A nagy kiállítótérben nyolc kortárs fotográfus keresi a választ arra: hogyan legyünk jól? A Gyógyír címet viselő kiállításon különös utat járhatunk be: a személyes élményektől – mint a születés és a betegség – indulva a belső lelki életen, a családdal és a szűk baráti körünkkel való kapcsolaton át az időhöz és a külsőségekhez való viszonyokat kutatva érkezünk meg a filozofikus, társadalmi kontextushoz.

Szász Lilla: Lány virágok között, részlet az Öndivatbemutató című sorozatból, 2018, lambda print, 15x15 cm (Fotó/Forrás: Robert Capa Központ)
A csoportos tárlat kurátora, Gellér Judit, tudatosan kért fel eltérő technikai megközelítéssel dolgozó, különböző generációkhoz tartozó művészeket, ezzel is tágítva a mentális egészséget kutató értelmezések lehetséges perspektíváit. „Azt kértem tőlük, hogy próbáljunk meg előre nézni, kiutakat keresni. Azt kutatni, hogy milyen lehetőségeink vannak.
A célom az volt, hogy megmutassuk, a művészet és a fotó miként tudja felhívni a figyelmet a mentális egészség fontosságára.
A huszonegyedik században az emberek lelki válságba kerülése ugyanis globálisan érzékelhető problémává vált.”
Az alkotók személyes élményeiket alapul véve reflektáltak a felvetésekre, ez által rajzolódott ki a kiállítás útvonala. Az első két teremben a belső világ kap hangsúlyt, az új élet és az életszakasz kezdetét bemutató (Fátyol Viola), a fohász gyakorlatait feltérképező (Csontó Lajos), a transzcendens tapasztalatokat kutató (Hodosy Enikő), valamint a kisebb közösségen belüli kötelékeket (Szatmári Gergely) vizsgáló munkákon keresztül.

Fátyol Viola: részlet a 204 című sorozatból, 2019–2020, inkjet print, 15x20 cm (Fotó/Forrás: Robert Capa Központ)
A következő teremben az egyes szubkultúrák divattermékeinek az idő múlásához való viszonya (Szombat Éva) és a hétköznapi boldogság keresése (Szász Lilla) által foglalkoznak az örömöt okozó külső megjelenéssel, míg a negyedik teremben globálisan érthető és értelmezhető módon, a közvetlen környezetünkhöz való viszonyunkra (Bartha Máté), vagy épp személyes döntéseink feltételezhető következményeire (Gyenis Tibor) kérdeznek rá az alkotók.
A személyességet tovább erősíti a kiállítás arculata, Füredi Tamás kézzel festett szövegei, a kurátor ugyanis fontosnak tartotta, hogy az eltérő technikájú fotográfiák között megjelenjen a kézírás, amely a térben a technikai képek között megjelenve nemcsak a személyesség, de esendőségünknek is egyfajta szimbóluma.
A tárlat május 4. és augusztus 15-ig látható. Az intézmény kiállításokat védettségi igazolvánnyal rendelkező személyek, és a felügyeletük alá tartozó 18 évesnél fiatalabbak látogathatják. Továbbra is javasolják a maszkviselést és kézfertőtlenítő használatát a Capa Központ teljes területén.
Fejléckép: Bartha Máté: Cím nélkül, részlet a Vasárnap című sorozatból, 2020, giclée print, 70x70 cm (fotó: Robert Capa Központ)