Hogyan működhet a múzeumpedagógia online? Mi az, amiben a virtuális tér többet tud adni, és mi az, ami csak „élőben” működik?

Somogyi-Rohonczy Zsófia: Az online jelenlét a jelenlegi helyzettől függetlenül is fontos és új utakat tud megnyitni. Mind a földrajzi távolság, mind a nyitva tartási idő, vagy éppen a múzeumba való ellátogatás anyagi költsége, esetleg a múzeumpedagógus leterheltsége –hiszen mi sem tudunk egyszerre több csoporttal lenni – befolyásolja, hogy egy-egy csoport vagy család részese tud-e lenni a Ludwig Múzeumnak. Az online térben kicsit másképpen kell gondolkodni és másképp kell kommunikálni, sőt mostanában talán nagyobb is a „zaj”, mint máskor. De nézzük a jó oldalát:

Ez persze visszafelé is működik, és reméljük, hogy a mi ötleteink és fejlesztő anyagaink a kollégáinkat is inspirálják.

Somogyi-Rohonczy Zsófia múzeumpedagógiai foglalkozást tart a Ludwig Múzeumban (Fotó/Forrás: Ludwig Múzeum / Szabó Zsófi)

Ami az „élőben” működés mellett egyértelmű pozitívumként értékelhető – és, ami most nagyon hiányzik –, az a személyes jelenlét. A munkánk során a legtöbb visszajelzést a nonverbális kommunikáció által kapjuk: egy tekintet, egy mozdulat, a mimika, a csoporttól vagy a művektől mért távolság bizony többet mond számunkra, mint a kérdéseinkre adott válaszok vagy a beszélgetések során elhangzott információk. Ezzel most nem számolhatunk, és ez a figyelem felkeltésétől kezdve egészen a visszaigazolásig érezteti a hatását. Nem lehet csak kattintások vagy Facebook kommentek alapján leszűrni, hogy egy-egy ötletünk mennyire sikeres. Mire egy foglalkozás, játék vagy kiadvány elnyeri a végleges formáját, addig sok-sok módosítást hajtunk rajta végig a visszajelzések alapján.

A Ludwig Múzeum elsősorban kortárs művészettel foglalkozik, amely sokszor a felnőtteket is megosztja. Mennyiben kell más koncepciókban gondolkodni a múzeumpedagógusnak, mint a klasszikus művészet feldolgozásakor?

Somogyi-Rohonczy Zsófia: Szerintem minden művészettörténeti kor rejt magában megosztó momentumokat, alkotásokat, nézőpontokat. Engem például rendszeresen mellbe vágnak a meggyötört testek középkori ábrázolásai, pedig az egyetemen az egyik szigorlati dolgozatomat Grünewald Ishenheimi oltárának és M. S. mester táblaképeinek Krisztus-ábrázolásáról írtam. Aki látta már őket, az érti, hogy mennyire felzaklatók. De a természettudományi, technikai vagy orvosi témájú kiállításokon is zavarba tudok jönni (egyúttal persze magával ragad a felfedezés vágya). Úgy gondolom tehát, hogy a megosztottság nem korszakfüggő. Az biztos, hogy a kortárs alkotások esetében közelebb érezzük magunkhoz az alkotót. A mi korunk kérdéseivel foglalkozik, az általa ábrázolt életek akár a mieink is lehetnének, ezért elevenünkbe vághat. Ezért fontos a múzeumpedagógus (vagy múzeumi közvetítő) felelőssége: mit választ ki bemutatásra, és azt hogyan interpretálja.

A legrosszabb talán az, hogy az illetőt egy életre elijesztjük a kortárs művészettől.

Milyen új anyagok készülnek, és ezek milyen platformokon érhetőek el?

Somogyi-Rohonczy Zsófia: A gyűjtemény anyagához szerettünk volna ismét hozzányúlni, hiszen

Ősszel sok szempontból fontos lesz ez a kiállítás, többek között egy nemzetközi művészetpedagógiai kutatás alapját is képezi.

Jelenleg egy 3in1 füzetet készítünk elő, ami nemcsak kifestő, hanem érdekes információkat is bemutat a gyűjteményünk egy-egy darabjáról, és a színezésen túl egy-egy kreatív és/vagy elgondolkodtató feladatot is kínál a családoknak. Csodálatos önkénteseink vannak, amikor feldobtuk az ötletet, akkor többen azonnal jelentkeztek, és a kifestőkbe bevitték saját stílusukat, ötleteiket is. Remek önkéntescsapat alakult idén is, amiért nagyon hálásak vagyunk!

Egy kreatív ötlettár is készülőben van, ahol tematikus egységekbe foglaljuk majd a gyűjteményünket – az első az abszolút időszerű Üres város, modern élet –, és ehhez rendelünk 2-4 művet. Mindegyik alkotáshoz három különböző nehézségi szintű feladatot ajánl majd, de egy közös bennük: minden alapanyag megtalálható remélhetőleg az otthonokban, így nem kell papírboltba, hobby boltba mennünk.

