezést helyeztünk el benne, rengeteg utószinkronnal. A végeredmény Zányi Tamás, Lukács Péter Benjámin és két francia hangmérnök Jocelyn Robert és Dominique Gaborieau munkáját dícséri.

Természetes fény (werk) (Fotó/Forrás: Csata Hanna)

Nevezhetjük „így jöttem-filmnek” a Természetes fényt?

Zárkózott és titkolódzó ember vagyok, nem szeretek egyértelmű jeleket adni, inkább utalásokban fogalmazok. Arra, hogy ki vagyok én, úgysincs válasz, viszont filmnyelvileg tiszta sor volt, hogy mit szeretnék.

Más nem is érdekel, mint elmélyülten nézni egy arcot, egy tájat – és nem felruházni mondanivalóval, jelzőkkel, tulajdonságokkal. Megfigyelem az embert, de az én szememben bizonyos szempontból megfejthetetlen marad. Ezt az érzést szeretném képben megfogalmazni.

Fejléckép: Szabó Ferenc, a Természetes fény c. film jelenetében/ Fotó: Dobos Tamás, Campfilm