Valószínűleg, ha azt mondjuk „Ofélia”, sokaknak beugrik az az ikonikus festmény, amely Hamlet kedvesét ábrázolja a vízbefúlás előtti pillanatban. A ma 30 millió fontot érő mű a preraffaelita festő, John Everett Millais 1852-ben befejezett képe, a világ egyik legismertebb festménye. A rajta modellként szereplő Elizabeth Siddal nevét azonban csak manapság kezdik megismerni.
Ha rémlik is valami vele kapcsolatban, valószínűleg annyi, hogy festők modelljeként dolgozott és 32 évesen kábítószer-túladagolásban halt meg.
A legenda szerint Siddal húszévesen kalaposként dolgozott egy üzletben, amikor megismerkedett Walter Deverell művésszel. A férfi mutatta be őt a Preraffaelita Testvériség körének, onnantól kezdve pedig számtalan alkalommal ült modellt a festőknek, köztük Dante Gabriel Rossettinek, akihez később férjhez is ment. Siddal olyan ismert Rossetti-művek múzsájává vált, mint az Ecce Ancilla Domini (Angyali üdvözlet, 1849-50), a Regina Cordium (A szívek királynője, 1860) és a Beata Beatrix (1864 –70).
John Everett Millais: Ofélia, olaj, vászon, 76.2 cm x 111.8 cm, 1851 (Fotó/Forrás: Wikipedia)
Azt azonban kevesen tudják róla, hogy saját jogán is művész volt: festett és írt. Ő volt az egyetlen nő, aki az 1848-ban megalakult, rövid életű, de erősen mitologizált preraffaelita mozgalom 1857-es és ’58-as tárlatain kiállított, de kora kritikusai nem foglalkoztak vele. A Tate-ben nyílt tárlat azonban újraírja történetét: a mintegy hatvan papíron megmaradt alkotásából és néhány festményéből most harminc művet bemutatnak.
A kiállítás kurátora, Carol Jacobi szerint Siddal alkotásait eddig nemcsak azért mutatták be ritkán, mert kevés maradt fenn belőlük, hanem azért is, mert „elnyomták” a körülötte lévő híres művészek, mint például Dante Gabriel Rossetti és John Everett Millais.
Siddal művészetében gyakran ábrázolt a költészetből vett, erős érzelmi töltetű jeleneteket: például a Lady Clare című festményét Alfred Tennyson balladája inspirálta. Egy másik a Macbethek című művén magát és Rossettit festette meg tragikus sorsú szerelmespárként, akiket a boszorkányok jóslata végül az őrületbe kerget.
A művész legtöbb fennmaradt alkotása egyébként akvarellfestményekből és rajzokból áll, csupán egyetlen ismert olajfestményt tulajdonítanak neki:
egy kör alakú vászonra készült finoman kidolgozott önarcképet.
Elisabeth Siddal, ismeretlen szerző felvétele 1860-ból (Fotó/Forrás: Wikipedia)
Siddal munkásságát az 1980-as években fedezték fel újra, halála után csaknem százhúsz évvel: Jan Marsh kurátor és tudós a preraffaeliták kulcsfontosságú tagjaként kezdte emlegetni. Valódi alakja azonban kissé megfejthetetlen maradt, mivel a történetek többsége még mindig sokkal inkább Dante Gabriel Rosettiről szól, és arról, hogyan jelenik meg a férfi művészetében a felesége iránt érzett szerelme. Ha tudunk is valamit Siddalról, azt csak férje életrajzából tudjuk. A Siddalról szóló legendák is leegyszerűsítő narratívák, többek között az a történet is, hogy a preraffaeliták egy kalapüzletben „fedezték fel” őt. Ennél azért biztosan árnyaltabb a története, mivel Siddal tudatosan fejlesztette kreatív képességeit és folytatott művészeti tanulmányokat.
#ElizabethSiddal first read #Tennyson's poems on scrap of paper around a pat of butter. She became an early, influential illustrator. 'Lady Clare', #TheRossettis @Tate, tests love across classes, reflecting relationship with #DanteGabrielRossetti. Story https://t.co/BmftauLX3Q pic.twitter.com/kTxR42JCBH
— Carol Jacobi (@caroljjacobi) April 28, 2023
Feltehetően testi betegségeivel és opiátfüggőségével kapcsolatban is túloztak. Ahogy azt is tévesen tudják, hogy öngyilkosságot követett volna el:
nagy valószínűséggel véletlenül adagolta túl magát kábítószerrel, mert gyermekágyi pszichózisban szenvedett, miután lánya halva született.
Emellett sok művészettörténész szerint Siddal nagyrészt férje stílusában és a hatása alatt alkotott, valójában azonban gyakran dolgoztak együtt és kölcsönösen hatottak egymásra, Dante Rosetti is sok ötletet merített Siddaltól.
A kiállítás Siddal valódi történetét akarja elbeszélni művein keresztül: egy olyan munkásosztálybeli nőjét, aki festő és költő volt saját jogán, megelőzte a korát harminc évvel, de neme és társadalmi helyzete megakadályozta az érvényesülésben.
(via CNN)
Fejléckép: Elisabeth Siddal (Fotó/Forrás: Wikipédia)
hírlevél