Múzeumpedagógiai foglalkozás a Ludwig Múzeumban (Fotó/Forrás: Ludwig Múzeum / Szabó Zsófi)

Hemrik László: A múzeum honlapján a „Fedezz fel!” menüpont alatt találhatók meg azok a fejlesztések, amelyeket alapvetően a járvány idejére, az online iskolai munkához segítségül dolgoztunk ki. Ide nagyon sokféle tartalom került fel három, pontosabban négy korosztályra lebontva. Még az óvodások is kaptak feladatot. A cél az volt, hogy minél egyszerűbb formában, minél jobban hasznosíthatók legyenek az anyagok a pedagógusok számára, ugyanakkor érdekes legyen akkor is, ha internetet, számítógépet kell használni hozzá, és akkor is, ha offline üzemmódra kell váltani. Szinte minden esetben kérjük a diákokat is, hogy az eredményeiket, az alkotásaikat osszák meg egymással, tegyék láthatóvá azokat. Minden feladatot, letölthető kiadványt, videóanyagot tanári útmutatóval vezetünk fel, amiben röviden bemutatjuk a többnyire letölthető tartalmat, és körülírjuk, milyen pedagógiai célt hivatott megvalósítani, milyen órához, tananyaghoz rendelhető.   

Milyen témákat érintenek ezek anyagok, és hogyan kapcsolódnak a múzeum kiállításaihoz?

Hemrik László: Az online feladatok többsége a jelenlegi helyzethez igazodva a honlapunkról elérhető, és jellemzően a gyűjteményhez kapcsolódik. Például bizonyos szempontok szerint műveket kell keresni a gyűjteményben, vagy onnan kiválasztott műveket kell összehasonlítani. Emellett felkerülnek korábbi kiállításokhoz kapcsolódó tartalmak, például „Lakaliti rajzfüzete”, amit a nemrég lebontott Westkunst – Ostkunst című kiállításban használtunk, vagy a jóval korábbi Csörgő Attila-kiállításához kapcsolódó munkafüzet is.

Mely korosztály az elsődleges célközönség?

Somogyi-Rohonczy Zsófia: A kortárs művészet mindenkihez szól, így mi sem koncentrálunk csak egy korcsoportra. Persze vannak foglalkozások, amiket középiskolásoknak dolgozunk ki (a tantárgyi kapcsolódást szem előtt tartva), és van, ahol kifejezetten a szépkorúakat szólítjuk meg vagy éppen azokat a fiatalokat, akik szeretnének kötetlenül, csak egy műalkotásban elmélyülve online közösségben beszélgetni.

Terveznek-e online foglalkozást, ha igen, ezek hogyan működhetnek?

Somogyi-Rohonczy Zsófia: Mindenképp tervezünk, hisz

Az ennek leginkább megfelelő online felületet még keressük, hiszen biztonságos térben szeretnénk fogadni a csoportokat, ahol a személyes adataik védelme mellett képeket, videókat is meg tudunk osztani, és a visszacsatolás, beszélgetés lehetősége is adott úgy, hogy a diákoknak ne kelljen egy sokadik programot letölteni a gépükre. Jelen helyzetben a foglalkozásokat leginkább a beszélgetés irányába tudjuk elvinni, és az érdekességek, digitális tartalmak megosztását erősíteni. A mozgás, a műtárgyakkal való személyes találkozás, a több érzékszervvel történő befogadás most kicsit háttérbe szorul. Ez egy új helyzet, új kihívásokkal, de hihetetlenül izgalmas, a múzeumpedagógia új terei nyílnak most meg. Jó ezt megélni!

Somogyi-Rohonczy Zsófia múzeumpedagógiai foglalkozást tart a Ludwig Múzeumban (Fotó/Forrás: Ludwig Múzeum / Szabó Zsófi)

Ha egy szülőt kellene meggyőzni arról, hogy miért érdemes még a napi tanulás mellett múzeumpedagógiával foglalkozni, mi lenne az érv?

Somogyi-Rohonczy Zsófia: Röviden? Mert nem kötelező! Tudjuk, hogy jelenleg a gyerekek és a felnőttek is sokkal nagyobb terhelésnek vannak kitéve, mint általában, így mi nem szeretnénk egy újabb „feladatot” adni. Inkább az motivál minket, hogy kikapcsolódást tudjunk biztosítani, és a napi rutinból, rohanásból, feladatokból a kicsik és nagyok ki tudjanak picit lépni.

Fejléckép: Hemrik László múzeumpedagógiai foglalkozást tart a Ludwig Múzeumban (fotó: Ludwig Múzeum / Glódi Balázs)